Ön mennyi ideig bírná egy lakatlan ír szigeten?

Az életük új fejezetét kereső fiatal pár a kényelmet és a nagyvárosi nyüzsgést cseréli fel egy lakatlan ír szigettel, ahol nincs sem melegvíz, sem megbízható áramszolgáltatás, vagy jó közlekedés.

Camille Rosenfeld az Egyesült Államokból, Minnesotából származik, férje, James Hayes a Kerry megyei Tralee-ből, akiket kiválasztottak Európa legnyugatibb szigetcsoportjából a legnagyobb sziget idei gondozóinak.

Egy kőházban fognak lakni a néhány, még 1950-es években elhagyott romos nyaraló szomszédságában, amelyek egy szélfútta dombon helyezkednek el, kilátással az óceánra, ahol sirályok, fókák és cápák lesznek a legnagyobb társaságuk.

„Azt hiszem, élvezni fogjuk innen nézni a naplementét, vagy hogy fényszennyezés nélkül csodálhatjuk a csillagokat, és gyertyafényben olvashatunk könyveket” – mondja Rosenfeld (26), aki még soha nem járt azon a szigeten, amely április 1. és szeptember 30. között lesz otthona.

„Mi akkor is jól érezzük magunkat, ha nincs meg minden kényelmünk” – teszi hozzá.

Márpedig az élet igen egyszerű lesz. Great Blasket vízellátása egy forrásból táplálkozik, a vizet fel kell forralni a fogyasztásához, míg az elektromos áramot egy kis szélturbina szolgáltatja, amivel a telefonokat és a fejlámpákat fel lehet tölteni. A tavaly nyáron összeházasodott házaspárt több száz jelentkező közül választották ki, hogy öt nyaralóházat és egy kávézót üzemeltessenek az egynapos kirándulók számára – írja a The Guardian.

„Őszintén úgy gondolom, hogy bele fogunk rázódni az új életünk ritmusába és a végtelen szabadság érzésébe” – mondja Hayes, aki maga is csak egyszer járt a szigeten. „Nem lesz kötelezettségünk munkába járni, és nem kell időt vagy energiát pocsékolnunk a mindennapi élet stresszes tevékenységeire sem, így lehetőségünk nyílik egy egyszerűbb életre.”

A szárazföldi Coumeenoole Beach-ről, a Ryan lánya című film viharos jeleneteinek helyszínéről nézve a szigetek elegánsan zord szépségükről és érintetlen tengeri élővilágukról híresek, beleértve a sütkérező cápákat és delfineket. Az időjárás azonban könyörtelen is tud lenni, olykor süvöltő széllel, esővel és erős hullámokkal, amelyek a Trá Bán-t (fehér tengerpartot) egy gyorsan változó tájjá változtathatják.

„Imádok kijönni ide és rendbe tenni a dolgaimat. Itt az elégedettség érzését kapja meg az ember. Tudod, hogy bármeddig nézheted a fókákat, a tengerpartot és a vadon élő állatokat, és élvezheted a magányt, s újra és újra elámulsz, hogy mindez milyen fantasztikusan érintetlen” – mondja Billy O'Connor, akinek nagyapja, Peter Callery helyi ügyvéd és nagyapja testvére, Jim vásárolta meg a sziget egy részét az 1980-as években.

O'Connor és társa, Alice Hayes választotta ki az új gondnokokat is. A tulajdonos pár azt mondja, nagyon szeretnek a szigeten lenni, mert olyan, mintha visszautaznának az időben. De nyaranta átadják a szigetet az általuk kiválasztott gondnokoknak.

Ma már nem sok olyan hely van a világon, ahova el lehet menni, és ahol teljesen érintetlenek a földek és a vizek, és ahol teljesen ki lehet kapcsolni. Szerintük az április az egyik legvarázslatosabb időszak a sziget látogatásához, amikor a hatalmas, fehér tengerpartot fókák ezrei feketítik be.

A tavalyi gondozók 2000 fókáról és tengeri madarak sokaságáról meséltek, amelyek kísérteties hangokat adtak éjszaka, nappal pedig a ház mögötti dombon pihentek.

Az elszigeteltség érzése vonzotta Írország volt miniszterelnökét, Charles Haugheyt is, hogy megvásárolja a szomszédos Inishvickillane szigetet, másokat pedig arra, hogy elűzze őket, köztük Peig Sayers írót, akinek 1936-os életrajza korábban kötelező része volt az ír nyelvi tantervnek.

Amikor O'Connor és Hayes 2020 januárjában először meghirdette a szezonális állást, 80 000 fő árasztotta el őket a jelentkezésével. Mára 300-ra korlátozzák az érdeminek vélt érdeklődők számát.

„Először igyekszünk kiszűrni őket, mert ha valami, ez elég romantikus: a sziget, a naplementék és a gyönyörű helyek. De a szezon során elég intenzív lehet a látogatók száma” – mondja Alice Hayes, aki csak névrokona a most kiválasztott James Hayes-nek.

„A legtöbb ember a munka végeztével hazamegy a biztonságos menedékébe, és pihen. Gyakran mondom az ide kívánkozó embereknek, hogy itt ez nem így van. Itt becsukod az ajtót, ahol a kávét felszolgáltad, és otthon vagy.”

„De azt hiszem, a legvonzóbb dolog a kikapcsolódás tiszta érzése. Természet és gyönyörű táj veszi körül az embert. Még ha durva is az idő odakint, akkor is olyan lenyűgöző, hogy van benne valami, ami idevonzza az embereket.”

A legújabb kiválasztott párból James, aki Londonban építésznek tanult és ott is dolgozott, a Clare megyei Burrenben ismerkedett meg feleségével, amely egy másik kiemelkedő szépségű és vadonbeli terület. Camille itt végezte el a művészeti és üzleti tanulmányait. A természet iránti szeretetüket tovább erősítve eljegyezték egymást egy másik gyönyörű helyen, az Aran-szigeteki Inis Móron, Galway partjainál, és azóta is arról álmodoztak, hogy egyszer a Great Blaskets-en élhessenek.