Miért nem adják a szegényeknek a lefoglalt élelmiszereket?

Miért nem fogyaszthatóak?

Az ellenőrzések többségében, ahogy a hírekből is megtudható, a kifogásolt és lefoglalt termékek túlnyomó többsége ismeretlen eredetű, tehát nem nyomonkövethető. Ez azt jelenti, hogy – pontos vagy esetleg a teljes adminisztráció hiányában – nem lehet tudni, hogy a kifogásolt növényi eredetű termék honnan származik, milyen talajban, milyen növényvédő szerekkel kezelt zöldségekről és gyümölcsökről van szó, ismeretlenek azok a tények is, hogy mikor szedték le és milyen körülmények között szállították, raktározták.

Ismeretlen eredetű, összetételű, minőségű takarmányt állatoknak sem szabad adni, mivel élelmiszer-biztonsági és állat-egészségügyi szempontból nem tekinthető biztonságosnak.

Ha állati eredetű élelmiszerről van szó, mint például húsok, tojás, szintén nem mindegy, hogy hol és mivel táplálták azt az állatot, kapott e gyógyszereket, látta-e állatorvos, hol és milyen higiéniai körülmények között vágták le, szállították.

Kész élelmiszereknél például felvágottak, péksütemények, szintén a fenti okokból fontos, hogy az alapanyagok milyen minőségűek és honnan származnak. Ugyancsak nagyon fontos, hogy az élelmiszert kik, hol, milyen körülmények között készítették, tárolták, szállították.

Történjen bevizsgálás?

Tehát a hatóság semmit sem tud a termék „előéletéről”. Éppen ezért ahhoz, hogy nyugodt szívvel emberi/állati fogyasztásra fel lehessen használni az adott élelmiszert, gyakorlatilag minden szóba jöhető paraméterre meg kellene vizsgálni minden egyes terméket. Ez a lehetőség – sem a magas költségek, sem pedig a vizsgálatok időbeli elhúzódása miatt – nem életszerű, hiszen addigra megromolhat az élelmiszer.

A legfontosabb az emberi egészség védelme, ezért is rendelkeznek úgy a vonatkozó jogszabályok, hogyha egy élelmiszer származása ismeretlen, akkor az fogyasztásra alkalmatlan, azaz azt sem élelmiszerként, sem takarmányként nem lehet felhasználni.