|
| EPA/CLEMENS BILAN |
„Wir schaffen das!” (Sikerülni fog!) - jelentette ki Angela Merkel három évvel ezelőtt, 2015. augusztus 31-én szokásos nyári sajtótájékoztatóján Berlinben. A német kancellár arra utalt, hogy Németország képes befogadni és ellátni az országba érkező sok százezer menedékkérőt.
Szállóigévé vált
Akkor talán még ő sem gondolta volna, hogy mondatát a következő években tömegesen fogják idézni – támogatói éppúgy, mint kritikusai. Pártolói szerint Merkel ezzel is demonstrálta, hogy igazi humanista politikus, akinek az emberi élet védelme a legfontosabb, országa pedig hajlandó komoly áldozatokat hozni. Szerintük a kancellár bizonyította, hogy Németország nyitott, befogadó ország.
Kritikusai viszont azt hangoztatják, hogy Merkel kinyitotta a Pokol kapuit: tömegével és ellenőrzés nélkül engedett be az országba olyan embereket, akiknek jelentős része nem is volt menekült. Szerintük ezzel komoly terhet rakott a német adófizetők vállára, rontotta a közbiztonságot, és lerakta annak a társadalmi feszültségnek az alapját, amely azóta is érződik.
Az üzenet, amely tömegeket indított meg
A német határok tényleges megnyitására néhány nappal később, szeptember ötödikén éjjel került sor. Ekkor már naponta 5-10 ezren érkeztek a magyar határhoz, hogy továbbinduljanak Németország felé, és tömegek várakoztak a budapesti Keleti pályaudvaron, ahonnan sokan gyalog indultak útnak Bécs irányába. Thomas de Maiziere akkori német belügyminiszter azt mondta, hogy 800 ezer menekült jöhet Európába év végéig.
Végül ennél is jóval több, csaknem egymillió ember érkezett Németországba 2015-ben. Német sajtóhírek szerint ebben komoly szerepe volt egy üzenetnek, amelyet Angelika Wenzl, a német migrációs és menekültügyi hivatal egyik vezetője tett közzé házon belül 2015. augusztus 21-én. Ennek lényege az volt, hogy Németország a szír állampolgárok esetében felfüggeszti a dublini rendelkezéseket, azaz egyetlen szíriait sem küld vissza abba az országba, ahol belépett az EU-ba.
A Frankfurter Neue Presse szerint az üzenet tisztázatlan körülmények között kiszivárgott a sajtóba, és futótűzként terjedt a menedékkérők között, akik ezt meghívásként értették, és megindultak Németország felé.
Magas láz, kikapcsolt mobil
Szintén érdekes körülmények között született meg a határok megnyitásáról szóló döntés. A német lap szerint a kancellár lényegében egyedül döntött a kérdésben. Thomas de Maiziere ugyanis magas lázzal betegen feküdt, az akkori bajor kormányfő, Horst Seehofer mobilja pedig azon az éjjelen ki volt kapcsolva. Bár Merkelnek alighanem lett volna rá más módja, hogy elérje őt, valószínűleg annyira nem erőltette a dolgot.
A Die Welt újságírója, Robin Alexander Die Getriebenen című könyvében leírja, hogy a kulisszák mögött kaotikus történések játszódtak le. A német szövetségi rendőrség biztonsági okokból ellenezte a menedékkérők szinte kontroll nélküli beengedését, a kancellár és környezete azonban hajthatatlan maradt. Állítólag féltek attól, hogy a határok lezárása erőszakos jeleneteket szül, az erről készült képek pedig bejárják a világsajtót.
Mi lett a Willkommenskulturból?
A határnyitásnak eleinte pozitív visszhangja volt kül- és belföldön is, a németek éljenezve várták az érkezőket a pályaudvarokon. Idővel azonban felszínre törtek a migrációval együtt járó problémák, a szilveszteri tömeges molesztálások után pedig megváltozott a közhangulat. Sok németnek elege lett a Willkommenskulturból, és megerősödött egy új, nyíltan bevándorlásellenes politikai erő, az Alternatíva Németországért.
Merkel azóta jelentősen szigorított bevándorlás-politikáján, és nem mellesleg megnyert egy újabb választást. Döntése és annak következményei azonban azóta is élesen megosztják Németországot – ezt jelzik például most a chemnitzi gyilkosság után kitört összecsapások a szélsőjobb és a szélsőbal között.
Az ÁKK kismértékben átalakította a 2025-re tervezett kibocsátás szerkezetét, a korábbinál nagyobb összegre számít az intézményi piacról, kevesebbre a lakosságtól. 
