Az angolok sem akarnak kimaradni a bosszúhadjáratból

Párizs hatott

A brit közvélemény eddig ellene volt a katonai szerepvállalásoknak, mondván az afganisztáni és az iraki beavatkozások után nem lett tartós stabilitás. Azt persze az átlagember nehezebben gondolja végig, hogy azért nem lett béke, mert túl hamar hagyták magukra ezeket a területeket, ahelyett hogy nemzetközi békefenntartó erők jelenlétében hosszabban dolgozták volna ki a stabilizáció politikai lehetőségeit.

A párizsi merényletek után azonban megváltozott a helyzet. A közvélemény, valamint a brit parlamenti képviselők egy része is végiggondolta, hogy ilyen terrortámadás náluk is megtörténhet, tehát mégsem szabad hagyni fennmaradni az Iszlám Államhoz hasonló terrorszervezeteket, ebből adódóan pedig Nagy-Britanniának is részt kellene venni a műveletben.

Parlamenti győzködés

Most Cameron megpróbálja meggyőzni a parlamentet, és megszavaztatni, hogy az ország csatlakozhasson a légicsapásokhoz. Azonban addig nem viszi szavazásra a dolgot, amíg nem érzi, hogy biztosan megvan a többség. Nemcsak az ellenzéket kell győzködnie, hanem saját pártjának egy részét is, akik megakadályozták, hogy 2013-ban Aszad erői ellen indítsanak légi offenzívát.

Néhány képviselő attól tart, hogy ha a britek beszállnak, növekszik náluk is a terrorfenyegetettség. Ugyanakkor pont ez a terroristák célja: félelmet kelteni és ezzel megbénítani, lapításra késztetni ellenségeiket. Ezt ki is fejtette Cameron, mondván, a fenyegetettség már a lehető legnagyobb, és addig nem is fog csökkenni, amíg az Iszlám Államot fel nem számolják.

A közvéleményt lesik

A politikusok árgus szemekkel figyelik a közvéleményt, nagyon nem akarnak azzal szemben belemenni a háborús kalandba. A közvélemény kutatások szerint már 59 százalék a légicsapásokat támogatók aránya, egy héttel ezelőtt 58 volt. Ezt látván, és Cameron érveinek hatására saját pártjában egyre inkább támogatják, de a Munkáspárt és a Skót Nemzeti Párt képviselői azt kérdezik a miniszterelnöktől, hogy milyen rendezési terv van a légicsapások utánra. Egyúttal attól is félnek, hogy előbb-utóbb katonákat is kell küldeniük a helyszínre.

A Munkáspárt vezetése nem nagyon akarja elszánni magát a döntésre, de azért, hogy mégse akadályozzák a miniszterelnök tervét, mellőzik egy kicsit a pártfegyelmet, vagyis azt a szokást, hogy együtt kell szavazniuk. Ezúttal szavazhat ki-ki ahogy akar, a miniszterelnököt támogató többség így valószínűleg összejön, ugyanakkor a Munkáspárt, vagy legalábbis új vezetője, Jeremy Corbyn továbbra is felléphet háborúellenes retorikájával.