|
| Tállai András, a Nemzetgazdasági Minisztérium parlamenti államtitkára egy márciusi parlamenti ülésen. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd |
A kormány Tállai András államtitkár szavai szerint "lényegében döntött" arról, hogy kisegíti a devizaalapú autó- és személyi hiteleseket, ám a megállapodás előtt még több akadály is húzódik. Az egyik, hogy a kormány és az EBRD között kötött megállapodás szerint a banki szektor további terhelése csak úgy képzelhető el, ha azt a bankok is elfogadják, azaz írásos megállapodásra van szükség a Bankszövetséggel. A közlés nyomán úgy fest, ez is legfeljebb előkészítés alatt áll.
A fentiek nyomán aligha meglepő, hogy a konkrét kérdésre, hogy miről is táergyalt a kabinet, az államtitkár lényegében elismerte, hogy a kormány még nem tárgyalta az NGM előterjesztését, de a közelgő kormányülések valamelyikén erre sor kerül.
Ami bizonyos – mondta az államtitkár, aki ezzel természetesen semmilyen új dolgot nem árult el -, hogy az autó- és a személyi hitelek forintosítását a jelzáloghitelekhez hasonlóan a Magyar Nemzeti Bankra támaszkodva igyekeznek majd megoldani. Mint ismert, a jegybank június óta kész 1,1 milliárd eurót biztosítani a forintosításra – persze, csak piaci árfolyamon átadva azt a bankoknak. Arra a kérdésre, hogy a megoldás kedvezményes árfolyamon történő váltást jelenthet-e az ügyfelek felé, Tállai nem adott választ.
Azt, hogy ezúttal nem lesz olyan kedvező a megoldás, mint amilyenné a svájci frank euróhoz kötésének elengedése nyomán a jelzáloghitelek forintosítása lett, azt jól mutatja, hogy Tállai szerint a mostani forintosítási kör önkéntes lesz. Igaz, az államtitkár hozzátette, a megoldás ösztönzőket is fog tartalmazni arra nézvést, hogy az ügyfelek meglépjék ezt és így mentesüljenek a jövőbeli árfolyammozgásnak a hiteleket esetleg tovább drágító hatásaitól. (Pénzügyi szakértők szerint a forint érdemi erősödésére nem igazán lehet szavazni, inkább csökkenéssel lehet számolni azon – 2-3 éves időtávon belül, amely során elvben az autóhitelek zöme kipereg a rendszerből.) Mint ismert, a jelzáloghitelek esetében csak egy szűk körnek volt lehetősége arra, hogy lemondjon a forintosításról: azok, akiknek jövedelmük devizában keletkezik, illetve azok, akik a forintosítással kimutathatóan rosszabbul jártak volna.
|
Privátbankár.hu vélemény Amolyan uborkaszezoni hírfolyamhoz kezd hasonlítani az autóhitelesek megmentésének története: szinte minden napra jut valami új hír arról, hogy na azután most már bejelentenek valamit, de azután a már hetek-hónapok óta ismételt dolgok kerülnek elő. Kiváltképp furcsa volt ez a mai sajtótájékoztató, amelyet az NGM alaposan beharangozott, s amelyen a konkrétum ugyanaz volt, mint amit az MNB is már önmagát ismételve tudott kommunikálni a köztudatba júniusban: hogy a Monetáris Tanács döntése értelmében van 1,1 milliárd forint ezen hitelek leváltására. (Ott azért némi újdonságot hozhatott, hogy Nagy Márton korábbi ügyvezető igazgató már magasabb pozicíóból, jegybanki alelnök-jelöltként mondhatta ugyanazt.) Az sem volt kérdéses eddig, hogy az EBRD-megállapodás nyomán a bankokat csak úgy lehet megállapodásra bírni, ha azok elfogadják az újabb terhet. Az sem kérdés, hogy a bankok, lízingcégek egy részt "szívesen" átvállalnak, ám feltételként szabják azt, hogy az árfolyamot, s így az árfolyamkockázat kérdését - ha már a Kúria (ésszerűen) úgy döntött, hogy az egyértelműen ügyfélteher - ne vagy csak akkor bolygassák ebben az esetben, ha a bankok ezért kompenzációt kapnak. Az ésszerűség is azt diktálná, hogy az árfolyam piaci legyen, hiszen abban az esetben, ha más árfolyamot alkalmaznának az autóhiteleseknél, aligha lehetne megállítani a devizahitelesek zászlaja alá bújó csodaügyvédeket, hogy újabb perek özönében követeljék, hogy a jelzáloghitelek esetében is legyen mód eltérni a piaci árfolyamtól... Az részben megoldást jelenthetne, ha a jegybank jelzáloghitel-árfolyamon, azaz a tavaly november 7-i áron nyújtaná a pénzt a forintosításra (hiszen a bekerülési árfolyamok kapcsán azon is szépen kereset), ám az MNB eddig ettől elzárkózott, s - valljuk be - kicsit erőltetett lenne a két forrás utólagos összevonása. Ami ugyanakkor komolyabb vita nélkül, valóban számottevő tehercsökkenést jelenthetne, az egy olyan kamatplafon behozatala, amely révén számottevően csökkenne a hitelek kamatterhe. Az autóhiteleket a bankok, lízingcégek igen magas kamaton adták, ám azt a szintet már nem igazán emelték, hiszen az ügyfélnek épp elegendő volt az árfolyamváltozást követnie - épp ezért járt vissza viszonylag kevés nekik az elszámolás után. Azonban mára már ezen kölcsönök futamideje nem olyan hosszú, hogy számottevő kamatbevételt hozna - a finanszírozó érdeke inkább tehát a tőkemegtérülés biztosítása lenne. Ha a jellemzően 12-14 százalék körüli hitelkamatokat feleznék-harmadolnák, az számottevően enyhíthetné az árfolyam miatti tőketartozás-sokkot. Erre vélhetően jobban hajlanának a hitelezők. (S persze ezekhez kapcsolódhatna valamilyen módon egy automatizált futamidő-hosszabbítás is - persze, ez esetben már kvázi fedezetlen hitelről beszélünk.) |
Jó kezdés. 
