Az elmúlt két napban az volt a meglepő, hogy Törökország beavatkozik a szíriai harcokba, mégpedig nem csak az Iszlám Állam utolsó állásait lőtte, hanem az Amerikával szövetséges, a felszabadításban eddig kulcsszerepet játszó YPG kurd milíciát is. Nem is akárhol: a nemrég felszabadított Manbidzs városánál, mégpedig azzal a céllal, hogy a kurdok most már álljanak meg, sőt vonuljanak vissza az Eufrátesz keleti partjára, és a nyugati oldalt hagyják meg a törökbarát szunnita arab erőknek.
Titokban lezsírozták
Mielőtt elgondolkozhattunk volna, hogy vajon Amerika mit szól ehhez, hisz elvileg két szövetségese közti konfliktusról van szó, kiderült, hogy már előre lejátszottak valamit a felek, mert ma már a törökök és az amerikai vezetésű szíriai koalíciós erők együtt támadták meg Dzsarablusz városánál a dzsihádista erőket. Először csak Törökországból ágyúztak, utána török és amerikai gépek együtt bombázták az Iszlám Állam állásait.
Mindeközben a török speciális földi erők is átlépték a határt, hogy segítsenek a légitámadások irányításában. Ez az első eset, hogy a törökök aktívan részt vesznek a szíriai műveletekben, és erre Amerika felkészíthette őket, hisz egy közös akciót időbe telik megtervezni. Így az elmúlt napok üzengetései feltehetőleg leginkább csak a figyelemelterelést szolgálhatták, azt gyaníthatjuk, hogy a két ország már megegyezett a vitás kérdésekben, és Joe Biden amerikai alelnök mai látogatása is inkább csak jelképes lesz, a lényeget már a háttérben megbeszélték.
Barát vagy ellenség? Mikor hogy
Az akció önmagában egyébként logikus: az Iszlám Állam utolsó állásait is fel akarják számolni a török határ mentén, ez lényegében mindenkinek az érdeke. Ugyanakkor a törökök szerettek volna egy kis területrészt, ahol nincsenek ott a kurdok, kérdés, hogy ezt Amerika a kurdokkal is letárgyalta-e (gyanítjuk, hogy igen). Így viszont tovább bonyolódott annak áttekinthetősége, hogy ki kinek a barátja, és kinek az ellensége.
Az török-amerikai stratégia szövetség, ami a közös NATO tagságból is fakad, ezzel feltehetően helyreáll. Ugyanakkor Erdogan török elnök Oroszországgal is újra szoros kapcsolatokat épített ki, de az oroszok által támogatott Aszad szír kormányát utálja, és azt is minél távolabb tartaná a határaitól, ahol lehetséges. Ennek fényében érthetőbb már a kurdok támadása, melynek során felszabadították a sokkal keletebbre fekvő Haszaka városát Aszad erőitől.
Jöhetek még meglepetések
Az Iszlám Állam mindenkinek az ellensége, de azt lépésenként fel is számolják. A kurdok Amerika barátai lettek, és valószínűleg a támogatás meg is fog maradni, ugyanakkor Amerika feltehetően biztosítani fogja török szövetségesét, hogy a kurdok nem a teljes szír-török határszakaszt fogják ellenőrizni, hanem csak az általuk lakott területet. A kérdés már csak az, hogy Aszad erői mit tarthatnak meg Szíriában, és hogy a sem általuk, sem a kurdok által nem ellenőrzött szunnita arab területeken ki lesz az úr. Persze a mai meglepetés után még jövet pár újabb nem várt fordulat.
Bíznak az EU válaszképességeiben. 
