Peru, Lima főtere (Pixabay.com)

Egy perui vicc szerint a tavalyi helyhatósági választásokat az ONPE helyett az INPE szervezésére kellett volna bízni – vagyis a választási iroda helyett az állami büntetés-végrehajtásra. Olyan tömeges mértéket öltött ugyanis a korrupció a helyi politikusok között, oly sokan kerültek már börtönbe. De nem csak helyi szinten van ez így.

Peru utolsó öt komolyabb leköszönt elnökéből ötöt ültettek (volna) le különböző vádakkal, a leggyakrabban korrupció és pénzmosás miatt. Legalábbis ha egy kisebb súlyú átmeneti elnöktől, Valentín Paniagua-tól eltekintünk. A múlt héten azonban az egyik közülük, a konzervatív Alan García az előzetes letartóztatás elrendelésének hírére öngyilkosságot követett el. Az elnökök sorát végignézve egyébként, hasonló arányban vannak közöttük jobboldaliak és baloldaliak.

Alejandro Toledo volt baloldali elnök terhére húszmillió dollár (közel hatmilliárd forint) kenőpénzt írnak, pechjére tanúvallomások is akadtak. Az “Odebrecht-ügyben” az első perui metróvonal megépítése körül folyik a vita. Ennek kapcsán kellett volna vizsgálati fogságba vonulnia Alan García-nak is. De Toledo rovásán a márkás italokra elköltött extrém összegek és egy luxusfürdőhelyen csinált óriási számlák is szerepelnek.

Az Odebrecht egy brazil építőipari cég, amely az amerikai igazságügyi szervek szerint 12 országban húsz éven keresztül vesztegette a politikusokat. (Angola, Argentina, Kolumbia, Ecuador, az USA, Guatemala, Mexikó, Mozambique, Panama, Peru, Dominikai Köztársaság és Venezuela vannak a listán.)

Ennek ellenére könnyen lehetséges, hogy egyes elnökök kezéhez vér is jócskán tapad. Nem csak az emberiség elleni bűnökért hajlott kora ellenére életfogytiglanra ítélt Francisco Morales Bermúdez diktátoréhoz. Peruban a nyolcvanas és kilencvenes években polgárháború-szerű harc dúlt a szélsőbaloldali gerillák és a kormánykatonák között. (Ezt a helyi források hol szemérmesen terrorizmusnak, hol “belső fegyveres konfliktusnak” nevezik.) Az áldozatok száma mintegy hetvenezerre tehető.