Nem csak a magyar piaci és politikai szereplők, hanem az egész világ piacain aktív kereskedők, elemzők és politikusok figyelik árgus szemekkel, hogy mit mondanak a tekintélyes és sokszor rejtélyes londoni elemzőházak stratégái. Na de miért pont London? És egyáltalán igaz-e, hogy innen irányítják a világ kereskedelmét? Apu, most tényleg kell tőlük félni?
Halló, itt London!
London nem a City!
|
| A Canary Wharf Londonban |
Először is nagyon gyorsan el kell oszlatnunk egy tévedést, amit a magyar sajtóban sajnos éppen a Magyar Távirati Iroda honosított meg. A hírekben rendre olvassuk a "City elemzői" kifejezést, ami pontatlan. Pár évtizede ugyan még valamennyire igaz volt, hogy a Temze partján található kicsiny kerület, a City, (amit apró kiterjedése miatt Quarter Mile-nak-Négyzetmérföldnek - is neveznek) a világ pénzügyi központja és a londoni tranzakciók szíve, azonban ez mára már egyértelműen a múlt. A város keleti részén, a Docklandsnél ugyanis kinőtt közben a Canary Wharf, a "londoni Manhattan" Anglia legnagyobb felhőkarcolóival, amelyek nemcsak nagybankoknak (HSBC) adnak otthont, hanem olyan jelentőségű gazdasági szerkesztőségeknek, mint a Reuters.
A Cityben a hagyományos angol pénzügyi központban van viszont a Bank of England és a londoni tőzsde is, ugyanakkor innen már messze nem irányítják a világ pénzügyi kereskedelmét, az egyre inkább terjeszkedik a keleti városrész felé, ahol a befektetési bankok mellett irodaépületek, nagyon menő éttermek, luxusapartmanok, múzeumok, bohémtanyák, kiállítások találhatóak. A Canary Wharf adottsága kitűnő, ugyanis évszázadokig ez volt a londoni kikötő, ahová a Temzén keresztül úsztak fel rakodni a világ minden tájáról érkező hajók. A tengeri kereskedelem mára innen elköltözött, csupán mutatóba és múzeum jelleggel maradtak a régi hajók. A negyedben van a London City Airport is, ami lényegesen megkönnyíti az üzletemberek mozgását.
Kik a londoni elemzők és kell-e tőlük tartani?
Ahhoz, hogy London pénzügyi központ lett, nagyban hozzájárult a város multikulturális jellege. Londonból a világ összes termékével és tájával lehet kereskedni. Ezen kívül csak New Yorkban és Hongkongban ennyire széles a paletta. A világ legnagyobb befektetési bankjai, kereskedelmi központjai, elemzőházai szinte kivétel nélkül rendelkeznek londoni központtal. Amikor "londoni elemzőket" emlegetünk, akkor sok esetben nem is brit tulajdonú vállalatok elemzőiről beszélünk, hanem csupán azok londoni központjaiban dolgozókról. Londonban ugyanis nagyon könnyen és jó áron lehet hozzájutni a pallérozott agyakhoz, akik sokszor az adott kutatási terület, vagy partnerország szülöttei, beszélik az ottani nyelvet, ismerik a helyi viszonyokat.
| A "kínai fal-szabály" azt jelenti, hogy a befektetési döntéshozókat egy cégen belül elhatárolják, szeparálják azoktól, akik ezeket a döntéseket végrehajtják, illetve azoktól akik tárgyalnak. Szóval elvileg ha egy cég managementje tárgyal, akkor annak témájáról és eredményéről az elemzők nem tudhatnak.(Pont ebből volt a botrány a Facebook-részvények miatt, ugyanis ott kiderült, hogy a vezetés tájékoztatta a prémium ügyfeleket arról, hogy nem lesz megfelelő az IPO-árfolyam.) Ez olyan elv, mint a demokratikus országokban a hatalmi ágak szétválasztása. Elvileg ez szűri ki azt, hogy az ügyfelekkel kapcsolatban álló üzletkötők hozzák a döntéseket. Ők az elemzőktől szeparáltan dolgoznak. |
Ha nagyon el akarunk tehát szemtelenedni és definíciót akarunk adni a "londoni elemzőre", akkor azt mondhatjuk: Londoni elemzőnek általában azt hívjuk, aki valamelyik globális pénzügyi tevékenységet folytató (nem féltétlenül brit) cég londoni központjában dolgozó elemző. Jó példa a "londoni elemzői" státuszra a Nomura nevű japán cég, amely a 2008-as válságban bedőlő egyik londoni elemzőházat vásárolta fel, ami azt jelenti, hogy elég olcsón klassz irodákhoz és elemzőkhöz jutott, viszont piszkosul nem londoniak, sőt nem is angolok, viszont ott a központjuk és a legtöbb elemzőjük brit. Adnak is rendesen azóta az európai gazdaságoknak, többek között nekünk.
Nem egyszer hallani azt a vádat, amely szerint a londoni elemzők "pozícióból" beszélnek, azaz olyan értékeléseket és kritikákat mondanak, amelyek a saját érdekeiknek malmára hajtja a vizet. Például ha az egyik ház Magyarországgal kapcsolatban negatív értékelést ad ki, akkor általában érkezik a válasz: "biztosan shortolják a forintot." Nos egyrészt ezt egyáltalán nem lehet bizonyítani, másrészt pontosan ennek kivédésére építették be az úgynevezett "kínai falat" az elemzőcégekbe (Lásd keretes írásunk) Félnünk tehát nem, tartanunk viszont lehet tőlük, ugyanis akiknek elemeznek, hatalmas mennyiségű pénz fölött diszponálnak, és ráadásul mivel a nemzetközi elemzői közösség nyelve az angol, értékeléseiket mindenki olvassa, átveszi. A londoni elemzők a világ összes kereskedési területét figyelik, értékelik, paranoid lenne tehát azt gondolni, hogy rászálltak Magyarországra. Egyébként a magyar piaccal foglalkozó elemzőik rendszeres vendégek a hazai elemzők, döntéshozók és bankárok asztalainál.
London tüdőlövést kapott 2008-ban?
A 2008-as, Amerikából indult "subprime cirisis" a leghamarabb Nagy Britanniában csapódott le. Az Egyesült Államokhoz hasonlóan ott is elsősorban az ingatlanok túlárazása volt a fő probléma. Mindez azonban eltörpült amellett, amit az a felháborodás okozott, hogy a válságban is elképesztően magas prémiumokat kaptak a londoni cégek elemzői. Teljesen joggal úgy gondolhatta mindenki, hogy innen irányították a válságot és ezért még pénzt is kaptak. Nem dolgunk ezt a vitát eldönteni, viszont tény, hogy London nagyon gyorsan reagált. A prémiumokat megvágták, több ezer munkatársat rúgtak ki a bankok, elemzőházak.
A City bankárai 2008-ban, az eddigi csúcsévben még 11,6 milliárd font prémiumot vihettek haza, de az akkoriban elhatalmasodott pénzügyi válság már a következő évben kevesebb mint a felére csökkentette a citybeli jutalmakat: a londoni befektetési szektor alkalmazottai 2010-ben 5,3 milliárd font juttatásban részesültek fizetésükön felül. Azóta bedőlt több elemzőcég, de az irodák állnak, és ügy tűnik, hogy a nagy hőbörgés megállt a City pubjai előtt.
| A Centre for Economics and Business Research becslései szerint a londoni befektetési banki szektor alkalmazottai a karácsonyi és a jövő év eleji prémiumszezonban összesen 1,59 milliárd font (560 milliárd forint) jutalomra számíthatnak a tavalyi 4,4 milliárd font után. Ez meredeken rontott előrejelzés, a CEBR ugyanis előző, fél évvel ezelőtt közzétett hasonló prognózisában még 2,3 milliárd font idei citybeli prémiumösszeget valószínűsített. A távlati kilátások sem kecsegtetik sok jóval a City bankárait: a CEBR prognózisa szerint az éves prémiumösszeg 2017-ben már csak 1,3 milliárd font lesz. További részletek>>> |
Készül a trónfosztás?
Úgy tűnik, hogy a londoni elemzőknek mindemellett arra is fel kell készülniük, hogy három éven belül már Hongkong is megelőzi őket, legalábbis a pénzügyi szolgáltatási szektorban dolgozók számát tekintve. A CEBR előrejelzése szerint 2015-ben a Cityben 237 ezer, Hongkongban csaknem 248 ezer alkalmazottja lesz befektetési banki ágazatnak. Technikailag Londont New York is megelőzi már idén, ám a New York-i pénzügyi szektorban dolgozók jelentős része az amerikai gazdaság belső igényeit szolgáló befektetési tevékenységet végez, így egyelőre változatlanul London a világ első számú nemzetközi pénzügyi szolgáltatási központja. Ebben a rangsorban azonban 2015-re már Hongkong lesz az élen. E váltás jelentős részét elkerülhetetlenné teszi a világban zajló gazdaságföldrajzi átalakulás, ám a folyamatot a CEBR elemzői szerint felgyorsította a londoni pénzügyi szektor "rövidlátó túlszabályozása", a büntetőjellegű adóztatás és a bankárok szüntelen ostorozása.
Átalakítja a személyes értékesítési hálózatát a Kincstár. 
