A reptéri parkolásig kiszámítható az út
Ahány ember, annyi szokás - szokták mondani, és nincs ez másként az utazással kapcsolatban sem. A legtöbben szeretik előre megtervezni a folyamatot és a lehető legjobban átlátni a rájuk váró teendőket. A Reptéri Parkoló Centrum reptéri parkolás szolgáltatását is érdemes jó előre lefoglalni, hogy biztosan akadjon szabad parkolóhely a számunkra.
Számos olyan esemény adódhat egy repülőút alatt, amelyre korábban nem számítottunk. Nem feltétlenül műszaki hibával vagy katasztrófafilmbe illő jelenetekkel kell számolni, sokkal inkább a többi utas viselkedéséből adódó, zavarba ejtő pillanatokat élhetünk át.
A legrosszabb utastípusok
Ha már valaha utaztunk repülőn, akkor pontosan tudjuk, hogy a fapados légitársaságok repülőinek utasterében az ülések közötti tér nem valami nagy, és ez kiváltképp igaz a karfára is. Gyakran találkozhatunk olyan modortalan személyekkel, akik mindkét karfát használva érzik jól magukat. Ennél már csak az a bosszantóbb, amikor az egyébként is szűkös helyen az előttünk lévő utas hátradőlve felejti az ülését. Bár az ő pihenése kellemes, nekünk szinte levegőt venni sincs esélyünk.
Bármennyire is szeretjük a gyerekeket, az ordibáló porontyoknál nincs rosszabb. Hatványozottan igaz ez akkor, amikor többen, kánonban üvöltenek a gépen. Akkor érezhetjük magunkat igazán a komfortzónánkon kívül, ha ezt a mellettünk ülő is észreveszi és masszív italozásba kezd. Ilyenkor bármikor az ölünkben landolhat a vodka, pláne akkor, ha az illető 10 percenként a mosdóba rohangál a magába döntött folyadékmennyiség miatt.
Róluk se feledkezzünk meg
Sokan csevegéssel ütik el az időt, de az oktondi, maximális hangerőn társalgó emberektől mindenkit lever a víz. Ha őt fogjuk ki útitársnak, garantáltan lehetetlen a pihenés. Előfordulhat, hogy mindeközben kellemetlen nyomást érzünk a vesénkben. Ilyenkor biztosak lehetünk benne, hogy a mögöttünk lévő utas a székünk háttámlájába mélyeszti a térdét, és ha nincs szerencsénk, még folyamatosan ficánkol is.
Szót kell ejtenünk arról a kellemetlen jelenségről is, amikor valaki abszolút otthon érzi magát a fedélzeten és lerúgja a cipőjét. A romlott sajtra emlékeztető szag pillanatok alatt belengi a kabint, amely elkábítja a társaságot. Miközben próbálunk levegőért kapkodni, könnyen ocsúdhatunk fel arra, hogy a mellettünk ülőt kiütötte a bűz és a vállunkra szenderedett. Ilyenkor sírhatjuk csak igazán vissza a reptéri parkolóhoz vezető utat, ahol még csak egyedül utaztunk, vagy maximum a családhoz kellett alkalmazkodni. Miután röviden elgyászoltuk ezt az időszakot, végre leszáll a gép. Ha abban reménykednél, hogy gyorsan elhagyhatod a helyed, tévedsz, néhánnyal a fénysebességnél is gyorsabban pattannak fel és torlaszolják el az összes létező kijáratot.
Andrej Babis. 
