Öngondoskodás az egyetlen mód?
A most aktív korúak ugyan számolnak azzal, hogy ezekért a szolgáltatásokért fizetniük kell majd, ám nem szánnak erre többet havi 10-10 000 forintnál. Ennél nagyobb összeget csak a főzés kiváltásán gondolkodók jelöltek meg, ők, ha úgy alakulna az életük, havi 20 000 forintot fordítanának ételrendelésre. Érdekesség, hogy a kiadások szükségességét a mai 50-59 évesek minden más fiatalabb korosztályhoz képest alacsonyabbra becsülik, mintha a közvetlenül nyugdíj előtt állók jobban bíznának abban, hogy nem szorulnak rá fizetett segítségre. Leginkább a mai negyvenesek félnek attól, hogy nem fogják bírni a háztartási munkát, így ők nagyobb arányban terveznek a kiadásokkal is.
A Groupama Biztosító kutatásából kiderült az is, hogy minden ötödik aktív korú magyar számol annak az esélyével, hogy majd beköltözik olyan időseknek fenntartott otthonba, amely megfelelő egészségügyi ellátást is biztosít a számára. Ezekből az otthonokból ugyanakkor már most sincs elég: az 54 000 idősek otthonában elhelyezettre 26 000 várakozó jut, vagyis a várólista már több mint 50 százalékra duzzadt. Ráadásul akkor még hátra van a feketeleves: a kutatásban megkérdezettek jellemzően 55 000 forintot költenének idősotthoni ellátásra, miközben a legolcsóbb intézmények 70-80 000-et kérnek havonta, de nem ritka a havi 180 000 forintba kerülő otthon sem.
Az atomprogramról még van mit egyeztetni. 
