|
| Texasi olajkút (fotó: Pixabay) |
Újra főleg a recessziós aggodalmak rántják le a tőzsdéket, Európában pedig pluszban még a Brexit körüli bizonytalanság is. Ismét nagyon rossz volt a hangulat, a főbb nyugat-európai indexek három százalék körüli mértékben zuhantak. Az USA-ban mintegy két százalékos mínuszban vannak a fontos mutatók, mint az S&P 500, a Dow Jones vagy a Nasdaq.
Itthon a BUX index 1,9 százalékkal esett, 40 ezer pont alá. A Mol és a Richter több mint két százalékkal süllyedt, az OTP 1,3 százalékkal megúszta. A forint viszont erősödött, 333,70 az euró ára.
Hogy mégse essen minden, a biztos menedéknek tartott nemesfémek ismét szépen drágultak. Még az ipari fémnek számító, ezért konjunktúrafüggő palládium is.
Csökkent a közel-keleti export
Az OPEC közel-keleti tagjaitól származó olajexport a legalacsonyabb szintre esett vissza, amit az OPEC és szövetségesei által 2017 januárjában elindított kibocsátás-korlátozások óta mértek. Ennek oka a Szaúd-Arábia két legnagyobb olajfeldolgozó létesítménye elleni támadás, ami az ország olajtermelésének több mint a felét leállította.
Szaúd-Arábia, Irak, Kuvait, az Egyesült Arab Emírségek és Irán – amelyek együttesen az OPEC teljes termelésének mintegy háromnegyedét teszik ki – szeptemberben átlagosan 14,81 millió hordót szállítottak a Bloomberg által összeállított tartályhajó-követési adatok szerint. Ez augusztushoz képest napi 736 000 hordóval kevesebb.
Mégis esik az olaj
Ez az adat a kínálat csökkenésére utal, az olaj ára mégis újra esik. Nem is keveset, 2,5 százalék körül, az amerikai WTI így 52,30, a Brent 57,30 dollár. Nincs ugyan még éves mélyponton sem – tavaly decemberben a WTI 41 dollár körül is járt –, de ez így is eléggé alacsony szintnek számít.
Ebben oroszlánrésze lehet annak, hogy a recessziótól vagy legalábbis a gazdaság lassulásától félnek világszerte. A híroldalak tele vannak az erről szóló elemzésekkel, véleményekkel. Ráadásul az heti amerikai készletadat is magasabb lett a vártnál, sok nyersolaj van készleten.
Az olaj jobb, vagy az olajtársaság?
Amint a grafikonon látható, a hosszú távú kép sem rózsás az olajtermelőknek, bár kétségtelenül jól hangozhat az autósoknak. A WTI olaj (narancssárgával) 42 százalékkal van lejjebb, mint öt éve. Az olajtársaságok, globális multik részvényeit tartalmazó iShares MSCI Global Energy Producers (FILL) nevű tőzsdén jegyzett alap (ETF, kékkel) 27 százalékkal van lejjebb.
|
| FILL ETF, WTI olaj és XOP ETF (Tradingview.com) |
Osztalék is volt
Az amerikai termelők és olajkutatók részvényeibe fektető SPDR S&P Oil & Gas Exploration & Production (XOP, zölddel) pedig 68 százalékkal esett ez idő alatt. Igaz, eközben a FILL ETF jelentős értékű osztalékot is kifizetett, osztalékhozamát a Nasdaq rendszere közel évi négy százalékra teszi.
A XOP ETF múltbeli osztalékai szerényebbek, az osztalékhozam is csak 1,5 százalék. (Az osztalékhozam számításánál az éves osztalékot osztják az árfolyammal. A kötvényekhez hasonló éves hozam számítását teszi lehetővé.)
Összességében azonban a FILL ETF sokkal jobb, a XOP sokkal rosszabb befektetés lehetett, mint olajat tartani. Főleg, hogy ez utóbbi nem fizet osztalékot, viszont jelentős költségek merülhetnek fel a tartásakor.
Kivon a norvég vagyonalap
Az alacsony olajárak egyik következménye, hogy a norvég vagyonalapból mintegy 400 millió dollárt vont ki a norvég állam. Több éve nem került sor ilyen lépésre, hogy hozzányúltak volna a “hatalmas perselymalachoz” – írta a Bloomberg. Norvégiában van a világ legnagyobb nemzeti tartalék– vagy vagyonalapja, amelybe az olajbevételek egy részét fektetik.
A 2016-os esetben azért nyúltak hozzá a pénzhez, mert akkor évtizedes mélypontra zuhant az olaj ára. Most is amiatt léptek, mivel még augusztusban hét hónapja nem látott alacsony szinten van az árszint – írták.
Rossz hír, ha elviszik a pénzt
A norvég pénzügyminisztérium úgy nyilatkozott, hogy a következő hónapokban további pénzkivétre lehet szüksége az országnak. Ez alighanem rossz hír a tőzsdéknek is, mert a vagyon nagy része értékpapírokban, részvényekben, kötvényekben fekszik.
Az alap értéke több mint ezer milliárd dollárra nőtt az utóbbi évtizedekben. Egy évben sem szabad elkölteni belőle azonban többet, mint a vagyon három százaléka.
Tízből kilenc nagyvállalatot érint. 
