|
| fotó: Getty |
Emissziócsökkentő célokat tűz ki maga elé jövő évtől a Shell, és a vezetői fizetéseket azok betartásához kapcsolja, írja a Financial Times. Ez óriási szemléletváltást jelez az olajipari vállalatnál, miután a vezérigazgató korábban ellenébe ment az ilyen törekvéseknek. Az új irányt a cégre nehezedő, egyre intenzívebb befektetői nyomás jelölte ki: a részvényesek azt akarják, hogy a Shell - és más fosszilistüzelőanyag-cégek - nagyobb felelősséget vállaljanak a klímaváltozás elleni harcban.
A cikk szerint a brit Church of England egyház és a holland alapítású Robeco eszközkezelő ott volt a leghangosabb lobbizók között. Szerintük a Shell tavalyi ígérete, miszerint hosszú távú ambiciójuk, hogy 2050-re megfelezzék a szénlábnyomukat, nem volt elég kemény, mert az évtizedekkel későbbre meghatározott számokat nem lehetett volna érdemben betartani.
Ha nem sikerül, a fizetésük bánja
A lapnak nyilatkozott Ben van Beurden, az olajóriás vezetője, aki szerint a konkrét, rövid távú célértékek kijelölésével viszont ezután valóban szisztematikusan lejjebb lehet szorítani az emissziót. Elmondta továbbá, hogy a célok teljesüléséhez fogják kapcsolni a felsővezetők hosszú távú ösztönzési rendszerét is, erről 2020-ban szavaznak majd a részvényesek. A vállalat még egyeztet a pontos százalékokról a befektetőkkel, de az emissziós célok betartása 1200 vezető beosztású munkavállaló javadalmazását is érintheti - vagyis ennyien kaphatnak kevesebb fizetést, ha a cégnek nem sikerül tartania magát a célértékekhez.
A bejelentést a mostani, katowiczei ENSZ-klímacsúcs kezdetéhez időzítették. Az új felfogás éles váltást jelent a Shell korábbi irányvonalaihoz képest: van Beurden még júliusban is azt nyilatkozta, hogy felesleges lenne cégének kemény célokat megfogalmazni az emissziócsökkentésre, mert ha azokat nem sikerülne teljesíteni, akkor pereskedésnek nézhetnének elébe. Van Beurden a Shell mostani álláspontváltására az "evolúció" szót használta.
Ilyen még nem volt
A klímavédő irányváltás az első a szektorban: a nagy riválisok közül mind a BP, mind az ExxonMobil a Shell után kullog ebből a szempontból. A Shell tavaly bejelentett modellje - az, amely tehát a befeketetők szerint nem volt elég kemény - ráadásul a harmadik felek emissziócsökkentését is magában foglalta, tehát azon járművekét, melyek a vállalat benzinjével vagy dízelével futnak.
A Shell most kb. nettó 20 százalékkal akarja csökkenteni saját és a fogyasztói szénlábnyomát 2035-ig, 2020-tól pedig minden évben specifikus, a következő 3-5 éves periódusra vonatkozó rövid távú célokat tűz ki maga elé. A gáz arányát 50-ről 75-re akarják növelni a saját energiamixükben, több pénzt fektetnek be az alacsony szénkibocsátású energiaforrásokba, és csökkentik kútjaik metánszivárgását is.
Kritikus a helyzet
Több nagy befektető, köztük a Shell-váltásban főszerepet játszó Church of Englanddel, még október végén szólította fel a világ 55 nagyvállalatát, hogy változtassa meg a magatartását a klímaváltozás kapcsán. Ilyen korábban még nem történt, ahogy a Shell új irányvonala is példátlan. Szükséges volt az asztalra csapni, mert az utóbbi időben megsokasodó klímavédő ígéretek ellenére a G20-nemzetek még mindig vagyonokat pumpálnak a fosszilis tüzelőanyagok iparába. Az energiaipar kihívása azonban óriási: a széntől ugyanis túl sokminden függ ahhoz, hogy csak úgy leálljunk vele, az ázsiai szénpolitika fordulata ráadásul a néhány évnyi csökkenés után ismét növekedővé változtatta a kontinens emisszióját, márpedig a légkör széndioxid-tartalma most 3-5 millió éves csúcson van. Az Európai Unió mindenesetre nagyszabású tervvel állt elő: 2050-re klímasemlegessé tennék Európa gazdaságát. De ez évi 290 milliárd euróba is kerülhet, melynek előteremtésébe a vállalatok mellett a háztartásoknak is be kell szállniuk.
Ehhez azonban gyors cselekvésre lenne szükség. 
