Fájó a hiányuk: hol vannak a női vezetők?

Future Leaders - nŐk a jövő vezetői? Forrás: Loffice Budapest

Sokszor, sokan megállapították már: óriási gazdasági és társadalmi haszna lenne annak, ha a versenyszférában és a politikában is több női vezető lenne, azonban a gazdaságilag aktívak felét hazánkban hiába a nők teszik ki, töredékük kerül vezető döntéshozó pozícióba. Pénteken, a Startup Safary második napján rendezett kerekasztal-beszélgetést a Loffice Budapest, ahol sikeres női és férfi vezetők keresték a választ arra, hogyan lehetne a szebbik nem arányát növelni ezekben a pozíciókban, mit tehetnek ezért a CEO-k. Külön öröm volt, hogy a progresszív és előremutató beszélgetésen nem a klisék repkedtek, hanem húsba vágó problémákra hallhattunk megoldásokat.

A beszélgetést Winkler Nóra moderálta, a panelben ült:

• Blaskó Nikolett, az ACG ügyvezetője

• Czakó Borbála, az Ernst & Young globális partnere, a Hungarian Business Leaders Forum elnöke

• Heal Edina, a Google Magyarország vezetője

• Zolnay Judit, a MetLife vezérigazgatója

• Batta Barnabás, a Mitte Communications stratégiai igazgatója és alapítója

• Simó György, a Day One Capital ügyvezető partnere

• Varga Zoltán, a Central Médiacsoport vezérigazgatója.

Winkler Nóra első kérdése után egyből kiderült, milyen hátrányt kell ledolgozni az egyenlőség terén a magyar munkaerőpiacnak: olyan kevés hazai példa van, hogy a beszélgetés résztvevői is szinte ugyanazokra a nevekre gondoltak, amikor olyan sikeres nőket kellett említeni, akikre felnéznek. Többször kiemelték például dr. Hardy Ilonát, a Budapesti Értéktőzsde első ügyvezető igazgatóját, aki egy durván férfiak uralta világot tudott irányítani úgy, hogy igazán nő tudott maradni, de - a szintén példaképként említett - Czakó Borbála szerint II. Erzsébet angol királynőre is ilyen példaként emlékeznek évszázadok múlva.

Heal Edina szerint éppen ez a női vezetők hiányának egyik fő oka: még mindig kevés a mai fiatalok előtt a sikeres példa, ezek híján pedig félnek, tartanak attól, hogy megállnák a helyüket, és inkább ráhagyják a vezetést a férfi társaikra. Holott a résztvevők nagyjából egyetértettek abban, hogy nincs értelme női és férfi vezető között különbséget tenni: kutatások arra mutatnak rá, hogy a legjobb döntés akkor születik, amikor mindkét nem képviselteti magát az előkészítésben. “Ha a Lehman Brothers Lehman Sisters lett volna, nincs gazdasági világválság” - teszi le a voksát a vállalati vezetés heterogenitása mellett Czakó Borbála.

Nem elég, ha csak az egyik fél küzd

Heal Edina szerint viszont alapvető probléma, hogy még mindig fiú-lány szerepekre neveljük a gyerekeinket (amelyben ugyanúgy felelős az anya is), ezért hasznos minél több kultúrát megismerni, amelyek nevelési szokásai eltérnek a miénktől. A Google magyarországi vezetője azt is megjegyezte a szerepek kapcsán: felmegy a vérnyomása attól, amikor valaki arról kezd el beszélni, hogy neki nőként lágyabbnak és gyengédebbnek kellene lennie. Ő vezető, és ha egy anyagot tegnap előtt kellett volna a beosztottaknak leadnia, akkor nem fog kedvesen mosolyogni.

Blaskó Nikolettet azonban nevezték már arrogánsnak hasonló esetért, pedig csak visszautasított egy üzletet. A férfiakra ezért jellemzően a tökös jelzőt szokták felaggatni. Arra bátorított azonban minden jelenlévő hölgyet, hogy igen is merjenek nemet mondani, ne hagyják annyiban, ha valamit helytelennek gondolnak. Persze ehhez elengedhetetlen az érdekérvényesítési képesség elsajátítása, ami Zolnay Judit tapasztalata alapján igen kevés női jelöltben van meg, pedig csak így tudják csökkenteni a bérszakadékot és versenyképes fizetést kiharcolni.

Heal Edina viszont rávilágított: lehet valakinek nagyon jó érdekérvényesítő képessége, de semmire sem megy vele, ha a felettesei nem elég nyitottak és képtelenek elfogadni azt, hogy egy nő is ugyanolyan, vagy jobb munkaerő, mint a busásan megfizetett férfiak. Ezzel a személettel kell kezdeni valamit: egy döntést ne a tárgyalás szünetében, a férfi wc-ben hozzanak meg. Ne a vadászaton, vagy italozás közben, a hivatalos találkozókon túl kössék meg az üzleteket, teljesen kizárva a nőket.

Amíg a vezetők többsége férfi, az ő érzékenyítésük is kiemelten fontos, emelte ki Batta Barnabás. Újabb kutatásokra hivatkozva elmondta, hogy sok esetben a férfi vezetők tudat alatti berögzülések által vezérelve rosszabbul ítélik meg és értékelik a női munkatársakat. Ezért számos nagyvállalat tanfolyamokra és tréningekre küldi a férfi munkavállalókat, melyek segítségével felismerhetik a női vezetők sikerében rejlő személyiségi tényezőket.

Kinek ad hangot a média?

Szinte mindenki egyetértett abban, hogy a szocializációból, a lehetőségek és az önbizalom hiányából fakadó problémákkal a mainstream média nem foglalkozik eleget, sőt, a Central Médiacsoport (Nők Lapja, Marie Clair) vezetője, Varga Zoltán konkrétan a közmédia és a kormányzati holdudvarhoz tartozó sajtóorgánumoknak rótta fel, hogy még mindig a politikai akaratnak megfelelően szajkózzák a nők másodrendű szerepét, és egyáltalán nem hallani arról például, hogy mennyivel többet kell dolgozniuk a nőknek ugyanazért a bérért, mint a férfiaknak. Sőt, Varga egy olyan esetet is említett, amikor az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyik államtitkára a legnagyobb lelkesedéssel dolgozott volna együtt a kiadóval, hogy rávilágítsanak erre a társadalmi problémára, ám többkörös egyeztetés után egyszer csak letiltotta a minisztérium a projektről.

Nem egyszer elhangzott a beszélgetés alatt, hogy a nők közötti szolidaritás hiánya a legnagyobb gátja a fejlődésnek, pedig csak közös erőfeszítésekkel lehet változtatni a társadalmi és munkaerőpiaci beidegződéseken. Nyugodtan lehet a nőtársakat beajánlani, információkat egymással megosztani, hogy mindenki léphessen előrébb.

Akik az egyenlőtleneknél is egyenlőtlenebbek

Simó György a beszélgetés végéhez közeledve szerencsére nem felejtett el kitérni arra, hogy amit a fehérgallérosok problémaként élnek meg, az többszörösen nehezedik a leszakadó társadalmi rétegekre, a szegényebb régiókban élő családanyákra, akiknek nagyon nehéz megoldást mutatni. Czakó Beáta szerint éppen ezekre a helyzetekre jelenthet jó megoldást a kötelező női kvóta, amelyet fiatalon ellenzett, azonban mára belátta, hogy csak így lehet gyorsan és hatékonyan növelni a nők szerepét a döntéshozásban.

A panel végén más gyakorlati útravalót is kaptak a résztvevők:

• Czakó Beáta a női kvótán kívül azt tanácsolta, alakítsanak ki mentorprogramokat a vállalatok, legyenek olyan női vezetők, akik segítenek másoknak az álmaik megvalósításában.

• Simó György arra buzdít minden férfit, hogy csináljon egy szerepcserét a párjával legalább egy hétig, és nézze meg milyen dolgozni, gyereket nevelni és háztartást vezetni egyszerre, utána garantáltak a kínos beszélgetések.

• Heal Edina és Zolnay Judit is a szolidaritásra hívta fel a figyelmet: segítsenek egymáson a nők, alakítsanak ki hálózatokat, csoportokat, foglalkozásokat. Egyedül lehet küzdeni, csak nem érdemes. Zolnay ugyanakkor felhívást is intézett a nőkhöz: nem csak a versenyszférában, a politikában is óriási szükség lenne a női szemléletre, több női szereplőre, így arra bátorított mindenkit, hogy vállaljon politikai feladatokat is.

• Blaskó Nikolett szerint a siker kulcsa tervezés. Legyenek célok legalább az elkövetkezendő három évre, amelyekhez ragaszkodunk és teszünk érte.

• Simó György egyszerűen azt tanácsolta, ha valami zavarja a nőket, ne törődjenek bele, mondjon bárki bármit.

• Varga Zoltán végül azt kérte, a következő alkalommal legyen több férfi a hallgatóság soraiban.

Márpedig beszélgetés biztos, hogy lesz következő alkalommal is, hiszen messze vagyunk még attól, hogy a társadalom egésze egyenlő félként tekintsen a női vezetőkre.