Az ingatlanok az egyéb fedezetekhez képest lassabban értékesíthetők, nem annyira likvidek. Ezért, ha egy – vagy netán egy gazdasági válsághelyzetben több – ügyfél visszaváltaná ingatlanalapja befektetési jegyét, más hasonló termékekhez képest értelemszerűen jellemzően több idő kell azok készpénzzé tételéhez. A két elem közti egyensúly hiánya piaci likviditási gondokhoz, s akár ügyfélpanaszokhoz vezethet.
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) által kiadott – a tőkepiac stabilitását, a befektetők érdekét védő – friss ajánlás szerint az érintett alapokat kezelő befektetési alapkezelőknek, forgalmazóknak (befektetési szolgáltatók, hitelintézetek, más befektetési alapkezelők) dokumentáltan tájékoztatniuk kell a befektetőket a rövid visszaváltási idejű ingatlan befektetési jegyek kockázatairól. A cél, hogy az ügyfelek már a vásárlás, jegyzés során átlássák ezeket.
Az MNB elvárja, hogy a rövidebb visszaváltási idejű befektetési jegyek ismételt forgalomba hozatalára vonatkozó friss, és csak a 2019. május 15-én már nyilvántartásba vett ingatlanalapokra kiterjedő jogszabályt az alapkezelők csak a kezelési szabályzataikban meghatározott forgalmazási maximumok módosításával, vagyis az MNB által engedélyezett, felügyelt keretek közt, a befektetők érdekét nem veszélyeztető módon alkalmazzák.
Az ajánlás előírja a jogszabály alá tartozó alapkezelőknek, hogy folyamatosan tájékoztassák az MNB-t érintett ingatlanalapjaikról, első lépésként arról, hogy tervezik-e a rövid visszaváltási idejű sorozatok forgalmazási maximumának emelését. Utóbbi esetében az MNB legalább 30 százalékos likvid eszköz hányadot és havi gyakoriságú beszámolót vár el az adott alapkezelőtől.
A forgalmazóknak a sorozat jegyzésekor és 3 évente ismétlődően dokumentáltan tájékoztatniuk kell a befektetőket a rövid visszaváltás miatti likviditási kockázatról.
A 2019. május 15-én még nyilvántartásba nem vett érintett ingatlanalapoknál a felügyelet továbbra is elvárja, hogy ők rövid visszaváltású sorozatot már ne indítsanak. A rövid visszaváltású sorozatokra vonatkozó forgalmazási maximum emelésével élő alapoknak is – a kockázati megközelítést alkalmazva – a jogszabály által előírt 15 százaléknál magasabb, 25 százalékos likviditási szint tartása javasolt, illetve változatlanul szigorú kockázatkezelési eljárások (üzleti terv, likviditási politika, stresszteszt) készítése is szükséges számukra.
Ismét egy lépéssel közelebb került Bulgária és Románia ahhoz, hogy teljes jogú schengeni tag legyen. 
