A Független Kulturális és Művészeti Tanácsadók Szövetsége (ICAA) a társadalmi egyeztetés keretében kulturális korrekciós javaslatcsomagot nyújtott be a Pénzügyminisztériumnak, melyben egy hazai kulturális matching fund létrehozását is kezdeményezi. A szövetség nem vitatja a méltányos közteherviselés elvét, de az álláspontja szerint a tervezet jelenlegi formájában a műgyűjtést, a mecenatúrát és a kortárs alkotást is hátrányosan érintheti, miközben a hatásvizsgálati lap a kultúrával nem foglalkozik – olvasható az ICAA csütörtöki, lapunknak küldött közleményében.
A vagyonadóról szóló törvénytervezet szerint az egymilliárd forint feletti nettó vagyonrész után évi 1, a százmilliárd forint feletti rész után 1,5 százalék adót kell fizetni, első alkalommal a 2026. december 31-i állapot alapján. Az adóalapba minden hárommillió forintnál értékesebb műtárgy és gyűjtemény beszámít, az év utolsó napján érvényes piaci értéken. Az élő művészek alkotásaira, a közgyűjteményeknek kölcsönzött vagy letétbe adott művekre a tervezet nem tartalmaz eltérő szabályt, a hatásvizsgálati lap pedig sem a kulturális szektort, sem az adományozást, sem a nonprofit szervezeteket nem említi az érintettek között – írják.
Az ICAA szerint ez szakmai mulasztás, nem ideológiai kérdés. A műalkotás nem jacht: a felelős gyűjtő sokszor élő művészektől vásárol, kiállításokra kölcsönöz, fizeti a restaurálást, a szállítást és a biztosítást, katalógust ad ki. Ha a nyilvánosság adózási kockázattá válik, a gyűjtő nem kölcsönöz és nem publikál. Az illikvid gyűjteményre kivetett adót pedig gyakran csak eladással lehet megfizetni, nem ritkán külföldi vevőnek.
A gyűjtők mellett a mecenatúra is veszíthet. Az ICAA egyetért a civil szervezetek napokban közzétett, tizenegy pontos észrevételével: az adó és az adomány ugyanazért a szabad pénzért versenyez, ezért a közhasznú adományt figyelembe kell venni, és az adózónak magának kell megválasztania, milyen ügyet támogat. A tervezett ellensúlyozás szerény: az adó 5 százaléka kizárólag a Nemzeti Együttműködési Alapnak ajánlható fel, ami egy kétmilliárd forintos nettó vagyon esetén évi ötszázezer forint.
„Nem azt kérdezzük, ki fizessen kevesebbet. Azt kérdezzük, mit veszít az ország, ha a törvény nem tesz különbséget a széfben tartott és a közönség elé vitt műalkotás között. Aki múzeumnak kölcsönöz vagy élő művésztől vásárol, közfeladatot is ellát. Egy jól szabályozott vagyonadó ezt elismeri, és a kultúra finanszírozását bővíti, nem szűkíti”
- mondta Gajzágó György, az ICAA elnöke.
Az ICAA legfontosabb korrekciós javaslatai:
- Kulturális hatásvizsgálatot a végleges szabályozás előtt és az első bevallási év után, a magánadományozásra, a műtárgypiacra, a gyűjtemények nyilvánosságára és a nonprofit kulturális szervezetekre kiterjedően.
- Közgyűjteményi kedvezményt: a közgyűjteménynek tartósan letétbe adott vagy rendszeresen kölcsönzött, dokumentáltan hozzáférhető művek feltételes mentességét, valamint az adó műtárggyal történő kiegyenlítésének lehetőségét. Erre Spanyolország, Franciaország és az Egyesült Királyság is működő mintát kínál.
- Élő művészek védelmét: az élő alkotótól vagy hazai galériától, az elsődleges piacon, meghatározott vételár-határig vásárolt művek az alkotó életében ne számítsanak az adóalapba, a gyűjtemények együttes értékébe sem. A mű későbbi eladásakor a nyereség a személyi jövedelemadó szerint így is adózik. Ennek hazai előzménye is van: az 1947-es vagyonadó kivette az adó alól az élő magyar művészek műveit.
- Méltányos műtárgy-értékelést: pillanatnyi piaci ár helyett értéksávot és többéves átlagot, a tényleges eladási árak elsőbbségét a galériák kínálati áraival szemben, egységes szakértői protokollt, valamint a jóhiszeműen, szakértői értékelés alapján eljáró adózónak ugyanazt a bírságmentességet, amelyet a tervezet az ingatlanoknál már biztosít. A szakértői díj a tervezet szerint csak akkor vonható le, ha a szakértő kötelező, a műtárgyaknál viszont soha nem az.
- Valódi választást az 5 százalékban: a civil szervezetek kérésével összhangban az adózó maga jelölhesse meg a támogatott ügyet, a kulturális célokat is beleértve, azzal a garanciával, hogy a felajánlás nem váltja ki a meglévő költségvetési támogatást.
Az adótechnikai korrekciókon túl az ICAA egy pozitív ösztönzőt is javasol: egy kulturális matching fundot, vagyis állami társfinanszírozási alapot, amely a vállalatok, bankok és magánmecénások kulturális adományait meghatározott arányban, például forintot forintra kiegészíti. A vagyonadó a magánszemélyek adakozási kedvét fogja vissza, a cégek saját kulturális költéseit viszont közvetlenül nem terheli. Ha az állam ott erősít rá, ahol a magánpénz már elköteleződött, a kieső források egy része pótolható, és a támogatás oda kerül, ahol a szándékon túl társadalmi bizalom is áll mögötte.
Szingapúr 2014 óta működtet ilyen alapot, és az Egyesült Királyság is alkalmazta. Az ICAA szerint az alapnak friss forrásból kell gazdálkodnia, nem a meglévő pályázati keretek terhére, és plafonokkal, valamint a kisebb és vidéki szervezeteknek kedvezőbb aránnyal kell biztosítania, hogy ne csak a legjobb kapcsolatokkal rendelkező intézmények nyerjenek.
„Az állam ott a leghatékonyabb, ahol nem pótolja a magánpénzt, hanem megsokszorozza. Egy forintot forintra kiegészítő alap minden mecénást kétszer akkora mecénássá tesz. Amikor a magánmecenatúra fogyhat, ennél célzottabb ösztönzőt nehéz kitalálni”
- tette hozzá Gajzágó György.
Az ICAA felkérés esetén kész szakmai partnerként közreműködni a műtárgy-értékelési protokoll és a közgyűjteményi kedvezmény feltételrendszerének kidolgozásában. A szövetség a szabályalkotásban vállal szerepet, értékbecslési megbízásokat nem keres, tagjai pedig az ICAA Etikai Kódexe szerint összeférhetetlenségi szabályokhoz kötöttek.
A mű nem csak vagyon. A gyűjtés nem csak birtoklás. És az adó sem csak teher, ha jól szabályozzák. Hogy így lesz-e, most dől el – zárul a közlemény.
A műkincs nem jacht! Bajokat okozhat a műtárgypiacon a benyújtott tervezet. 
