Az Európai Bíróság döntése kimondta, hogy az nem ütközik az európai szabályozással, hogy Magyarország elvárja a külföldi szolgáltatóktól is, hogy jelentsék reklámadó fizetési kötelezettségeiket, ám az már igen, hogy ennek elmulasztása esetén jóval nagyobb bírsággal sújtják őket, mint hazai társaikat.
A bíróság azt találta problematikusnak, hogy a szabályozást megsértő külföldi szolgáltatókkal szemben egymást követően több mulasztási bírság kerül kiszabásra, amelyek halmozott összege elérheti a több millió eurót. A bíróság közleménye szerint a mindezt véglegessé tevő határozat elfogadása anélkül történik, hogy a cégeknek biztosítanák a bejelentéshez szükséges időt, észrevételek benyújtását, illetve a jogsértés súlyosságát sem vizsgálja meg külön az eljáró hatóság.
A közlemény szerint emellett különösen aggályos az, hogy az ugyanilyen hibát elkövető hazai szolgáltatókkal szemben kiszabott bírság jelentősen alacsonyabb, és emelkedésének üteme is kisebb.
A Google azzal kapcsolatban ment bíróságra, hogy a bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt néhány nap alatt összesen egymilliárd forintra büntették (ez egyébként a maximális kiszabható összeg ilyen esetben).
Ebben az ügyben igazat adott a bíróság
A távközlési, valamint a kiskereskedelmi ágazatban tevékenykedő vállalkozások árbevételére Magyarországon kivetett különadók összeegyeztethetők az uniós joggal – írta szintén ma kiadott ítéletében a luxembourgi székhelyű bíróság.
Az ügy előzménye, hogy a 2008-ban kezdődött pénzügyi-gazdasági válságra válaszul Magyarország ágazati különadókat vezetett be. A különadók, amelyek progresszív módon terhelték az árbevételt 2010-2012 között voltak hatályosak. A Tesco-Global Áruházak, valamint a brit Vodafone-csoport tagját képező Vodafone Magyarország vitatták a rájuk kivetett különadó jogosságát.
Ítéletében az uniós bíróság rámutatott, hogy az árbevételt progresszív módon terhelő különadók, amelyek elsődlegesen külföldi tulajdonú, a magyar piacokon legnagyobb árbevétellel rendelkező vállalkozásokat érintik, tükrözik a piacok valós gazdasági helyzetét, és nem minősülnek az érintett vállalkozásokkal szembeni hátrányos megkülönböztetésnek. Az árbevételre vonatkozó különböző sávokra alkalmazandó adómértékek a vállalkozások mindegyikére érvényesek, a magyar szabályozás tehát semmilyen közvetlen hátrányos megkülönböztetést nem valósít meg a külföldi tulajdonú vállalkozásokkal szemben.
A bíróság a távközlési vállalkozások vonatkozásában azt is megállapította, hogy az adó nem rendelkezik az áfa valamennyi alapvető jellemzőjével, így az nem sérti az uniós áfarendszer működését.
A határozat szerint a magyar szabályozás összeegyeztethető az állami támogatásra vonatkozó uniós szabályokkal is, ugyanis olyan általános hatályú adókra vonatkoznak, amelyek az állami költségvetésbe folynak be, anélkül hogy az adóalanyok valamely meghatározott csoportjának javára nyújtott előny finanszírozásához lennének rendelve.
Jelen ügyben a bíróság azt is megállapította, hogy a vitatott különadók, sem pedig az azokhoz kapcsolódó progresszív adókulcsok nem tesznek különbséget a vállalkozások székhelye alapján, illetve a magyar adóalanyok és a külföldi adóalanyok között, így az uniós jog szerint a magyar szabályozás nem alkalmaz a letelepedés szabadságára vonatkozó, illetve a társaságok székhelyén alapuló hátrányos megkülönböztetést.
Ez egy olyan jogi csatározást vetíthet előre, amely az amerikai jegyban 
Bárcsak lenne Európában is olyan hét mesterlövész, mint az amerikai részvénypiacon!
