|
| Gáspár András |
A tegnapi EP-választások előtt nagy volt a félelem az új populista, nacionalista, euroszkeptikus erők áttörésétől és a korábbi európai pártrendszer teljes szétesésétől, ám ezeket az aggodalmakat csak részben igazolták vissza voksaikkal a megfontolt európai választók. Bár gyengültek a hagyományos nagy pártszövetségek, a néppárt és a szociáldemokrata párt is komoly mandátumveszteséget kényszerült elkönyvelni, ám ez érdemben – vélhetőleg – még sem fogja átrendezni az európai politikai színteret. Köszönhetően a liberálisok és a zöldek kifejezetten jó szereplésének, Németországban, Franciaországban és a skandináv államokban valóságos zöld hullám vonult le, a nyugati környezetvédő pártok a felerősödő klímavédő mozgalmak keltette hullámokat ügyesen meg tudták lovagolni és mandátumokra is tudták mindezt váltani. (Németországban a 18-24 év közöttiek körében elvitték a szavazatok harmadát!)
A kelet-európai térség ebből a szempontból kissé kiábrándító, itt a menekültkérdés még mindig felülírni látszik a klímaktasztrófa közelgő rémét. Magyarországról sem jutott be most egyetlen zöld képviselő, a kieső LMP a azonban elsősorban a belső pártharcok romboló hatásának köszönhetően veszítette el egyetlen EP mandátumát.
Kényelmetlen helyzet
Az előzetes várakozásoknak megfelelően ugyan némiképp megerősödtek az euroszkeptikus erők, az olasz Liga, és a francia Nemzeti Gyűlés, Marine Le Pen pártja kiugróan jó eredményt ért el, áttörést azonban vélhetőleg még sem fognak tudni elérni, nincs ugyanis együttműködési kényszer, a néppárti és szociáldemokrata pártszövetségek ugyanis kellő többséget tudnak majd biztosítani a maguk számára a létszámban megnövekedett liberális és zöld képviselők voksaival. Ez a többség persze már korántsem nevezhető majd kényelmesnek, hiszen – vélhetőleg – gyakori és komoly egyeztetéseknek kell majd megelőzniük. Nagy valószínűséggel fontos tartalmi és személyi kérdések jönnek majd, a megerősödő liberálisok (ALDE) lesznek ugyanis a mérleg nyelve, egyfajta királycsinálónak érezhetik majd magukat.
Ritkán, 40 évente fordul elő, hogy egybeesik az EP-választás és az EKB-elnök cseréje, most pont egy ilyen év van, márpedig ez is része lesz a politikai alkudozásnak.
Idehaza a Fidesz hozta a kötelezőt, a már megszokott meglepetés, a vártnál is jobb eredmény azonban elmaradt, a párt mindössze egy mandátummal növelte meg EP képviselői számát.
Nagy átrendeződés történt viszont az ellenzéki térfélen, a hagyományos ellenzéki pártokból elege lett az embereknek, lecserélték őket, de ennek inkább idehaza lesz jelentősége az őszi önkormányzati választások szempontjából, elképzelhető ugyanis, hogy a már előre megkötött pártszövetségek módosulhatnak. Európából nézve ugyanakkor még így is eléggé egyszínű, Fidesz-ország vagyunk.
Mi lesz a tagsággal?
Nagy kérdés a Fidesz néppárti tagsága, az EPP nem biztos, hogy el akar veszíteni egy ilyen erős tagot, azonban ha az ALDE a mérleg nyelve, nem biztos hogy hajlandóak együttműködni egy Orbánt is soraiban tudó Néppárttal. Az is kérdés, hogy mekkora a Fidesz mozgástere, érdemes-e lecserélnie az EPP-t egy bizonytalan Salvini-féle euroszkeptikus pártcsaládra. Mely utóbbi messze nem is lett olyan erős, mint azt Orbán remélte, érdekérvényesítési képességük pedig igencsak kérdéses, pedig fontos kérdésekben szorulhatnak majd az esetleges támogatásukra, mint, amilyen az EU új költségvetése, vagy éppen a Magyarország ellen jelenleg is zajló kötelezettségszegési eljárások ügye.
A teljes beszélgetést itt lehet meghallgatni:
Bóka János számolt be róla. 
