A japán-kínai viszály felszínre hozta a két kormány gyengeségeit - vélik a Wall Street Journal tokiói és sanghaji tudósítói. Nem pusztán a vitatott hovatartozású szigetcsoportról szól a Japánban és Kínában több mint egy hete indult tiltakozási hullám. Ennél jóval többről van szó: a tokiói és pekingi kormány munkájával való elégedetlenség kifejezéséről. A tudósítók szerint a szigetvita a két országban egyaránt felszínre hozta a politikai vezetés súlyos gyengeségeit, ami megnehezíti egy mindkét fél számára elfogadható diplomáciai megoldás megtalálását, és elmélyíti a két gazdasági nagyhatalom közötti feszültséget.

Mi is történt?

A dolog a múlt héten pattant ki, amikor Tokió állami kézbe vette a Kína által is magának követelt, japánul Szenkaku, kínaiul Tiaojü néven ismert kelet-kínai-tengeri szigetcsoport három tagját. A Kína-szerte kirobbant erőszakos Japán-ellenes tüntetéseken többen elégedetlenségüknek adtak hangot amiatt, hogy a jelenlegi - éppen nemzedékváltás előtt álló - pekingi vezetés képtelen érvényesíteni a szigetországgal szembeni területi követeléseket. Sokan hazafias dalokat énekelve Mao Ce-tung volt kínai diktátor képét emelte a magasba, utalva az egykori keménykezű pártvezetőre, akihez képest a mostani politikai elit gyenge.

Aggódik a kommunista vezetés

Nem véletlen, hogy a Kínai Kommunista Párt nagyon is figyeli a vörös maoista kultúra felélesztésén dolgozó, a politikai életből időközben száműzött Po Hszi-laj sorsát, akinek mozgalma még mindig nagy népszerűségnek örvend az egyebek mellett a társadalmi egyenlőtlenségek miatt bosszús lakosság körében. De az egyre erősödő társadalmi elégedetlenség feladja a leckét Hu Csin-tao leköszönő elnök várható utódjának, Hszi Csin-ping jelenlegi alelnöknek is, aki törheti a fejét, hogy miként kezelje az egyre haragosabb nacionalistákat.

Kínai politológusok szerint a japánok miatti elégedetlenség nyilvánvaló. A tüntetők mindeközben hangot adnak a kínai kormánnyal és társadalommal való elégedetlenségüknek is. Ugyanakkor a kommunista párt a mostani Japán-ellenes tüntetések engedélyezésével egyúttal lehetőséget ad arra, hogy ellenőrzött körülmények között engedjék ki a társadalom elégedetlen tagjai az elmúlt évek során felgyülemlett gőzt.
A kormány toleranciája azonban nem tartott sokáig: a héten már a pekingi hatóságok rövid szöveges üzenetekben szólították fel a lakosságot, hogy tartózkodjon az újabb demonstrációktól. Ez aligha tekinthető a Japán-ellenes érzések elfojtását célzó lépésnek, sokkal inkább a politikai vezetéssel szemben megfogalmazott kritikák elhallgattatására irányul.

Komoly történelmi párhuzamok

A népszerű angol nyelvű kínai napilap, a Global Times egyik írása párhuzamot vont a mostani tüntetések és a majdnem száz évvel ezelőtt szerveződött Május 4. Mozgalom között. Az újság emlékeztetett arra, hogy 1919-ben több ezer diák vonult Peking utcáira, hogy  így tiltakozzon a külföldi ellenőrzés alatt álló kelet-kínai területeket Japánnak ítélő versailles-i egyezmény ellen. A megmozdulás politikai ébredéssel párosult, és egyéb más tényezőkkel együtt előkészítette a terepet a következő évtizedekben lejátszódó kommunista hatalomátvételhez.

A japán kormány a nacionalisták fogságában

Japánban a Noda Josihiko vezette kormány is szorult helyzetben van, hiszen az egy éven belül esedékes parlamenti választásokon minden bizonnyal vereséget mérnek rá a Kínával szemben jóval keményebb álláspontot képviselő rivális pártok. Vagyis Tokió és Peking esetében is igaz, hogy a kormánynak rendkívül kicsi a mozgástere a szóban forgó diplomáciai csetepatéban; ahhoz, hogy a hazai közönség kedvében járjon, nem tűnhet gyengének, hiszen az ellenzék is nacionalistább fellépésre sarkallja. Másfelől viszont ahogy romlik a helyzet a két állam között, úgy kerülnek veszélybe az értékes kínai-japán kereskedelmi kapcsolatok, amelyek esetleges befagyása óriási károkat okozna mindkét állam gazdaságának.

A Kínában szervezett tüntetések többfelé japán éttermek és cégek elleni erőszakos támadásba torkolltak, aminek nyomán számos vállalat az ideiglenes bezárás mellett döntött. Azóta már többen, köztük a Sony és az Aeon is jelezték, hogy folytatják a működést, míg mások, például a Toyota Motor  továbbra is zárva vannak.

De mit szól mindehhez a világ csendőre?

Kínának ezen kívül egy másik szempontot is figyelembe kell vennie, mielőtt bármilyen lépésre szánná el magát a szigetvitában, mégpedig Washington véleményét. Egy kemény válasz ugyan kedvező fogadtatásra találna odahaza, de nem úgy az Egyesült Államokban, amely azonnal keresné a lehetőséget a nagyobb katonai és stratégiai befolyásszerzésre a régióban, hogy biztosítsa a hatalmi egyensúlyt.

Az Egyesült Államok nem foglal állást a Szenkaku-szigetek feletti szuverenitással kapcsolatos vitában, de elismeri, hogy Tokió tényleges adminisztratív ellenőrzést gyakorol a terület felett. Így az "egyértelműen az amerikai-japán védelmi szerződés hatálya alá esik" - jelentette ki a washingtoni külügyminisztérium kelet-ázsiai és csendes-óceáni ügyekért felelős helyettes államtitkára az amerikai szenátus külkapcsolatokkal foglalkozó albizottsága előtt. A szerződés pedig arra kötelezné Washingtont, hogy ha a balhé eszkalálódik, akkor Japán oldalán lépjen fel.