|
| Azonos állásponton: Sebastian Kurz és Orbán Viktor a salzburgi informális EU-csúcson idén szeptemberben. EPA/CHRISTIAN BRUNA |
Ausztria is kilép az ENSZ globális migrációs csomagjának elfogadási folyamatából - így döntött a néppárti-szabadságpárti osztrák kormány több hetes mérlegelés után. Karin Kneissl külügyminiszter még a mai nap folyamán a kabinet elé terjeszti az erről szóló indítványt.
Maguk akarnak dönteni a migrációról
Az osztrák Die Presse napilap birtokába került dokumentum szerint Bécs nem küld majd képviselőt a marokkói Marrákesbe tartandó decemberi konferenciára, ahol a tervek szerint ünnepélyes keretek között fogadják el a csomagot. Emellett tartózkodni fog az ENSZ Közgyűlés az ügyben tartandó későbbi szavazásán is, és külön nyilatkozatban részletezi majd az aggályait.
„Nagyon kritikusan viszonyulunk a migrációs csomag egyes pontjaihoz, például ahhoz, hogy az összemossa a menedékkérést a munkacélú migrációval” – idézte a lap Sebastian Kurzot. Az osztrák kancellár szerint a mostani döntésüknek köszönhetően a jövőben is „maguk határozhatnak arról, hogy ki vándorolhat be Ausztriába, és ki nem.”
Hasonló véleményt fogalmazott meg a nyíltan bevándorlás-ellenes Szabadságpárt vezére, Heinz-Christian Strache alkancellár is, aki leginkább ellenzi a paktumot. „A migrációról Ausztriának továbbra is szuverén módon, saját hatáskörben kell döntenie” - jelentette ki.
Washington és Budapest is megvétózta
Az osztrák kormány a harmadik ország az Egyesült Államok és Magyarország után, amely kilép a paktum elfogadási folyamatából. Washington 2017 decemberében, a magyar kormány pedig idén júliusban hozta meg ezt a döntést.
Szijjártó Péter ezt akkor azzal indokolta, hogy a dokumentum teljes mértékben ellentétes a józan ésszel, az ország biztonsági érdekeivel és az európai biztonság helyreállításának szándékával is. A külgazdasági és külügyminiszter szerint az ösztönzi a migrációt, és milliók számára jelenthet inspirációt arra, hogy meginduljanak. Hozzátette: a csomag alapvetését, miszerint a migráció jó és kivédhetetlen jelenség, a kormány elfogadhatatlannak tartja.
Alaptalan aggályok
A Die Presse ugyanakkor úgy véli, hogy a szuverenitás feladására vonatkozó félelmek alaptalanok. A dokumentum ugyanis már a bevezetőben kiemeli, hogy a megállapodás jogilag nem kötelező érvényű, tehát az államok továbbra is saját maguk alakíthatják a nemzeti migrációs politikájukat.
A csomag emellett megkülönbözteti a migránsokat és a menekülteket is. „Csak a menekülteknek van joguk speciális nemzetközi védelemre” – áll a szövegben.
A dokumentum aláírói emellett elkötelezik magukat a határvédelem koordinálása mellett, hogy megakadályozzák az illegális migrációt és az embercsempészetet, valamint azt is vállalják, hogy visszafogadják a hazájukba kitoloncolt migránsokat.
Az osztrák kormány – a magyarhoz hasonlóan – azzal is érvel, hogy az ENSZ-csomag emberi jognak tekinti a migrációt, márpedig ezt a jogot az osztrák jogrendszer nem ismeri. Az osztrák lap szerint ugyanakkor a megállapodásban csupán arról van szó, hogy az emberi jogok a migránsokat is megilletik – ez pedig nyilvánvalóan nem egyenlő a migrációhoz való joggal.
Ki lesz a következő?
A Die Presse szerint az Egyesült Államok, Magyarország és Ausztria példáját két másik V4-állam, Lengyelország és Csehország is követheti, bár utóbbi ország kormánya megosztott a kérdésben. Kétségeit fejezte ki a megállapodással kapcsolatban a kőkemény bevándorláspolitikát folytató ausztrál kormány is, Svájc pedig csak feltételekkel hajlandó aláírni a dokumentumot.
Emellett nem lenne meglepő, ha Olaszország is kitáncolna a megállapodásból – a nyíltan bevándorlásellenes olasz belügyminiszter, Matteo Salvini Orbán Viktor kormányfő egyik fő európai szövetségese.
Az osztrák ellenzék mindenesetre erős kritikával fogadta az osztrák kormány döntését. Michel Reimon zöldpárti képviselő szerint Ausztria ezáltal „nem csak része lett a reakciós keleti blokknak, hanem egyenesen élére állt annak.”
Úgysem lenne hatása
A Der Standard ugyanakkor megjegyzi: bár az ENSZ-csomag egy jó szándékú kezdeményezés, amely a migráció közös megoldását tűzi ki célul, nem megalapozatlan az a kritika, miszerint összességében egy felületesen összeállított, „fogatlan” dokumentumról van szó, amelynek úgysem lesz valódi hatása.
Felmerülhet tehát a gyanú – tesszük hozzá –, hogy a látványos kilépés az egyezményből inkább csak politikai PR, amely elsősorban belpolitikai célokat szolgál.
Az ukrán elnök garanciákat követel. 
