Kyle Bass, a dallasi székhelyű Hayman Capital Management befektetési alap elnöke, egyben alapítója úgy véli, az eurózónának nincs jövője. A borúlátó szakember ezen túlmenően globális szinten a jelenlegi adósságteher elkerülhetetlen következményeként katasztrófákat vizionál. "Ez háborúval fog végződni" - hangsúlyozta. "Nem tudom, ki ki ellen harcol majd, de egészen biztos vagyok benne, hogy a következő években háborúk kitörésére lehet számítani, és itt nem csak kisebb hadviselésekre kell gondolni" - jósolta a napokban egy konferencián.
Bass - aki ismertségét annak köszönheti, hogy megjövendölte a 2007-2008-as hitelválság kirobbanását - borúlátását elsősorban józan számításra alapozza: a hitelpiacokon felhalmozódott adósság mára elérte a globális gazdasági teljesítmény 340 százalékát, és ilyen mértékű teher súlya alatt az emberiség még egyszer sem volt képes megőrizni a békét. Befektetők milliói számára jelent majd óriási veszteséget, hogy adósságok milliárdos nagyságrendben maradnak kifizetetlenek, és az ebből eredő társadalmi feszültségek egyes országokban robbanáshoz fognak vezetni - vélekedett a pénzügyi szakember, aki éppen egy olyan üzletágban dolgozik, ahol olykor államcsődökre fogadva realizálnak nyereséget.
Milyen sors vár Európára?
Sokak szerint persze mindez csak apokaliptikus rémálom, amely távol áll a valóságtól. Szakemberek ugyanakkor figyelmeztetnek: még ha közvetlenül nem is fenyegeti az euróövezetet a teljes megsemmisülés, a társadalmi és politikai kötelékek lassú eróziójának és egy "alattomos" bizalomvesztésnek a veszélye mindenképpen fennáll. Adelino Maltez, a lisszaboni műszaki egyetem politológusa szerint az euróövezet egyik gyenge láncszemének számító Portugáliában 2013 a kijózanodás éve lesz. Kifejtette: a konjunktúra éveiben a mediterrán ország "megrészegült Európától", és talán most először érzi azt, hogy nincs tovább. "Kollektív tehetetlenségünkre ébredtünk rá" - fogalmazott.
A szomszédos Spanyolország is hasonló cipőben jár, és hosszan tartó pénzhiányra van kilátása - jegyezte meg Charles Robertson, a moszkvai székhelyű Renaissance Capital befektetési vállalat londoni irodájának főközgazdásza. A szakember abból indul ki, hogy Görögország még idén kilép az eurózónából, jövőre pedig Spanyolország következik. Robertson szerint a baj a reménytelenségben gyökerezik. A tartósan 25 százalék körüli görög és spanyol munkanélküliség nem tudja beindítani a gazdaságot, s az embereket ez a helyzet előbb-utóbb az utcára kényszeríti, hogy változásokat követeljenek - jósolta a közgazdász. Robertson megjegyezte: egyelőre a virágzó feketegazdaság és a még mindig bőkezű jóléti állam teszi elviselhetővé ezt a nagyarányú munkahelyhiányt, és tartja otthon a válság elszenvedőit.
Gilles Moec, a Deutsche Bank munkatársa szerint a lakosság viszonylagos béketűréséhez az is hozzájárul, hogy a megszorítások terhe főleg a fiatalokra nehezedik. Spanyolországban például a 25 év alattiak körében több mint 20 százalékponttal csökkent a foglalkoztatottság az utóbbi öt évben (jelenleg 18,3 százalék), ezzel szemben a 35 és 49 év közötti, jóval védettebb korcsoportban ugyanezen időszakban csupán 8,9 százalékpontos volt a visszaesés. Moec ugyanakkor hozzátette, hogy a nemzetgazdaságok nagy árat fizetnek a fiatalok állástalanságáért. Ez a jelenség Spanyolországban és Olaszországban egyaránt 2 százalékos termelékenység-csökkenéshez vezetett, mindez pedig csak tovább nehezíti a gazdaság talpra állását.
Vajon túléli az Európai Unió és benne a nemzetállamok?
Jean-Dominique Giuliani, a párizsi Robert Schuman Alapítvány elnöke szerint Európa bajaira gyógyírt csak a kellemetlen reformok folytatása jelenthet. "Most a változás az, ami állandó, ez pedig sokat követel a lakosságtól, gyökeresen átformálja a társadalmat, meglepi a politikai vezetést és elbizonytalanítja a szakértőket" - tette hozzá.
Simon Tilford, a Centre for European Reform londoni kutatóintézet vezető közgazdásza szerint is nehéz idők várnak Európára, ugyanakkor félő, hogy a megszorítások és a strukturális reformok hitelüket vesztik a lakosság körében, mivel azokat előbb-utóbb mindenki az életszínvonal csökkenésével és a növekvő társadalmi egyenlőtlenséggel kapcsolja össze.
"A következmények valószínűleg nagy horderejűek lesznek" - mondta. Tilford szerint egyszerűen nemcsak arról van itt szó, hogy a kormányoknak majd erejükön felül kell harcolniuk a szükséges reformok keresztülviteléért, de az a veszély is fennáll, hogy maga a piacgazdaság és az Európai Unió kap komoly arculcsapást.
A lakossági hitelezés kenterbe veri a vállalatit. 
