Ha ránézek, nem érzem igazán komfortosan magam - Torma Tamás építészetkritikussal beszélgetünk Makovecz Imre építészetéről

Az interjú eredetileg laptársunk, az eletforma.hu oldalán jelent meg. 

• Pár napja a Hír TV egy 20 perces műsorában reális lehetőségként számolt be Makovecz Imre egyik utolsó munkája, a Budapest, XII. kerületi Apor Vilmos térre tervezett templom megépüléséről.
• Makovecz a múlt század egyik legjelentősebb magyar építésze volt, akinek épp a fővárosban nincs egyetlen középülete sem. A templom pedig - a műsorban elhangzott megfogalmazás szerint - Makovecz főműve, az életmű “koronaékszere”, egyben “esszenciája” lenne.
• Amikor Makovecz Imre 2011 szeptemberében meghalt, a templom megépítésének ügye rögtön előkerült. A Civil Összefogás Fórum (CÖF) félmilliós kezdőtőkével gyűjtést indított.
• A katolikus egyház ugyanakkor nem támogatta az ötletet: a püspöki kar szerint templom építéséről, sőt, ilyen célú pénzgyűjtésről is kizárólag az egyház dönthet, civil kezdeményezésre egyházi épületet, templomot nem lehet emelni.
• A püspöki karnak a Makovecz-templommal kapcsolatos ellenérzéseiben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem piliscsabai kampuszával kapcsolatos rossz tapasztalatai is közrejátszottak. A funkcionalitás szempontjait nélkülöző és gyorsan pusztuló egyetemi épületek ugyanis nem teremtettek bizalmat az építész felé. A kampusz Budapestre költöztetése közben már meg is indult, a piliscsabai területet pedig az állam vette a kezelésébe.
• A budai katedrális építési költségei sem mellékesek: 2011-ben tízmilliárd forintra becsülték, az építőipari árak elszállása miatt ma valószínűleg ennek többszörösébe kerülne.
• Az építészeti és egyéb kétségek mellett a templom szellemisége sem nyerte el sokak tetszését, a megjelenő szimbólumok, szobrok, díszítmények ugyanis sokkal inkább egy pogány építmény szimbolikáját, semmint a keresztény szellemiséget jelenítenék meg.