Japán a második világháború óta meglehetősen békés, nem fegyverkezett fel bombázókkal és ballisztikus rakétákkal. Nem akarta, hogy a japán militarizmus emléke kísértsen, saját védelmét, melyet évtizedekig érdemben nem is fenyegetett senki, az ellenségből szövetségessé vált Amerikára bízta. Most pedig egyből nukleáris fenyegetés éri azt az egyetlen országot, melyre dobtak már atombombát.
Elkerülhetetlen fegyverkezés
Phenjan felől azonban egyre nagyobb a fenyegetés, amit a hétfői rakétakísérletek is mutatnak, amikor négy rakétát lőttek ki. A Reuter szerint így egyre elterjedtebb az a japán vélekedés, hogy jobb védekezés az íjászra lőni, mint magukra a nyilakra. A volt japán védelmi miniszter szerint, ha országát bombázók támadjak vagy hajókról lövik, akkor természetes, hogy visszalőnek. Ha az ellenséges ország területéről lövik ki a rakétákat, akkor az ellenséges országon kell rajtaütni. Ahonnan a támadás érkezik, az a célpont.
Már korábbi japán kormányok is felvetették, hogy az országnak joga van megtámadni ellenséges bázisokat, ha nyilvánvaló az ellenség támadási szándéka és a támadás küszöbön áll, és nincs más védelmi lehetőség. De míg a korábbi kormányok végül nem szerezték be és telepítették az ehhez szükséges fegyverzetet és infrastruktúrát, Abe Sinzo miniszterelnököt most sürgeti pártja, hogy fontolja meg a lépést. A kormánypárt szerint most már meg kell teremteni a lehetőséget, legyen szó ballisztikus rakétákról, cirkálórakétákról vagy vadászbombázókról, a lényeg, hogy Észak-Korea ne gondolja, hogy Japán nem képes odacsapni.
Nem elég védekezni
Japánnak jelenleg olyan rakétavédelmi rendszere van, amely egyszerre háromnál több rakétával nehezen küzdene meg. Különösen aggasztónak tartják, hogy Észak-Korea már szilárd üzemanyagot is alkalmaz rakétáihoz, így indítás előtt nem kell feltölteni őket, azonnal indíthatók. Ráadásul most már úgynevezett hidegindítást is végre tudnak hajtani, amikor a rakétákat úgy tudják kilőni, hogy motorjuk csak a levegőben indul be, így a hő nem viseli meg az indítóállást, ami ezáltal sokszor felhasználható.
Egyedül persze Japán nemigen fogja megoldani az észak-koreai fenyegetést, de ha kellő elrettentő erővel rendelkezik, akkor Phenjan nem fogja úgy gondolni, hogy Japán a gyenge láncszem, amit úgy lehet célba venni, hogy senki nem mer visszaütni. A fenyegetést valószínűleg csak amerikai vezetéssel, esetleg kínai és orosz egyeztetéssel lehet megszüntetni, adott esetben egy teljes, rendszerváltó erejű katonai csapással, melyet a Wall Street Journal szerint már fontolgat az amerikai kormányzat.
Berlini fal
Kétségtelen, hogy azt már Amerika sem engedheti meg, hogy Phenjan egy olyan rakétával rendelkezzen, amely nukleáris fegyvert juttathatna Kaliforniáig. Így vagy valamiféle megegyezésre kell jutni Észak-Koreával, amire eddig semmi remény nem mutatkozott, vagy valóban jöhet a megelőző csapás. Ha azt túléli a koreai nép, jöhetne német mintára az egyesülés és a jólét kiterjesztése az egész országra. Kár, hogy maguk nem tudják ledönteni saját berlini falukat.
Ursula von der Leyenék Kijevbe utaztak, hogy elmondják, Oroszország a felelős, béke pedig nem lesz Európa és Ukrajna feje felett. 
