Többféle módszerrel készült már becslés arra, hogy mely okok milyen mértékben tehetők felelőssé a nemteljesítő deviza lakáshitel-állomány megugrásáért. A válság során néhány bank közvetlenül a nehéz helyzetbe került ügyfeleitől kérdezte meg, hogy a munkahely elvesztése vagy a hitel törlesztőrészletének emelkedése okozta-e náluk a problémát.

Az MNB a stresszteszthez hasonló modellt készített abból a célból, hogy felmérje mi vezetett a deviza-lakáshitelek nem teljesítéséhez. A becslési eljárásban a hitel életkora fontos szerepet kapott, mivel a korábbi tapasztalatok szerint az első néhány évben a legnagyobb a hitelek nemteljesítési valószínűsége. Ekkor derül ki az, hogy az adós túlvállalta magát, vagy nem megfelelő a fizetési hajlandósága, illetve ha túl labilis a munakerőpiaci, jövedelmi helyzete.

A jegybank eredményei alapján a nemteljesítő devizalakáshitelek állománya kevesebb mint fele lenne, ha a pénzügyi válság következményeként nem gyengül az árfolyam, nem esik a foglalkoztatás és nem emelkednek a hitelkamatok. A válság előtti évekre jellemző lazább hitelezési feltételek önmagukban is jelentős növekedést eredményeztek volna a nemteljesítő állományban, melyet jelentősen megemelt a válság kitörése.

Az eredmények szerint az állások elvesztése leginkább a válság első periódusában növelte a nemteljesítő állományt. A kamat és az árfolyam esetében ezzel szemben folyamatos szélesedés figyelhető meg. A magasabb kamatszint tartósan megnöveli a nemteljesítés valószínűségét, míg az árfolyam esetében az újabb és újabb gyengülési hullámok hagynak maguk után lenyomatot. A jegybank tanulmánya szerint összességében a törlesztőrészletek növekedésének számottevően erősebb hatása volt a kötelezettségek teljesítésére, mint a megnövekedett munkanélküliségnek.