|
| illusztráció (Getty) |
Közismert, hogy Kína abszolút világelső az üvegházhatású gázok eregetésében. Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) hétfői jelentése egyrészt megállapította, hogy a párizsi klímaegyezményben kitűzött célt, miszerint másfél-két Celsius-fokon belül kell tartani a globális felmelegedés mértékét az ipari forradalom előtti időkhöz képest, most már tulajdonképpen elbuktuk, másrészt a dokumentum azt is sorra vette, mely országok mekkora emissziót toltak be a közösbe, és ismét megerősítette, hogy Kína felelős a világon a legnagyobb károsanyag-kibocsátásért.
Az arányok egészen elképesztőek: az összkibocsátás 78 százalékáért felelős leggazdagabb országok között a távol-keleti óriás több mint 29 százalékot ereget össze, míg a második legnagyobb kibocsátó USA is "csak" 16-ot. Egyelőre nem látszik a kiút az emisszióspirálból, pedig néhány évvel ezelőtt még úgy tűnt, épp Kína lesz az a hatalom, mely utat mutat a klímaváltozás elleni harcban - míg aztán Peking radikálisan máshogy nem döntött. Ezt a fordulatot mutatja be a Financial Times cikke.
Napenergia-szüret Napkeleten
A Pekingtől mindössze 45 percnyi vonatútra fekvő Paoting városa egészen skizofrén látványt nyújt: telis-tele van napkollektorokkal, miközben ugyanolyan vastag szmogfelhő burkolja be, mint a fővárost. A magát Power Valleyként, vagyis, nagyjából energiavölgyként aposztrofáló város a napelemek mellett számos napelemgyártó cég otthona is. Ezek a vállalatok pár éve még döbbenetes iramú növekedést produkáltak - ma pedig már csak csöndben haldokolnak.
Az egyik első és talán legjelentősebb paotingi napelemgyártó, a Yingly Solar története is ezen ív mentén íródott. Vezetője, Vincent Yu arról számolt be az FT-nek, hogy az utóbbi két évben rettentő nehézzé vált a dolguk, melynek oka az, hogy a napenergia-projektek állami támogatása hirtelen óriásit zuhant. Ez a naperőművek teljesítményére fordítva azt jelenti, hogy a szakma az idei évre 40 százalékos visszaesést prognosztizál a 2017-es csúcshoz képest, amikor az újonnan telepített napelemek 53 gigawattnyi energiát termeltek.
2012-ben és '13-ban a Yingli volt a világ legnagyobb napelem-gyártója, a bolygón mindenhová exportáltak, és nemzeti hősként ünnepelték őket Kínában. Annyira ment a szekér, hogy jelentős összegekkel támogatták a 2010-es és '14-es futball-világbajnokságot is. Ma már viszont fizetésképtelen a cég. 2016 óta csúszik az adósságok törlesztésével, 2018. január elsején pedig kirúgták a new yorki tőzsdéről, mert értéke a bennmaradáshoz szükséges minimális 50 millió dolláros szint alá csökkent. A Yingli ugyan továbbra is gyártja a napelemeket, de folyamatosan veszteségesen, és a cég legértékesebb része a parcella, melyen a gyár áll. Egyáltalán az is kisebb csoda, hogy a cég még mindig működik, és ez egyébként több elemző szerint annak köszönhető, hogy a vezetője jó politikia összeköttetésekkel rendelkezik.
Napenergia-szünet Napkeleten
Ma már furcsának hat, de Kína néhány éve még világvezető volt a tisztaenergia-programok terén. 2017. eleje jelentette a csúcsot, akkor 76 milliárd dollárra rúgott a kormány iparági befektetése. Ez azonban az idei év első felében 29 milliárdra zuhant. A Yingly Solar volt a megújuló energiákat érintő éles pekingi irányváltás egyik legnagyobb vesztese.
A paotingi skizofrén felállás egyébként az egész távol-keleti nagyhatalomra jellemző, hiszen Kína egyszerre a világ legzöldebb és legszennyezőbb országa. Ez azt jelenti, hogy több szél- és naperőmű van náluk, mint bárhol a világon, viszont ezzel együtt sehol másutt nem működik ilyen intenzív szénerőmű-építési program, melyet ráadásul a határaikon túl is exportálnak.
A tavalyi év során Kína emissziója rekordmagasságúra emelkedett, a globális, energiaipari emissziónövekedés több mint felét ők hozták, idén pedig várhatóan még három százalékkal nő majd a károsanyag-kibocsátásuk. A megújulóenergiába áramló befektetések összege 39 százalékkal esett 2019. első felében az egy évvel korábbihoz képest. Ennek háttere az, hogy a pekingi kormány tavaly év közepén megszüntette a napelem-támogatásokat, és egyúttal csökkentette le a szélerőművekét is.
A tiszavirág-életű zöld reneszánsz öt évvel ezelőtt kezdődött. Akkor még vágtatott a gazdaság, volt hát miből pénzt pumpálni az ágazatba. Most a '90-es évek eleje óta a leglassabb a növekedési fázisát szenvedi el a kínai gazdaság, így ismét a szennyező, de rövid távon olcsóbb nehézipar került az előtérbe. Az abszolút politikia prioritás a gazdaság újrastabilizálása, mondja Kevin Tu, a Nemzetközi Energia Ügynökség (International Energy Agency, IEA) kínai tagozatának korábbi vezetője. Minden egyébnek, így a klímavádelemnek is helyet kell szorítania ezeknek a politikai prioritásoknak.
Kína aktuális klímacélja a szakértők szerint egyébként is túl puha, és túlsáogsan nagy mozgásteret biztosít mindenféle szénenergiai manővernek. A kitűzött cél szerint ugyanis a széndioxid-kibocsátás 2030-ban csúcsra ér az országban, de erre az időre már az elsődleges energiaforrásaik 20 százalékát nem-fosszilis források adják majd. Ilyen feltételek mellett lehetővé válik, hogy Kína a következő évtizedben is növelje a kibocsátását, tovább terhelve az amúgy is túlterhelt klímájú bolygót. Az Egy út, egy övezet programon belül pedig 30 milliárd dollárt irányoztak elő szénerőművek építésésére más országokban, az abból fakadó emissziót pedig ugyancsak Kína számlájára lehet majd írni.
Érzelmi ellenállás
Több, a gazdaságon kívüli tényező is nehezíti azt, hogy Kína felelősebb klímapolitikát folytasson. Az egyik az USA-val való elmérgesedő viszony, a másik a hongkongi konfliktus, a harmadik pedig Greta Thunberg. A fiatal svéd aktivistalányt Kínában sokan a liberális nyugati értékrend megtestesítőjének tekintik, és mivel általános érzet az is, hogy a Nyugat összefogott Kína ellen, elsődlegesen az Amerikával folytatott gazdasági csörte és a demokratikus berendezkedéséért vérre menő harcot folytató, nyugatos Hongkong miatt, növeszik a Thunberg-képviselte klímavédő értékrenddel szemben való ellenérzés is.
A törvényhozók mindeközben végzik a munkájukat: azon dolgoznak, hogy alacsonyan tartsák az energiaárakat, ezzel is stimulálva a gazdasági növekedést. Ennek érdekében januártól engedélyezik a szénerőművekből származó áram árának fluktuációját, és ettől annak áresését várják. A másik oldalon a napelem-támogatások minden előzmény nélküli elvágása 28 milliárd dolláros deficitet teremtett abban a megújulónenergia-fejlesztési alapban, mely a napelem-cégeknek a kifizetéseket folyósította.
Lepattanó érvek
Az emissziónövekedés miatt egyre nagyobb politikai nyomás helyeződik Kínára, hogy változtasson az energia-irányelvein. Az érvek azonban lepattannak a kormányról. Az általános replika az, hogy Kína várhatóan még túl is fogja ütni a 2015-ben vállalt klímacéljait, anélkül, hogy átszabná az energiapiacát. Li Junfeng, az Országos Éghajlatváltozási Stratégiai Kutatási és Nemzetközi Együttműködési Központ igazgatója arra is rámutatott a Financial Timesnak, hogy Kína a korábbi klímacéljainak többségét is túlteljesítette.
Azt a célt, hogy a szénintenzitást (az egységnyi GDP-re eső széntermelés mennyisége) 2020-ra a 2005-ös szinthez képest 40-50 százalékkal csökkentsék, már három évvel a határidő előtt elérték. Ugyancsak túlüötték a napelemparkok létesítésére kitűzött céljaikat - bár ezzel a ténnyel most már, mint fentebb olvasható, nem sokra mennek, a politikai vitákban továbbra is vígan lehet lobogtatni.
Saját felhasználásra készítik ezeket.
