Az európai fegyverkezési költségek megközelítik a hadigazdálkodás arányát, de több európai uniós országba már kiutalták a SAFE-programhoz tartozó pénzt – mondta Antal Ferenc védelmi ipari és kritikus infrastruktúra-szakértő a Trend FM A Nap Vendége című műsorában.
Antal emlékeztetett: a jelenlegi fegyverkezési, beruházási hullámot a 2014-es krími háború indította el. A NATO és az Európai Unió azóta elindult a közös beszerzések, közös ipari kapacitások irányába. Úgy látja, ez üzleti racionalitás: a tagállamok egyenkénti igényei szerint nem feltétlen lenne értelme a kapacitásbővítésnek.
A SAFE uniós hitelprogram önmagában jól hangzik, de Európa hadseregeinek fejlesztéséhez nemcsak erre, hanem a gyártócégek finanszírozására is szükség van. A hagyományos banki megoldások ehhez nem mindig elegendőek, ezért lesz például a Defence, Security and Resilience Bank (DSRB) formájában önálló pénzintézete az európai fegyvergyártásnak.
Antal arról is beszélt, miért állt be a DSRB mögé a JPMorgan és a Deutsche Bank, és mikor helyezhetik ki a legnagyobb első körös finanszírozást. Az már most látható, hogy a DSRB tagjai várhatóan olcsóbban finanszírozhatják a lőszergyártás, a harckocsigyártás, vagy a kézilőfegyver-gyártás bővítését. A védelmi ipari költségekben a felsoroltak mellett fontos szerepe van az út- és vasútépítésnek, illetve a kritikus vasútvonalak, hidak, repülőterek, vagy mobiltornyok védelmének is.
A dróntechnológia az egyik legmeghatározóbb ágazata a modern védelmi iparnak, mégis viszonylag keveset lehet hallani európai drónbeszerzésekről. A szakértő szerint ez annak köszönhető, hogy a dróntechnológia gyors fejlődése miatt kevés a nagyobb mértékű drónbeszerzés – lehet, hogy az adott technológia fél év múlva már elavultnak számít. Ezt tapasztalták az orosz-ukrán háborúban is az optikai kábeles drónok megjelenésével. A Privátbankár is beszámolt arról, hogy Románia légterébe az elmúlt időszakban orosz drónok repültek be: a drónelhárítási képesség különösen fontossá vált a fejlett elrettentő képesség fenntartásához.
„Nem azért költünk védelmi iparra, hogy háborúzzunk, hanem éppen azért, hogy ne kelljen háborúzni. Egy elrettentési képességet finanszírozunk” – zárta gondolatait Antal.
