A tengervíz sótalanításával igyekeznek segíteni a lakosságot és a mezőgazdaságot Szicíliában, ahol a vízhiány kritikus szintet ért el már most a nyár előtt, méghozzá annyira, hogy a szigetet további egy évre környezeti katasztrófa sújtotta térségnek nyilvánították.
A vízhiány miatt május 21-én felfüggesztettek egy jelentős infrastrukturális beruházást, a Palermo és Catania közötti, 210 kilométer hosszú nagysebességű vasútvonal építését.
A sziget délnyugati részén található Agrigento és térsége földjeit ellátó Lago Arancio-tó eredetileg 34 millió köbméter vizet képes biztosítani, jelenleg azonban a mennyiség alig haladja meg a 8 millió köbmétert.
A közel 5 millió lakosú Szicíliában meghosszabbították az egymás utáni harmadik éve tartó válsághelyzetet, amelyet a szárazság miatt rendeltek el. Ezzel egy időben a sziget vízkrízisének megoldásával 2023 májusában megbízott kormánybiztos, Nicola Dell’Acqua bejelentette, hogy fordulatot a tengervíz sótalanítása hozhat. A tervek között szerepel a Gela, Trapani és Porto Empedocle tengerpartján található egykori sótalanító létesítmények újraindítása, valamit két újabb megépítése, amihez a tartomány több mint 200 millió eurós csomagot kaphat az Olaszországnak juttatott koronavírus-járvány utáni helyreállítási forrásokból.
A sótalanítási rendszer bevált eszközként működik már Spanyolországban, Máltán, Szaúd-Arábiában és Kaliforniában is. Olaszországban jelenleg az országos vízkészlet alig négy százalékát nyerik ilyen módszerrel. A környezetvédők szerint a tengervíz sótalanításának hátrányai között szerepel annak magas költsége, valamint a sótartalmú salakanyag újrahasznosításának nehézsége.
Fotó: Wikipédia
A helyzet különösen kritikus a sziget nyugati részében, ahol az idei év első hónapjaiban 25 százalékkal kevesebb csapadék hullott a szintén rendkívül száraz tavalyi első negyedévhez képest. Áprilisban 29 milliméternyi eső esett, miközben a 2002 és 2023 közötti években az éves átlag 44 milliméter volt.
Az olasz Agrárszövetség (CIA) szerint ugyanakkor a baj nem az időjárással, hanem a vízvezetékekkel van: a szicíliai csövek hatvan százaléka harminc évnél régebbi, így a vezetéken szállított víz több mint fele szó szerint elvész. A szicíliai lakosság a maga részéről hozzászokott a helyzethez: már a hetvenes évektől együtt élnek a mindennapos vízkorlátozással, ami azóta csak rosszabbodott.
(MTI)
A lex MBH-4iG az Alkotmánybíróság előtt. 
