Jesse Eisenberget szinte mindenki ismeri, ha máshonnan nem, akkor a Facebook-film főszerepéből - hiszen egy olyan szerencsés művészről van szó, aki az igényesebb hollywoodi blockbusterekben is helyet kap a független színházi és filmes produkciók mellett. Fiatal kora ellenére egy fontos színházi és filmes gondolkodó, és egy új generációs művészeti oktatás ékes példája.
Mi is az a method acting?
Amerikában a művészeti oktatás különböző metódusok szerint folyik. Ezért is hívjuk az amerikai színművészeket „method actors” -nak.
Ezek a methodok - mint például a Meisner, a Strasberg, az Adler - nagyon különösnek tűnnek az európaiak számára, hiszen a végletekig leegyszerűsített, racionális, leírható módon, szinte képletek alapján vezetik le a színjátszást – amit nyilván nem nagy örömmel fogadnak az európai kultúrákban, ahol valamiféle túlmisztifikált, lila köd lengi körül az alkotási folyamatokat.
Az európai művészek szimplán csak lerendezik annyival az amerikai metódusokat, hogy azok primitívek és szánalmasak. Ebben akár lehet is némi igazságot találni - ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a világ legsikeresebb művészei mind ezen metódusok egyikét alkalmazzák, így Meryl Streep, Robert de Niro vagy épp Al Pacino is.
Jó eséllyel egyébként nem érdemesen ezen vitatkozni, hiszen számos kultúrának számos kialakult és jól működő gondolkodása van a művészetekről - mindegyikből a jót kellene elsajátítani.
Az Atlantic metódus pontosan ezt teszi. Nem egy adott művész által kitalált technikáról van szó, hanem egy kevert, több metódust alkalmazó programról – ami azért ugyanolyan szigorúan komolyan veszi magát, mint az összes többi. Alapvetően azonban ez a legjobb és európai szemmel legérthetőbb művészeti program. Ez a leginkább előremutató, és tulajdonképpen az első valóban amerikai metódus. Itt végzett Jesse Eisenberg is, aki valóban egyre fontosabb a mélyművészeti palettán is. Szakmai körökben óriási sikert aratott például a The Double, a Holy Rollers (Kóserjátszma) és a When the rain stops falling (Off-Off-Broadway).
|
| The Spoils Fotó: Monique Carboni |
Egy évvel ezelőtt írta meg a The Spoils című színdarabot, ami Benről szól. Ben az a fiú, akit senki nem szeret. Még ő maga sem szereti magát. Ő a mai fiatal - egyébként egy tipikus arc a Facebookról. Az elbaszott életével, a kétségbeesett szüleivel, a frusztrációival, a nepáli bevándorló lakótársával és haverjaival, akiknek valahogyan sokkal egyszerűbb az életük.
A történet szerint Ben megtudja, hogy diákkori nője házasodni készül egy menő bankárral, és elhatározza, tönkreteszi a kapcsolatukat és visszaszerzi a lányt. A darab azonban ezen a sztorin bőven túlmutat.
Számunkra, itt a régióban az elbaszott fiatalfelnőtt-lét teljesen természetes. Már szinte az a meglepő, ha valaki nem a kilátástalanságtól megtört lelki világával pusztítja el a még megmaradt pozitív energiát. Azonban az, hogy egy New York-i csapat kezd el foglalkozni a témával, az akár rémisztő is lehet, hiszen ezek szerint a baj egyre nagyobb a világ fejlett országaiban is.
Persze azért az Eisenbergre jellemző flegma irónia itt sem hiányzik. Valójában az ember végigneveti a darabot, ugyanis nagyon erős humora van.
Alternatív sztárparádé
A Broadway-n bemutatott darab nagy sikere után Londonban kerül műsorra. Nem Jesse Eisenberg az egyetlen sztár a darabban. Rajta kívül ott van még Alfie Allen, is aki az Equus óta, mindegy nyolc éve nem állt színpadon, és már nagyon ideje volt pótolni a kihagyott éveket. Szerepel továbbá Michael Zegen, akit legutóbb az Oscar-jelölt Brooklyban láthattunk és Erin Darke (Still Alice, Kill Your Darlings).
Eredetileg május 18. és június 28. között volt a színdarab londoni futamideje a Trafalgar Studios-ban, de az óriási siker miatt kitolták a programot, így augusztus 13-ig tartják műsoron a darabot.
Jegyárak: 35-80 font
Helyreállt a teljesítmény. 
