Párttitkár-dinasztia
Az azeri örökös vezetőknek, az Alijev papának és fiának nem volt nehéz dolga, hisz az olajbevételekből viszonylag kellemes helyzetet teremtettek népük számára. Most azonban először kell nehézségekkel szembenézni: a Bloomberg szerint a devizatartalékok zuhannak, az ország valutáját, a manatot pedig tavaly kétszer kellett leértékelni, jó alaposan.
|
| Dollár/azeri manat. Két méretes leértékelés |
Tulajdonképpen a helyzet ugyanaz, mint az összes olajországnál, de egyrészt Azerbajdzsán nem olyan gazdag, mint Katar, az Emírségek vagy Szaúd-Arábia, így a gondok súlyosabbak, és hamarabb kell kezelni őket. Az elnöknek, akinek családja a kommunista időszakot is beleértve immár 40 éve vezeti az országot, meglehetősen szokatlan a helyzet. Eddig mindig csak emelkedett az életszínvonal, a nép elégedett volt, és most hirtelen itt a nagy visszaesés.
Leértékelés, infláció
A manat értékvesztésének hatására a fogyasztói árak emelkedni kezdtek, újra növekszik a korábban visszaszorulóban lévő szegénység, az infláció 15 százalék. Ennek megfelelően nyugtalanság ütötte fel a fejét, tüntetések vannak. Ez viszonylag szokatlan egy olyan országban, ahol minden ilyesmit elfojtottak, de a relatív jólét miatt ezt jól tűrte a lakosság. A kormány most is a leghatározottabban lép fel az elégedetlenkedőkkel szemben, mindenhol azonnal felbukkan a készenléti rendőrség.
|
| Forrás: Wikimedia commons |
Az elnök eközben hangulatjavító intézkedésekkel próbálkozik, melyek ilyenkor gazdasági szempontból igen veszélyesek. Nyugdíj- és fizetésemelések mellett döntöttek, a költségvetés kiadási oldalát 2 milliárd manattal (1,2 milliárd dollár) növelték. Így aztán alaposan megnő a költségvetési hiány, az S&P és a Moody’s bóvli kategóriába is tette az ország besorolását.
Nehéz feladat
Az olajboom időszaka nagyon kellemes volt az országnak: 2003-2012 között évi 13,5 százalék volt a gazdasági növekedés, az egy főre jutó GDP 900-ról 8000 dollárra emelkedett. Ez most az S&P szerint a felére, 4000 dollárra fog visszaesni az olajár-csökkenés következtében.
Az országnak azért vannak tartalékai: a 4 milliárd dolláros közvetlen devizatartalék mellett van egy 33 milliárd dolláros állami alap, mivel a magas olajárak idejében sok más olajexportőrhöz hasonlóan ők is képzetek tartalékot. Ez nagyjából 1 éves GDP-nek felel meg.
A leértékelések és a tartalékok eddig lehetővé tették, hogy a költségvetés ne boruljon fel. Az elkerülhetetlen életszínvonal csökkenés ugyanakkor megnöveli a politikai elégedetlenséget, ami az elnök számára roppant bonyolult feladat. Népszerűsége megőrzése érdekében szívesen kedvezne a különböző társadalmi csoportoknak, de az olajbevétel zsugorodása miatt ez már nem lesz járható út.
Richard Nixon elnöktől George W. Bushig több amerikai elnök alatt is szolgált. 
