Így kell a sarki pékségből megépíteni a Duna Plazát - interjú

Privátbankár: Mivel foglalkoztok pontosan?

Magyar Mátyás: Ha egy szóban akarnám összefoglalni, azt mondanám, medical-fitnesszel vagyis orvosi tréning terápiával. Ha ki akarnám fejteni már nem lenne ilyen könnyű dolgom. Ez az intézmény, ahol most vagyunk egy konditeremmel kiegészült fizioterápiás rendelő, vagy egy konditerem mellé költözött orvosi rendelő - nézőpont kérdése. Az alapkoncepció az, hogy itt nem csak egészséges emberek tudnak edzést végezni, hanem olyanok is, akik megsérültek, és rehabilitációra van szükségük, vagy éppen érzékenyebbek, idősebbek és nem akarnak megsérülni.

Fotó: Chris Singer

Eiles Tibor: Mi egy szűk szegmensre specializálódtunk: az egyik fő specialitásunk a biztonságos fitnesz mellett, a sportolók teljesítmény- és hatékonyságnövelése mozgáselemzés által, de van például egy életmódváltó programunk is fogyni vágyóknak. Egy orvosi konzultáció után vizsgálatokat, méréseket végzünk, kiértékeljük, majd ez alapján adunk egy programot, ami étkezési program és edzésterv egyben. Egy ilyen munka gyakran gyógytornával indul annak érdekében, hogy ne terheljük túl az ízületeket egy elhízott embernél, vagy olyanoknál, akik sosem mozogtak. Itt nem az a cél, hogy body builderek gyúrjanak, hanem formáló, kondicionáló tornát végeztetünk biztonságos környezetben. Minél idősebb valaki, annál könnyebben sérül, de itt megadjuk azt, hogy biztonságban érezze magát. Ezzel kitoltuk a célcsoportot 18-40 éves korosztályról egészen 80 éves korig, épp most van itt az egyik nyugdíjas csoportunk.

Fotó: Chris Singer

PB: Hogyan indult ez az egész, miért kezdtetek el ezzel foglalkozni?

MM: Én eredetileg baleseti sebészként dolgoztam és olyan lehetőségeket kerestem, amivel a műtét után gyorsítani lehet a rehabilitációt, regenerációt, illetve olyan kezelést, amivel meg lehet előzni a műtétet. Természetesen egy bokatörést vagy sípcsonttörést nem lehet fizikoterápiával helyettesíteni, de egy bokaszalag-szakadást már nem biztos, hogy meg kell műteni, egy teniszkönyököt pedig már biztos, hogy nem kell. Akkoriban a kórházban műtét utáni rehabilitáció vagy egyáltalán nem volt vagy nagyon minimális és ezt az igényt akartuk kielégíteni. 2003-ban indultunk el egy fizikoterápiás, elektromágneses géppel, ami akkor az első volt az országban, de azóta sincs sok belőle. Ez folyamatosan kiegészült más szolgáltatásokkal, például gyógymasszázzsal, gyógytornával, újabb eszközökkel és végül a konditeremmel.

Sok szolgáltatás nyújtotok itt, kit tekintetek konkurenciának?

ET: A mi üzenetünk bonyolult, így sok piacon vagyunk egyszerre. A fitnesz iparban és az orvosi területen is versenyzünk. Az a célunk, hogy aki edzésre jön, úgy csinálja a gyakorlatokat, hogy ne sérüljön meg, ne alakuljon ki emiatt problémája. Nagyon nehéz huszonöt éve edző emberekhez odamenni és szólni nekik, hogy ezt nem jól csinálod, de ezzel megelőzhetők a sérülések. Mi ezt felvállaljuk, ebben különbözünk a többi fitneszteremtől. A fitnesz piacon tehát ezzel a szakértelemmel versenyzünk, a mozgásszervi részen pedig versenyzünk a Sportkórházzal, magánrendelőkkel. Az orvosi oldalon a komplex eszközparkunkkal tűnünk ki, így úgy tudjuk megkülönböztetni magunkat. Vannak olyan gépek, amelyre normál esetben egy praxist nyitnak, ilyen gépből nálunk van nyolc darab.

Fotó: Chris Singer

PB: Tizenkét éve egy géppel indult a cég, hogy lett ebből egy 2700 négyzetméteren elterülő edzésközpont?

ET: Itt régen a Sport Max volt, amit egy balhé után az önkormányzat bezáratott és a területet visszavette. Ezután megpályáztattak minden kiadandó területet, erre a részre fitnesz-wellness és valami egyéb tevékenységre írták ki a pályázatot. A „valami egyéb” a pályázatban nagyon nagy súllyal szerepelt és mi éppen ebben voltunk és vagyunk nagyon erősek. Nekünk előtte nem volt fitnesz üzemeltetési tapasztalatunk, de a koncepció nagyon erős és meggyőző volt, tulajdonképpen egyszerre kínálunk mozgáselemzést, rehabilitációt és prehabilitációt orvosi szakértelemmel, gyógytornát, sportolási lehetőséget és mindez nagyon összeillett.

PB: Megnyertétek a pályázatot, de hogy szedtétek össze a pénzt erre a projektre?

ET: Úgy kezdtük, ahogy a közgazdasági könyvekben meg van írva: lefutottuk a klasszikus vállalkozói köröket. Kiszámoltuk mennyi pénzre lesz szükségünk, és hamar rájöttünk, hogy ennyi nincs a párnacihában. Bankhitelt szerettünk volna felvenni, de a mi esetünkben már nem klasszikus hitelről, hanem projektfinanszírozásról volt szó. Elmentem jó pár bankhoz, de egy idő után már telefonon lemondtuk a személyes találkozót, mert annyira nem volt rá esély, hogy finanszíroznának minket. Volt ugyan egy 10 éve működő cégünk, de nagyon kicsi volt, a projekt pedig óriási. Olyan volt ez, mintha a sarki pékségből akartunk volna Duna Plazát csinálni, emiatt a magyar bankrendszer nem tudott minket értelmezni. Nem is csoda ez, amikor az egyik legnagyobb bank projektfinanszírozási osztályán maradt két ember száz helyett, akkor lehetett érezni, hogy a bankok mennyire vannak kockázatvállaló kedvükben, illetve azt, hogy akkor mekkorák az esélyeink.

PB: Mikor volt ez pontosan?

ET: 2013-ban, szóval biztosan benne volt a válság utáni kézifékrántás is, és az is, hogy a jó ötleten és a nyertes pályázaton kívül ekkor nem sok mindent tudtunk felmutatni, volt egy 2700 négyzetméteres konditermünk és egy darab kondigépünk sem. Amikor láttuk, hogy ez így nem működik, akkor más strukturált finanszírozót kerestünk: kockázati tőkealapokat kerestem fel, de az nem tetszett, hogy ők nagyon hamar profitot akartak látni, és ez akkora nyomás lett volna, amit nem tudtunk vállalni.

PB: Mi történik akkor, ha a bankok nem állnak szóba az emberrel, a kockázati tőkealapoknak pedig túl magas az elvárása?

ET: Jött kalapozós módszer: konkrétan az történt, hogy körbetelefonáltuk az ismerőseinket, és így összejött valamennyi tőke, amivel egyáltalán el tudtunk indulni. Ezután találtuk meg a MagNet Bankot. Ők voltak az elsők, akik nem úgy néztek ránk, mint valami megveszekedett ufókra, hogy miért akarunk mi pénzt kérni egy banktól.

PB: Hogy állt ezen a ponton a projekt?

PB: Tudjátok, hogy miért adott a MagNet Bank hitelt nektek, ha más bank szóba sem állt veletek?

ET: A MagNet bankosok végig nagyon pozitívak voltak, de biztosan az is segített, hogy nem egy üres termet láttak, hanem az eszközök már itt voltak, ez lélektanilag biztosan sokat számított. Más az, hogy nézd, itt lesznek a gépek, mint az hogy nézd, itt vannak a gépek. Az pedig óriási szerencse, hogy a MagNet Bank egészségügyi Szférájába belefértünk, mert ezzel évi 400 ezer forinttal tudtuk csökkenteni a törlesztőrészletünket.

PB: Hogy találtatok SZFÉRA betéteseket?

ET: Nálunk ez nem úgy működött, mint klasszikusan, mi nem gyűjtögettünk betéteseket, sokan választottak minket, mert megtetszett nekik a tevékenységünk.

Fotó: Chris Singer

PB: Ha most újabb beruházásra készülnétek, fordulnátok másik bankhoz, hiszen már biztosan többen szóba állnának veletek?

ET: Nem, ez érzelmi kérdés. Ők olyan helyzetben segítettek nekünk, amikor a leginkább kellett, ha hitelre lenne szükségünk, a MagNethez fordulnánk.