A fiatal felnőttek túlnyomó többsége, 82 százaléka rászorul szülei anyagi támogatására. A korosztály hattizede számolt be konfliktusról, vitáról: 50 százaléknyian rendszerint elfogadják szüleik érveit, míg egytizednyien elutasítják. A fiatalok bő kéttizede nem veszekszik a családtagokkal, nem akarja őket meggyőzni, míg szűk egytizednyien generációs szakadékot érzékelnek szüleik és maguk között. A fiatal felnőttek fele szülei életét a maga számára is követendő példának tartja, s további négytizedüknek is részben mintát ad - ezek a legfontosabb megállapításai annak a közvélemény-kutatásnak, amelyet az elmúlt 3 hónapban készített az Ipsos, a 15-25 év közöttieket reprezentáló 500 fő személyes módon történő megkérdezésével.
A fiatal felnőttek 87 százaléka a szüleivel lakik együtt, értelemszerűen a 18 év alatti részüknél ez az arány magasabb, 98 százalék. Ugyanakkor a magyarországi pályakezdés, egzisztenciális önállósodás helyzetéről sokat elmond, hogy még a 19-25 év közöttiek nagy többsége, 76 százaléka is a szülői házban maradt. A függetlenedés leginkább a diplomás huszonéveseknek sikerült, hattizedük ugyan még otthon lakik, de négytizedük már önálló háztartást visz. A saját, önálló életet élő fiatalok nagyon szoros kapcsolatban maradtak szüleikkel. 37 százalékuk hetente többször, 22 százalékuk legalább egyszer találkozik velük. Különösen vidéken gyakori a szülő-gyerek érintkezés, háromnegyed részük életében legalább hetente előfordul. Budapesten sokkal atomizáltabb a felmenőkkel való viszony, a külön költözött fővárosi fiatalok egynegyede találkozik heti rendszerességgel apjával vagy anyjával.
A fiatal felnőtteknek szüksége van a szülők anyagi támogatására. A 18 év alattiak körében ez evidens, 97 százalékuk kap ellátást, pénzt. A 19-25 év közöttiek életben való elindulásához is fontos adalék a szülői segítség: kétharmaduk úgy nyilatkozott, hogy a család idősebb tagjai beszállnak a költségeikbe. E korosztály háromtizede viszont nem kéri, hogy dotálják, próbál és tud saját egzisztenciát teremteni. A huszonévesek körében nagyon kevesen, mindössze 5 százaléknyian vannak olyan jó helyzetben, hogy ők nyújtanak pénzügyi támaszt a szülőknek. Főleg a fiatal diplomásoknak van arra szükségük, hogy kiadásaikat részben a család fedezze: 80 százalékuknál ez a gyakorlat. A munkaerőpiacra korábban belépők közül a szakmunkás végzettségűek és az érettségizettek az átlagnak megfelelő – kétharmados – arányban kérik szüleik anyagi támogatását, míg az alapfokú képzettségűeknél ez a mérték alacsonyabb, 59 százalékos. További érdekesség, hogy a falvakban élők között is kisebb a segítségre szorulók aránya – 57 százalékos -, s relatíve magas az önálló egzisztenciát építőké (37%).
A fiatalok fele rendszeresen vitázik szüleivel, de belátja azok igazát, véleményüket elfogadja. Egytizedük nem ennyire toleráns, az érvek csatáját rendszeresen megvívják, de inkább a saját álláspontjuk mellett állnak ki. A fiatal felnőttek egyötöde kerüli a szülőkkel való intenzív párbeszédet, azzal az indoklással, hogy úgysem tudna rájuk hatni. A korosztály 8 százalékát nem érdekli apja és anyja véleménye, azt csupán „papolásnak” hívja. Leginkább az életkor és az iskolai végzettség befolyásolja a szülőkkel történő kommunikáció létrejöttét és kimenetelét. A felmenőikkel főképpen a diplomások és a tizenévesek értenek egyet: 55 illetve 57 százalékuk. A maguk igazához ragaszkodás, a párbeszéd elkerülése valamint a főképpen a szakmunkás képzettségűek körében érhető tetten: 17 illetve 29 százalékukra jellemző. A markáns generációs konfliktusoknak, a szülőktől való merev elzárkózásnak nincsenek jellegzetes képviselői, az minden rétegben nagyjából ugyanolyan (kis) mértékben van jelen.
A fiatal felnőttek szüleikkel való erős szimbiózisának egyik következménye, hogy sokuk számára követendő minta valamelyik, vagy mindkettő felmenőjük eddigi sorsa. A korosztály fele egyértelműen kijelentette, hogy eszményeinek megfelel, ahogy szülei élnek. További 43 százalékuk részbeni példát lát apjában, anyjában. Nagyon kevesen, mindössze 4 százaléknyian utasították el szüleik értékrendszerét teljes mértékben. Főképpen a fiatal szakmunkások körében fogalmazódtak meg ellenérzések, de azok is inkább mérsékeltek semmint végletesek: 43 százalékuk teljesen, 52 százalékuk részben követni szeretné szülei életét, s közöttük is csak 5 százaléknyian nem tudnak azzal azonosulni.
Egy házaspár kémkedhetett. 
