Tartusz tartományban több mint kilencezer diákot, akik évek óta tanulnak oroszul, arra kényszerítenek, hogy váltsanak francia nyelvre – jelentette a szíriai média és a Szíriai Emberi Jogok Megfigyelőközpontja. Júliusban a hatóságok nem hosszabbították meg 19 orosz nyelvtanár szerződését. Az iskolások francia tankönyveket kaptak, annak ellenére, hogy sokan e nyelv alapjait sem ismerik. A helyzet különösen súlyos az állami nyelvvizsgák előtt álló középiskolás végzősök számára.
A szülők tiltakoznak, de végleges döntés még nem született. A szíriai média október 14-i beszámolói szerint a helyi tisztviselők ígéretet tettek arra, hogy fenntartják a nyelvvizsgákat az iskolából kilépők számára, és megvárják a miniszteri bizottság döntését. Az orosz nyelv tanításának teljes eltörléséről azonban még nem adtak ki hivatalos rendeletet.
Az orosz nyelvet 2014-ben vezették be a szíriai iskolákba, Moszkva és Damaszkusz együttműködésének köszönhetően. Több tízezer gyermek tanulja azóta is. Mindez része Oroszország közel-keleti befolyása növelésének, amely 2014 óta tart. De ez az új fejlemény most „az orosz befolyás gyengülésének aggasztó jelének tekinthető a szíriai hatalomváltást követően” – fogalmaz a Pravda online verziója.
A történelmi párhuzam Ukrajnával nyilvánvaló: a nyelvpolitika a politikai konfrontáció eszközévé válhat. A szíriai események azonban továbbra is regionális jellegűek, és nem jelentik az orosz nyelv országos betiltását – jelentette ki a cikk szerzője.
Csakhogy a két országot mégsem lehet igazán párhuzamba vonni, hiszen évszázadokig az orosz nyelv volt az uralkodó Ukrajnában is, arról nem beszélve, hogy azonos nyelvcsaládhoz tartoznak és szomszédos országok, míg Szíriának semmi köze Oroszországhoz – azon kívül, hogy az oroszok közel-keleti katonai támaszpontként használják és távlati fontos gazdasági partnerként tekintenek rá.
Figyelemre méltó, hogy az orosz külügyminisztérium, valamint a damaszkuszi nagykövetség nem adott ki nyilvános magyarázatot a tartúszi változásokra. Eközben Moszkva hivatalosan támogatja az együttműködés fenntartását az új szíriai hatóságokkal.
A probléma messze túlmutat az iskolai tananyagon. Ha az orosz nyelv fokozatosan eltűnik a szíriai oktatásból, Oroszország nemcsak „kulturális” jelenlétét kockáztatja, hanem a Moszkvával való együttműködésre orientált jövőbeli szakembergenerációkat veszít el, és ez a lényeg.
Fotó: DepositPhotos.com
Magyarországon nem igen foglalkoztak annak idején a lapok a 2015-ös szíriai katonai beavatkozással. Ez Putyin parancsára kezdődött,, Bassár el-Aszad rezsimjének támogatására a felkelők és az Iszlám Állam ellen, ami persze eleve beavatkozás volt az ország belpolitikájába.
Mindennek hátterében az is áll, hogy Oroszország mindig háborúzik valahol. A hatalmasra fejlesztett hadiipar és a több százezer katona, ha nem lenne valós harci feladatuk, csak gyakorlatoznának és felvonulnának, előbb-utóbb veszítenének tekintélyükből és enntartásuk, amely rengeteg pénzbe kerül, értelmetlen lenne.
Az orosz katonai objektumok jelenlétét az új szír kormány is támogatja
Az orosz légierő és különleges egységek kulcsszerepet játszottak az Aszad-kormányzat megmaradásában és a fegyveres ellenzék visszaszorításában. Amikor 2024-ben a felkelők elfoglalták Damaszkuszt, és Aszad elmenekült, az orosz katonai jelenlét súlyos válságba jutott, és megkezdődött a csapatok részleges kivonása a bázisokról.
Ez azonban nem jelentette a teljes kivonulást. Az új szíriai vezetés (Ahmed al-Saráa elnökletével) is tárgyalásokat kezdett Moszkvával. 2026 augusztusában a két ország megállapodást kötött a tartúszi haditengerészeti bázis és az egyik, stratégiailag legfontosabb légibázis átszervezéséről. Ezek szerint a polgári infrastruktúra visszakerül szír ellenőrzés alá, a katonai objektumok pedig közös képzési/együttműködési központokká alakulnak át.
Ez is verseny a Nyugattal
Az orosz jelenlét tehát az eddigiekhez képest kisebb mértékű, de a kulcsfontosságú olajszállítás és a katonai-technikai együttműködéssel kapcsolatos szálak továbbra is fennmaradtak. Ezért is tartják fontosnak az oroszok, hogy az ott felnövő diákok később oroszul is megértessék magukat az odatelepített szakemberekkel.
A Szabad Európa egyik cikke szerint „amikor Vlagyimir Putyin negyedszázaddal ezelőtt átvette a hatalmat a posztszovjet Oroszországban, azonnal hozzálátott Moszkva világhatalmi státuszának helyreállításához. Eltelt tizenöt év, és annak bizonyítékaként vezette fel a katonai beavatkozást a szíriai polgárháborúba, hogy Oroszország számottevő erőként térjen vissza a nemzetközi színpadra. Moszkva ezt a magáról sugárzott képet igyekezett arra is használni, hogy a Nyugat ellensúlyaként kiterjessze befolyását a Közel-Keleten és azon túl.”
Kulcsfontosságú hozzáférni a Földközi-tengerhez
„Moszkva kulcsfontosságú szövetségesének, Bassár el-Aszad elnöknek és ormányának a bukása súlyos csapást mér Oroszország nagyhatalmi ambícióira. Putyin szíriai katonai kalandja azt hivatott bizonyítani, hogy Oroszország nagyhatalom, és ki tudja terjeszteni a befolyását külföldre Szíria elvesztése hatalmas pofon Putyinnak” – mondja Phillip Smyth Közel-Kelet-szakértő.
A tartuszi haditengerészeti bázis Oroszország egyetlen „meleg vizű” haditengerészeti támaszpontja, azaz hozzáférést biztosít Moszkvának a Földközi-tengerhez. „Oroszország arra használta szíriai bázisait, hogy kiterjessze a hatalmát a Földközi-tenger keleti részére és a tágabb értelemben vett Közel-Keletre” – hangsúlyozza Smyth.
Aaron Zelin, a Washington Institute főmunkatársa szerint „Oroszország most egyszerűen nem rendelkezik olyan tűzerővel, hogy megvédje szíriai javait. De a tartuszi haditengerészeti bázis teljes elvesztése rendkívül nagy veszteség lenne, ez lényegében azt jelentené, hogy Oroszország nincs jelen a Közel-Kelet központjában”.
