Magyar galériások, műgyűjtők és műgyűjtő-milliárdosok csatáztak Versailles-ban szombaton. A több mint hétórás (!) aukción az ismert magyar pénzügyi szakember, André Kosztolányi hagyatéka került kalapács alá – ezen belül is egy különleges magyar festménykollekció volt a vonzó.
Ez ugyanis tucatnyi híres magyar festő több tucat alkotásából állt. A kiemelkedő érdeklődés másik oka az volt, hogy ezen festmények egy része sohasem jelent meg a hazai műtárgypiacon, s volt olyan is, amelyről még fotó sem jelent a magyar művészeti katalógusokban.
Az árverési csúcsot Rippl-Rónai József Boulevard Montparnasse című festménye érte el, amelyet a 30-50 ezer eurós becsült érték több mint tízszereséért vett meg egy magyar műgyűjtő. A 700 ezer eurós leütési ár azt jelenti, hogy új tulajdonosa forintban – az árverési jutalékkal számolva – körülbelül 350 millió forintot szánt a különleges „Rippli” képért.
A második és harmadik legmagasabb áron elkelt festmény is az ő alkotása – az egyik 400 ezer, a másik pedig 300 ezer euróért kelt el. (Ezek is a becsérték tízszeresét jelentették.)
Fotó: Pixabay
Az árverés másik sztárjának tartott – és egyben negyedik legmagasabb áron leütött – tétel Aba-Novák Vilmos dzsesszzenészeket ábrázoló alkotása volt, amelyet kemény licit után 160 ezer euróért szerezhetett meg új tulajdonosa.
Kiemelt figyelem övezte Rippl-Rónai Gauguin-ról festett portréját, amelyet 1890-ben alkotott Párizsban – és ami a 30 ezer eurós becsérték háromszorosáért kelt el.
A Kosztolányi magyar festménykollekció többi darabja szolid áron, de elkelt. Sem a külföldi érdeklődőket, sem a Versailles-ba átrándult magyar műgyűjtőket nem mozgatta meg a változatos „felhozatal”, amelyben Szőnyi Istvántól Derkovics Gyuláig egy sor művész képviseltette magát. Párezer euróért azonban gazdára talált minden tétel. A csúcsot egy Mattis-Teusch alkotás jelentette, amelyet 20 ezer eurón, és a Czóbel Béla alkotás, amelyet pedig 15 ezer eurón ütöttek le.
A közel ötven darab magyar festmény együttesen 2,5 milliós leütési áron (plusz közel 30 százalék jutalék) talált gazdára – a vevők túlnyomó részben magyar műgyűjtők voltak. Meglehet ugyanakkor, hogy a Gauguin-portré „végállomása” a Szépművészeti Múzeum lesz. Ez azért is fontos lehet, mert a múzeum nemsokára egy komoly Gauguin-kiállítást tervez, amelynek egyik érdekes darabja lehetne Rippl-Rónia korai alkotása.
A magyar festők képei – a kiemelkedő Rippl-Rónai alkotások mellett – a magyar aukciókon megszokott árakon keltek el, mondta el érdeklődésünkre Bodó János. A nevével jelzett galéria tulajdonosa kérdésünkre elmondta, hogy a Kosztolányi-hagyaték egyes, kiemelkedő darabjai – így a sokat emlegetett és 90 ezer euróért elkelt Gauguin portré is! – a Párizsi Magyar Intézet kiállításain megjelentek, így nem voltak ismeretlenek a hazai műkereskedők és -gyűjtők előtt. A legmagasabb áron leütött Rippl-Rónai mű pedig egy, a párizsi Grand Palaisban rendezett nagysikerű tárlaton is látható volt.
Arany cigarettatárcák 10-15 ezer euróért
Nagy várakozás kísérte Kosztolányi személyes tárgyait és felesége Francoise ékszereit. A tőzsdeguru arany cigarettatárcáit egyenként 10 ezer euró fölött ütötték le. A csúcsot egy gyönyörű, 18 karátos aranyból készült cigarettatárca jelentette, ezt 15 ezer euróért vehette meg új tulajdonosa.
A szintén értékes könyvtár – mivel angol és francia nyelven íródott kötetekből állt – nem izgatta fel a magyar licitálókat. A leütési árak ez esetben is magasak voltak, Marx Tőkéjének első francia kiadását például 2000 euróért ütötték le.
Nem volt nagy tülekedés a házaspár bútoraiért – az ebédlőasztal például 30 azaz harminc euróért ment el! – és a háztartás egyéb tartozékaiért sem. Egy herendi étkészletet (Rotschild mintával) például 4200 euróra értékelt a licitáló közönség.
A 411 tételes katalógus utolsó darabja – nem véletlenül – Ron Hackett humoros Kosztolányi-portréja volt, amelyet vélhetően egy Kosztolányi-rajongó vásárolt meg, jóval a becsértéknek tartott 2-300 euró felett.
Az aukció egyesek szerint „fapados”, mások szerint viszont gyalázatos körülmények között és szervezettséggel zajlott. Nemcsak a fűtetlen raktárhelység, de az árverésre bocsátott tárgyak bemutatása is méltatlan volt a hagyatékhoz, és a művészekhez. Az árverést lebonyolító De Baecque Associés cég által kibérelt omladozó raktárban kabátban dideregtek a magyar galériások és műgyűjtők, akik a hétórás árverés alatt egy pohár vizet sem tudtak vásárolni az épületben. Márpedig az aukció bevétele becslések szerint meghaladta a 2 milliárd forintos nagyságrendet (ennek felét a magyar festmények jelentették!) , ami azt jelenti, hogy a francia aukciós ház hatszázmillió forintos árverési jutalékot söpörhetett be.
Egy katona és civil társa „vállalkozása” volt. 
