Alapjogi kérdések is felvetődnek
A Complex Kiadó szerdai közleménye szerint Kártyás Gábor hangsúlyozza: abban egyetértés van, hogy hogyan kell kiszámolni például a szabadság idejére járó távolléti díjat. Vita abban van, hogy hogyan kell kikalkulálni az adott hónapban a ledolgozott időre járó juttatást.
A jogász szerint a problémának van alapjogi vetülete is. A fizetett szabadsághoz való jogot ugyanis a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO), az Európai Unió és a magyar alaptörvény is garantálja. "No de tekinthetjük-e a szabadságot fizetettnek, ha igénybevétele esetén a munkavállaló éves keresete kevesebb lehet, mint amire szerződött?" - veti fel Kártyás Gábor.
A munkajogász példákkal is alátámasztva kifejti: hosszabb hónapokban kivett szabadság esetén a munkavállaló magasabb fizetést kap, mintha rövidebb hónapban menne szabadságra. Kártyás Gábor hangsúlyozza, hogy ezek az eltérések nem jogellenesek, hanem a törvény eltérést nem engedő, kötelező számítási módszeréből fakadnak.
Hozzáfűzi: ha a távollétek arányosan oszlanak el a hónapokban - jóllehet ez nem szükségszerű – a szerződés szerinti alapbérhez képest adódó eltérések az év során kiegyenlíthetik egymást. Az Mt.-ben már nincs olyan szabály, és a minimálbért meghatározó kormányrendelet sem mond ki olyat, hogy a munkavállalónak a munkaszerződésében meghatározott havi alapbért minden esetben meg kellene kapnia. Ennyiben az alapbér egyfajta számítási alapként működik, de nem olyan minimumként, amely munkavégzés esetén mindenképpen jár - mutat rá Kártyás Gábor.
Jogszabályi megalapozottság nélkül számolt az NGM
A szakértő hivatkozik a Nemzetgazdasági Minisztérium által közzétett számítási módra, amely szerint az egy ledolgozott munkanapra jutó bér úgy jön ki, hogy a havi alapbért el kell osztani a – munkavállalóra irányadó általános munkarend szerinti – havi munkanapok számával. Ezt kell aztán megszorozni a ledolgozott munkanapok számával.
Kártyás Gábor szerint az álláspont gyenge pontja, hogy az új Mt.-ben a munkanapokkal való osztásnak semmilyen jogszabályi alapja nincs. Ez a levezetés vélhetően az előző munka törvénykönyve távolléti díj számítási szabályából ered - vélekedik a szakértő. Megítélése szerint azonban a hatályos szabályozás mellett a munkanapokkal való kalkulációnak jogi alapja nincs. A minisztérium szerint a „munkavállalóra irányadó általános munkarend” szerinti havi munkanapok száma az osztószám, ilyen fogalom ugyanakkor nincs - hívja fel a figyelmet Kártyás Gábor. A törvény szerint az általános munkarend azt jelenti, hogy a munkaidő beosztása heti öt napra, hétfőtől péntekig történik.
Jogszerűen is lehet a minimálbérnél kevesebbet keresni
A szakértő nem látja azt sem, hogy a leírt számítással miért nem lehet kevesebb a havi bér a minimálbérnél. Kifejti: legalább fél tucat olyan eset lehetséges, amikor a munkavállaló jogszerűen kap a minimálbérnél kevesebbet. Például amikor teljesítménybérrel díjazzák, de teljesítménye elmarad a 100 százalékos követelménytől, igazolatlanul távol volt, vagy elháríthatatlan külső ok miatt nem tudta a munkáltató a beosztás szerinti munkaidőben foglalkoztatni, stb. Kártyás Gábor szerint maga az Mt. határozza meg azt a számítási módot is, amely távollét esetén a minimálbér alatti havi járandósághoz vezethet.
A munkajogász úgy véli, hogy az egyenlőtlen munkaidő-beosztásnál "kezelhetetlen" lesz a szabadságos hónapban ledolgozott idő utáni bér kiszámítása.
Távolléti díj: távol az optimális szabályozástól
A jelenlegi munka törvénykönyvében (Mt.) hiányos a távolléti díj számításának szabályozása, mert például legalább fél tucat olyan eset lehetséges, amikor a munkavállaló jogszerűen kap a minimálbérnél kevesebbet - közölte a Complex Kiadó Kártyás Gábor munkajogászt, a Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat tagját idézve. A szakértő szerint egy egyszerű technikai módosítással kezelhetőek lennének ezek a problémák.
Kedden este jelent meg a miniszterelnök döntése. 
