|
| Vlagyimir Putyin orosz elnök (MTI/APpool/Alekszandr Zemljanyicsenko) |
Március 18-án Putyint negyedik alkalommal választották meg orosz elnöknek. Ezzel uralmának időtartama már meghaladja a szovjet pártfőtitkár, Leonyid Brezsnyev korszakát - nála hosszabb ideig már csak a hírhedt Joszif Sztálin uralkodott Moszkvában. Akárcsak az 1964 és 1982 között uralkodó Brezsnyev esetében, Putyin is egy stagnáló gazdaságot irányít, miközben egyiküknek sincs (sem volt) világosan kijelölt utódja. Ez bizony figyelmeztető jel, hiszen Brezsnyev halála politikai káoszhoz vezetett a birodalomban.
Stabilitás helyett változást!
Márpedig a horizonton jelenleg nehéz fellegek gyülekeznek. 2016 októbere és 2017 októbere között az Oroszországban változásokat követelők részaránya 39 százalékról 52 százalékra ugrott. Valerij Szolovej politológus szerint az elmúlt negyedszázadban az oroszok stabilitásra törekvését meghaladja a változás iránti vágy – és ez ráadásul minden szociodemografikus csoportra jellemző lett.
A Társadalmi Elemzés és Előrejelzés Intézete (ISAP) elemzése szerint az oroszok 40 százalékának nincsenek elegendő erőforrásai ahhoz, hogy a alkalmazkodjanak a gazdasági válsághoz. Ez a fogyasztói hitelek robbanás-szerű növekedéséhez vezetett, mivel az alsóbb népcsoportok fenn akarják tartani korábbi életszínvonalukat – de ez csapdába csalta a háztartásokat, hiszen 2016 végére az ország fogyasztó hiteleinek 20 százaléka már nem-teljesítő volt.
A gazdasági bajokat csak fokozzák, hogy Steve Mnuchin amerikai pénzügyminiszter tegnap újabb orosz cégek elleni szankciókat jelentett, amelyek kapcsolatban állnak a szír vegyifegyver-programmal. A pénzpiacokon is nagy a nyugati nyomás: az április negyedikei isztambuli hármas csúcstalálkozó óta kéz-a-kézben szakad mind az orosz rubel, mind a török líra, mind pedig az iráni riál. Washington egyébként is növeli a politikai nyomást Moszkvára azzal, hogy szélesíti katonai együttműködését Ukrajnával, Grúziával és Moldovával.
Beszorulva Kína és Nyugat-Európa közé
Noha a Moszkva-Peking katonai tengely egyelőre stabil, Kína fölemelkedése ettől függetlenül fejtörést okoz a Kreml számára. A hagyományos orosz befolyási övezetnek számító Közép-Ázsiában Moszkva mára elvesztette vezető gazdasági pozícióját, miközben Kína növeli a hatalmi jelenlétét is: friss jelentések szerint Peking már részt vesz az afgán-tadzsik határ és a Nagorno-kelet Tadzsikisztán régió biztonságának szavatolásában. Valóban, a Moszkva által életre hívott Eurázsiai Gazdasági Unió (EEU) nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, miközben a stagnáló orosz gazdaság beszorult az erőteljes nyugat-európai és a kínai gazdaság közé.
|
| Káncz Csaba |
A jelenlegi EEU-t Putyin és környezete csupán egy lépcsőnek tekintette a teljes politikai unió felé, amely magába foglalta volna az összes korábbi szovjet területet. De a Krím 2014-es elfoglalása egy csapásra megváltoztatta a politikai hangulatot. Mind Belorusz, mind Kazahsztán közelebb húzódott a Nyugathoz és Kijevhez az egyoldalú lépés hatására.
Olaj volt a tűzre, hogy Putyin egy 2014-es beszédében megkérdőjelezte, hogy Kazahsztán valaha is létezett-e, mint önálló állam. Asztana azonnal lépett és 2014 októberében pont ugyanolyan stratégiai partnerségi és együttműködési megállapodást kötött az EU-val, mint Ukrajna. Márpedig Ukrajna kívül tartása az EU-n és a NATO-n stratégiai kérdés Moszkva számára és ezen a Kreml a jövőben is intenzíven fog dolgozni.
Káncz Csaba jegyzete
A délkelet-ázsiai ország bruttó hazai terméke (GDP) 6,93 százalékkal nőtt az első három hónapban az előző év azonos időszakához képest – derült ki a vasárnap közzétett adatokból. 
