Tizenöt éve, február 5-én, Colin Powell amerikai külügyminiszter kijelentette az ENSZ-ben, hogy az iraki kormány tömegpusztító fegyvereket tárol, és az Al-Kaidával összefogva ezeket az Egyesült Államok ellen tervezik bevetni. George W. Bush elnök aztán márciusban szembement saját népének többségi akaratával, figyelmen kívül hagyta neves republikánus szakemberek (James Baker, Brent Scowcroft) ellenkezését és országát háborúba vezette Irak ellen. 2003-tól a 2011-es visszavonulásig a műveletek 4500 amerikai katona és 150 000 iraki civil halálához vezettek. Több, mint 600 000 amerikai veterán jelenleg rokkantként van nyilvántartva.
Az Új Világrend bukása
Bár a háborút hivatalosan a terrorizmus ellen vívta Bush elnök, az amerikai külügyminisztérium kimutatása szerint 2001 óta 6500 százalékkal nőtt Irakban a terrorista viselekmények száma. A háború legfőbb szószólói és uszítói olyan neokonzervatív körök voltak (’Project for a New American Century’), amelyek azt sugallták, hogy Irak térdre kényszerítése szükséges az amerikai hegemónia eléréséhez az ’Új Világrendben’. Bush elnök és neokonzervatív csapata a bombázások után szétverte az iraki kormánypártot és a hadsereget és - láss csodát - 15 év után Irakból egy bukott állam lett, miközben Irán regionális középhatalommá emelkedett föl.
Most akkor mi a teendő? - kérdezik Lenin elvtárssal szólva a Washingtonban újra magukra találó neokonzervatív körök. Múlt szombaton a Müncheni Biztonságpolitikai Konferencián McMaster tábornok, nemzetbiztonsági tanácsadó megadta a választ. Kijelentette, hogy „szükséges cselekedni Irán ellen”, amely proxi hálózatokat fegyverez fel „egyre destruktívabb fegyverekkel”.
Irak után egy iráni káoszt?
Ezzel egy időben a Reuters hírügynökség megszerezte azt a bizalmas amerikai külügyi táviratot, amely utasítja a diplomatákat, milyen eszközökkel fordítsák az európai hatalmakat Irán ellen általában, a nemzetközi nukleáris megállapodás ellen pedig különösképpen. A távirat instrukciókat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy milyen érvekkel győzködjék az európai kollégáikat. Ezek szerint „a Trump-kormányzat stratégiája arra irányul, hogy az iráni rezsim gátlástalan agressziójának gátat szabjon”, és „amelynek csupán része Irán nukleáris programja”.
A neokonzervatív agytrösztökben közben újra megszólaltak a háborús dobok, most Irán és szövetséges milíciái ellen. Egyikük egyenesen frontális beavatkozást javasol Szíriában Irán befolyása ellen, mert „ennél kevesebb nem fogja elérni Irán feltartóztatásának célját”.
A Pentagon nemet mond
|
| Káncz Csaba |
Fontos kiemelni azonban, hogy a Pentagon napjainkra már komoly ellenszenvvel viseltetik az amerikai neokonzervatívok rezsimváltó projektjei irányába. Az iraki beavatkozás tragikus kimenetele hosszú időre belevéste a vezérkar agyába, hogy az előkészítetlen és kimeneti stratégia nélküli beavatkozás egyet jelent az ingovánnyal, a túl-terjeszkedéssel és így végül a bukással. Ezért a Pentagon már alapvetően nem akar olyan intervenciókat végrehajtani, amely amerikai szárazföldi erők bevetésével járna. Ezt a szövetségeseire hagyja, Washington pedig a „könnyű lábnyom” megközelítés jegyében a drónokra, a különleges erőkre és a kiberhadviselésre koncentrál.
Márpedig napjainkban a Pentagon mondja meg, hogy merre hány méter Washingtonban, olyan szinten esett szét a Fehér Ház és Külügyminisztérium. A Közel-Kelet szempontjából ezt akár jó hírnek is felfoghatjuk.
Káncz Csaba jegyzete.
Nemsokára megkezdi működését a trieszti kikötő magyar tulajdonú része jelentette ki Szijjártó Péter külügyminiszter Rómában. 
