Egy új amerikai szakmai tanulmány értékelte a kerekesszékkel való megközelíthetőség szempontjából a légitársaságokat, és megállapította, hogy a JetBlue a legjobb az erre rászorulók számára. A légitársaság több ezer mozgássegítő eszközt tart készenlétben szükség esetére. Itt nemcsak a repülőtéri mozgást könnyítő wheelchair szolgáltatásról van szó – ez ma már a legtöbb európai reptéren is elérhető –, hanem arról is, hogy miként jut fel a fedélzetre az utas, és ott mennyire kényelmesen tud utazni.

A Delta Airlines szintén jól teljesített, mivel náluk a legalacsonyabb a rosszul kezelhető – döcögő, alig működő, kényelmetlen – kerekesszékek aránya. A légitársaság olyan ülés tervezésén is dolgozik, amely lehetővé teszi, hogy az utasok a saját kerekesszéküket használják menet közben is. A harmadik legjobb az Alaska Airlines.

A legalacsonyabb helyezést a Frontier Airlines érte el. Az egyébként óriási forgalmat lebonyolító American Airlines, illetve a Spirit Airlines szintén rossz besorolást kapott. (2024-ben az amerikai közlekedési minisztérium 50 millió dolláros bírságot szabott ki az American Airlinesra a kerekesszékes utasok nem éppen humánus fogadása miatt.)

Az Egyesült Államokban több mint ötmillió ember használ kerekesszéket utazás közben, és ezek a mozgást segítő eszközök több ezer dollárba is kerülhetnek. „A légi utazásnak mindenki számára elérhetőnek kellene lennie, de ez messze van a valóságtól. Reméljük, hogy ez a tanulmány rávilágít arra, hogy mely légitársaságok csinálják ezt jól, és hol van még mit javítani, így a kerekesszékesek és más segítségre szorulók megalapozott döntést hozhatnak repülőjegyük foglalásakor” – mondta Sara Boisvert, az InsureMyTrip marketingigazgatója az amerikai Travel + Leisure szaklapnak adott nyilatkozatában.

Decembertől az amerikai közlekedési minisztérium új szabályai előírják a légitársaságok számára, hogy még inkább figyeljenek az ilyen utasok elhelyezésére, valamint, hogy kártalanítsák őket a kerekesszékben keletkezett esetleges károkért. Több amerikai légitársaság és bíróság ugyanakkor megtámadta e szabályokat, azt állítva, hogy azok túlzások.

Pár éve a forgalmas angliai Gatwick repülőtéren egy csapat ötletelésbe kezdett a helyi érdekvédelmi csoportokkal arról, hogyan lehetne segíteni a testi fogyatékossággal élő utasokon. Mert nemcsak a mozgási nehézségekről van szó. Több ezer, „láthatatlan” fogyatékossággal élő utas is segítséget keres, mint például, akik demenciában vagy légzőszervi problémákban szenvednek, emelte ki Annette Cmela, a repülőtér márkaigazgatója. „Célunk, hogy az emberek végig támogatást kapjanak az utazásuk során” – mondta. 

A jelnyelvtől az akadálymentes mosdókig

E kezdeményezésből nőtte ki magát a Hidden Disabilities Sunflower, amely egy globális rendszer, és ma már több mint 180 repülőteret és öt légitársaságot foglal magában, 26 országban. A részt vevő repülőterek gondoskodnak a személyzet speciális képzéséről, és ingyenes, jellegzetes napraforgós mintázatú nyakpántot osztanak ki minden utasnak, aki erre figyelmezteti őket, bármilyen segítségre van szüksége, a jelnyelvtől az akadálymentes mosdókig. Ha a személyzet napraforgós jelet viselő személyt lát, kedvesen érdeklődik, és megkérdezi, igényli-e a segítséget – mondja Cmela.

Ma már több tucatnyi blogger és influenszer értékeli a légitársaságokat ilyen szempontból is. Munkásságuk eredményeként sok olyan úti célt elérhetnek az akadálymentesített utazásra szorulók, amelyeket tíz, vagy akár öt évvel ezelőtt nem tudtak volna meglátogatni.

Ahogy az egyik blog vezetője megjegyzi, „kisgyerekként megláttam a Taj Mahal fotóját, és azóta el akartam látogatni Indiába. Sajnos, az egész országban nem létezett akadálymentesített közlekedési lehetőség, egészen 2018-ig, amikor az Enbale Travel elindult.”

A reptéri wheelchair sokszor nem elég

Az európai repülőterek esetében is szinte mindenütt létezik wheelchair szolgáltatás, csak éppen az a gond, hogy a kerekesszékre szorulók – akik egyre többen lesznek, hiszen közben önálló városokká váltak a repterek, ahol hatalmasak a terminálok közti távolságok – tehetetlenné válnak, ha lépcsőkön kell megközelíteni a gépet és nem „csöveken”, hiszen ilyenkor két embernek kellene felemelni az utast, hogy feljusson a fedélzetre.