Versenytársai gátlástalan bajkeverőnek tartják Richard Bransont – akit a Buckingham-palotában 2002-ben lovaggá ütöttek –, sok üzletember pedig példaképként tekint rá. Mára megszelídült: egyre több időt tölt a családjával a Brit Virgin-szigeteken, amelyek egyikét meg is vásárolta.
A ma már lovagként és milliárdosként élő Branson 1950. július 18-án született az angliai Surrey-ben. Apja ügyvéd, édesanyja légiutas-kísérő volt. Branson később többször is elmondta, hogy apjától örökölte a tettei aprólékos kiszámításának képességét, anyjától pedig a kalandvágyat és a végtelen életszeretetet.
Nem brillírozott az iskolában: diszlexiában szenvedett, és a fegyelemmel is gondjai voltak, ami üzleti zseniknél nem ritka. Általános iskolásként 400 lucfenyő palántát ültetett, hogy karácsonykor eladja azokat a szomszédoknak, az állományt azonban elpusztították a nyulak. De a fiatal fiú ebből is profitot csinált: korabeli szemtanúk szerint hamarosan megjelent némi nyúlhús a helyi piacon. (A nyulak egyébként végigkísérték életét: síelés közben egyszer egy meredek lejtőn elveszítette az irányítást teste felett és megállíthatatlanul siklott egy szakadék felé. Ám az egyik síbotja beleakadt egy nyúlüregbe, így csak néhány métert zuhant, a botjába kapaszkodva pedig képes volt tartani magát, amíg a mentők meg nem találták.) Tizenhat évesen aztán otthagyta az iskolát, hogy vállalkozásba fogjon.
Branson 1966-ban megalapította a középiskolák és egyetemek számára készült Student magazint, amelynek első számában nyolcezer font (akkori árfolyamon körülbelül 263 ezer forint) értékben jelentek meg hirdetések. A siker ellenére nem árusította a magazint: 50 ezer példányt egyszerűen szétosztott belőle. Ez az akkoriban szokatlan lépésnek számított, és nagyszámú, hűséges olvasót vonzott. A Studentet végül 1969-ig működtette, amikor is úgy döntött, hogy inkább valami más tevékenységbe fog.
Fotó: Depositphotos
Könyvkiadás után lemezcég és stúdió
Az 1960-as évek végén Anglia a globális zenei trendek élvonalában volt. A Beatles és a Rolling Stones már meghódította a világot, a The Who is aratott, vetekedve Jimi Hendrixszel, a Led Zeppelin és a Pink Floyd pedig már szorosan a nyomukban lihegett. Branson 1970-ben lemezboltot alapított. A Virgin nevet az egyik alkalmazott találta ki, aki – a tulajdonoshoz hasonlóan – korábban soha nem dolgozott az üzletágban. A lemezek jól fogytak, de a profit egy részét a lemezkiadóknak kellett adni. Így 1972-ben Branson megalapította saját stúdióját, a Virgin Recordsot, amely az egyik első független brit lemezkiadó lett.
A divatirányzatok örvényében Branson ismert olyan innovatív zenészeket, akiknek nehézséget okozott a bejutás a nagy lemezkiadókhoz, így megragadta a lehetőséget, és üzletet kötött kevéssé ismert művészekkel. Az ösztönei nem súgtak rosszat.
Az első zenész, akinek a Virgin Records adott ki lemezt, a 19 éves progresszív rocker, Michael Oldfield volt. Debütáló albuma, a Tubular Bells felrobbantotta a brit slágerlistákat, és többmillió példányban kelt el. Ez nemcsak nyereségessé, de nagyon is
jövedelmezővé tette Branson vállalkozását.
A siker hullámát meglovagolva a Virgin Records számos más avantgárd rockzenekar albumait is kiadta. Az igazi áttörést az underground zene világában a Sex Pistols punk rockcsapat hozta meg. De esetükben nem csak a zenéről volt szó: Sid Vicious a dalok szövegében a brit monarchiát egy fasiszta rezsimhez hasonlította. A Virgin Records ekkoriban szárnyalt: számos népszerű előadó albumait adta ki: közéjük tartozott a Rolling Stones, a UB40, a Depeche Mode, a Culture Club, Paula Abdul és a Eurythmics is.
Eljött az idő, hogy légitársaságot alapítson
Branson 1978-ban a Brit Virgin-szigetekre menet az egyik repülőtéren ragadt. „Sok ember várakozott együtt. Mindannyian repülni akartunk, és meg is tudtuk volna fizetni. Csak egy gépre volt szükség. Ezért úgy döntöttem, hogy majd én megadom nekik” – emlékezett vissza az ötlet megfoganására a milliárdos. Négy évvel később megvásárolta a csődbe ment Laker Airways légitársaságot, és megalapította a Virgin Atlanticot, amelyet fiatalos és az ügyfelekre nyitott vállalatként pozicionált. Ez a szemlélet megkülönböztette a Virgint a korabeli légitársaságoktól, amelyek elsősorban prémium szolgáltatásként értelmezték a légi utazást.
A Virgin Atlantic az első évben nyereségesnek bizonyult, amit részben az árversenynek köszönhetett, részben pedig annak, hogy az elsők között használt aktívan kisebb repülőtereket, például a londoni Gatwicket. A repülőtéri díjak itt alacsonyabbak voltak, mint az óriási légikikötőkben. Branson légiközlekedési üzletága hamarosan bővült a Virgin Cargo teherszállító légitársasággal és a Virgin Holidays utazási irodával.
Fotó: Depositphotos
Saját vasúttársasága is lett
Hamarosan azonban pénzre volt szüksége ahhoz, hogy tovább terjeszkedhessen a légiközlekedési piacon. 1992-ben 500 millió fontért (akkori árfolyamon közel 70 milliárd forintért) eladta a Virgin Recordsot az EMI-nek. Egy olyan vállalkozáshoz képest, ami nagyjából húsz évvel korábban 50 ezer fontos befektetéssel a nulláról indult, ez egy rendkívül jövedelmező üzlet volt. A vállalkozó később kis regionális légitársaságokat vásárolt fel, majd az 1990-es évek végén részt vett az állami tulajdonú British Rail vasúttársaság privatizációjában. Hamarosan megalapította saját vasúttársaságát, a Virgin Rail Groupot, amelynek imázsát különlegesen merész reklámkampányokkal alapozta meg. Az egyik Virgin Trains reklámban egy vonatot indiánok támadtak meg, akik nem tudtak mit kezdeni a gyorsan repülő járművel. A végén egy indián kávét szolgált fel a vonat utasainak. A reklámot sokan rasszistának nevezték, és megpróbálták „levetetni a műsorról”, de Bransonnak ügyvédei segítségével sikerült ezt megakadályoznia.
Amikor kifigurázta a British Airwayst
Nemrégiben az ausztrál GQ magazin egyik cikkében úgy fogalmazott, hogy „az üzleti világban Branson mindig is egyfajta punkként viselkedett”. Ő maga egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy szereti „felrázni a nagyvállalatokat”. Vagy inkább bosszantani a patinás cégeket. Ezzel kapcsolatban sokan emlékezhetnek egy, a Branson által „kedvelt” légitársasággal, a British Airways-szel
kapcsolatos incidensre. A legnagyobb brit légitársaság volt a hatalmas London Eye óriáskerék építésének egyik szponzora. 1999-ben a kereket a jelenlegi helyére, a Temze déli partjára szállították, technikai problémák miatt azonban a felállítása késett. Amikor Branson erről tudomást szerzett, azonnal rendelt egy óriási, a Virgin vállalat színeiben pompázó transzparenst a következő felirattal: „A BA nem tudja feltenni!”. A transzparenst egy repülőgépre erősítették, ami közvetlenül a földön fekvő kerék felett húzott el. Egész Nagy-Britannia ezen szórakozott.
Aztán jött a Virgin Cola
Branson a Virgin Cola márka bevezetésével olyan nagy cégeket akart felrázni, mint a Coca-Cola és a PepsiCo. Az italt légitársasága összes járatán osztogatták.
A márka amerikai reklámkampányának részeként Branson 1998-ban egy Virgin Cola logókkal díszített T-54/55-ös tankban érkezett a New York-i Times Square-re. A tankkal szétzúzott egy Coca- Cola és Pepsi dobozokból álló falat, kijelentve, hogy megszabadítja Amerikát ezektől a vállalatoktól.
A Coca-Cola és a PepsiCo azonban keményen együttműködött az amerikai kiskereskedelmi láncokkal, és különféle ürügyekkel kezdték korlátozni a Virgin Cola eladásait. Az akció eredményeképpen 2009-ben a Virgin Cola gyártását leállították a főbb brit gyárakban, 2014-ben pedig az utolsó ázsiai egységben, Bangladesben is. 2000-ben aztán Richard Bransont lovaggá ütötték a Buckingham-palotában a vállalkozóként végzett szolgálataiért.
Megalapította az első virtuális mobilszolgáltatót
Branson többször is szerepelt Nagy-Britannia és a világ legbefolyásosabb üzletembereinek rangsorában. Ezt nemcsak imázsa és hárommilliárd dolláros vagyona magyarázza, hanem az a képessége is, hogy gyakran és gyorsan kiszúrja az új üzleti lehetőségeket, trendet teremtve mindenki más számára.
Ennek ékes példája, hogy 1999-ben létrehozta a Virgin Mobile mobilszolgáltatót, amely a világ első virtuális mobilszolgáltatója lett. 2004-ben megalapította a privát űrturizmus fejlesztésére szakosodott Virgin Galactic-ot. Branson 2013-ban bejelentette, hogy cége űrturistái bitcoin kriptovalutával fizethetnek majd a repülőjegyekért. 2021-ben aztán egy tesztrepülés résztvevőjeként maga is felszállt egy Virgin Galactic-űrhajóra.
Nem minden vállalkozása sült el jól
Bransonnak kijutott az üzleti kudarcokból is, de ezt természetesnek vette. Több mint négyszáz vállalata közül legalább egy tucatot saját maga zárt be, vagy azok mentek csődbe.
Łégiközlekedési ágazatát súlyos csapás érte a COVID-19 világjárvány miatt, a karantén feloldása után azonban gyorsan talpra állt – ma a Virgin Atlantic éves forgalma meghaladja a hárommilliárd fontot, és tagja a nemzetközi SkyTeam szövetségnek.
A milliárdos az utóbbi években egyre több időt tölt családjával a Brit Virgin-szigetekhez tartozó magánszigetén, a Neckeren, amit 28 éves korában vásárolt. Bransonnak három évébe és körülbelül tízmillió dollárjába került a sziget fejlesztése és üdülőhellyé
alakítása: ma már akár 40 fő befogadására is alkalmas, a bérleti díj pedig napi százezer dollár (mai árfolyamon 34,5 millió forint). A házban tíz tágas hálószoba, a szigeten pedig két strand, úszómedencék és teniszpályák is találhatók.
Branson hetvenen felül is aktív: 2023 júniusában nyitotta meg a Son Bunyola luxushotelt a spanyolországi Mallorca szigetén, 2025 februárjában pedig a Kasbah Tamadotot Marokkóban.
A DK bemutatta nyugdíjprogramját és nyugdíjkalkulátort indított. 
