A munkaerőpiac földcsuszamlásszerű változáson megy át. Januárban történelmi csúcsra emelkedett a munkaerőhiány, a feldolgozóipari cégek 88%-a küzdött a problémával – míg egy évvel korábban 75%. A vállalatok már betanított dolgozót sem találnak.

Eközben a kormány „segély helyett munka” elvére épülő foglalkoztatáspolitikájának hatására új munkavállalói csoport lépett a munkaerőpiacra. A munkaerőpiaci vákuum felszippantotta az újonnan érkező tömeget - azonban hamar kiderült, hogy az új belépők eddig nem látott nehézségeket hoztak magukkal – hívja fel a figyelmet Csikós-Nagy Katalin fluktuációkezelés-szakértő, a HR-Evolution ügyvezetője.

Megoldás helyett feszültségforrás

Az új dolgozók nagy része képzetlen, nincs munkatapasztalatuk, nem ismerik az alapvető munkahelyi normákat. Sokuknál már a feladatok értelmezése is kihívást jelent, olyan alapvető készségek is hiányoznak, mint az olvasás vagy az írás. Ilyen munkavállalókra pedig nem lehet egy balesetveszélyes gép kezelését rábízni, vagyis csökken a vállalat produktivitása. Azonban ez csak az egyik probléma.

A munkához szükséges alapvető képességek hiánya mellett sokan bizonytalan családi háttérből érkeznek, hitelekkel küzdenek, instabil pszichés állapotban járnak be dolgozni. A lopások, az agresszió és a tettlegességig fajuló konfliktusok mára mindennapossá váltak egy-egy vállalat életében.

Kritikus munkahelyi hangulat

Fizikai dolgozókkal folytatott fókuszcsoportos beszélgetések alapján egyértelműen látszik, hogy a régóta egy adott vállalatnál dolgozók nehezen viselik az új, képzetlen munkaerő megjelenését. A kulturális normakülönbségek miatti feszültségek mellett erkölcsi és anyagi érdekkonfliktusok jelentkeznek – mondta a szakértő.

Ha például a teljesítményt csoportszinten jutalmazza a vállalat, akkor szinte borítékolható a konfliktus, akár tettlegességig fajuló viták kerekedhetnek abból, hogy az előírt számok megvalósulása érdekében a régi dolgozók többet dolgoznak, mint az újak.  Folyamatosan gyengül a régi munkavállalók lojalitása - mert sokan úgy érzik, hogy „bárkit felvesznek, akinek két keze és két lába van” – ami végső soron a fluktuáció megugrásához vezet.

„Ennek a helyzetnek a kezelésére egyetlen vállalat sincs felkészülve! A változás hatalmas feszültséget okoz a vállalat vezetőinek és a HR-nek. Egy személyben kell munkáltatói, nevelői, pszichológusi és jogász szerepben fellépniük, az egyébként is bokros napi teendők mellett” – hívja fel a figyelmet Csikós-Nagy Katalin.

Van ahol a HR vezető a napi munkája mellett a mindennapossá vált lopások felderítését is végzi – nyomoz, jogi lépéseket tesz, konfliktusokat kezel. Közben a műszakvezetők arról panaszkodnak, hogy az új belépők kezelése messze meghaladja a vezetői képességeiket.

Azonnali megoldások kellenek

A gyártó vállalatoknak fel kell ismerni és mielőbb kezelni kell a problémát. Csikós-Nagy Katalin szerint a legfontosabb feladat a középvezetők képzése. Véleménye szerint a vezetői készségek célzott fejlesztésére, konfliktuskezelési, motivációs ismeretekre van szükség. Éreztetni kell velük, hogy nincsenek egyedül ebben a helyzetben, ezzel a felelősséggel, képzéssel, vezetői eszközökkel, tudással támogatjuk munkájukat.

Emellett fontos a beillesztési program újratervezése, tanácsolja Csikós-Nagy Katalin. Ennek első lépésként át kell adni a vállalati kultúrát, normáit és a feladatokhoz szükséges alapvető ismereteket – ne feltételezzük, hogy mindezt tudják. A kétirányú kommunikáció itt is nélkülözhetetlen. A munkavállalók nyelvén kell rákérdeznünk a benyomásaira, érzéseire és reagálnunk is kell rá.

Ha egy új dolgozó, minden szükséges támogatás ellenére sem képes elsajátítani a munkahelyi normákat és a legegyszerűbb feladatokat sem tudja ellátni, végül merni kell nemet mondani és meg kell válni tőle.

A beillesztési folyamatban kiemelt szerep jut a régi dolgozóknak, ugyanis ők azok, akik az új, képzetlen munkavállalók beillesztésében kulcsszerepet játszanak. Már csak ezért is roppant fontos a régi dolgozók – anyagi és erkölcsi – megbecsülése. Éreztetni kell a régi dolgozókkal, hogy kulcsfontosságúak a vállalat számára.

A szakértő szerint ugyanakkor előbb vagy utóbb elkerülhetetlenné válik, hogy a vállalatoknak felelősséget kell vállalni a hátrányos helyzetű munkavállalók felzárkóztatásában, képzési lehetőségeket kell biztosítani, valamint támogatást adni a magánéleti nehézségek megoldásában. Szerencsére egyre több a pozitív példa. Van olyan gyártó vállalat, ahol például a dolgozók hitelének rendezésében nyújtanak segítséget.