Fotó: Bloomberg

Manapság úgy érezni, hogy a szénnel csak a baj van. A szénipar károsanyag-kibocsátása a klímaváltozás egyik fő okozója, a klímaváltozásnál pedig aligha van ma égetőbb probléma a világon. Az ENSZ októberi klímaügyi jelentése apokaliptikus jövőképet fest az emberiség elé, ha nem történnek nagyon hamar drasztikus változtatások, melyek között a szénipar leépítése is szerepel. De úgy tűnik, hiába kongatják a vészharangot a tudósok, a dolgok nem erre mennek: tavaly, két év csökkenés után ismét emelkedett a szénből származó károsanyag-kibocsátás a világban, Kínában új lendületet vettek a szénerőmű-építések, Indiáról nem is beszélve. És hiába írja le egy friss tanulmány, hogy a klímaváltozás 10 százalékkal vetheti vissza az USA gazdaságát, ha a közismerten szénpárti Donald Trump elnök azon van, hogy a dokumentum minél hamarabb a feledésbe merüljön.

A szükséges rossz

A szén, úgy tűnik, még jó ideig velünk marad. Bár nagyon szennyező, amellett olcsó, bőséges és továbbra is a legnagyobb energiaforrás a világon. És annak ellenére, hogy a megújuló energiák egyre olcsóbbak lesznek, és a szén hamarosan a rossz tulajdonságai mellett már kifizetődő sem lesz, mégsem tudunk leállni vele.

A széntől ugyanis túl sokminden függ, és túl sokak érdeke fűződik ahhoz, hogy folytatódjon az iparág bővülése. Egy sor nagyvállalat igyekszik a lehető legnagyobbra növeszteni a szénpiacot, mielőtt tényleg végleg be kell zárni. Törekvéseikben nagy összegű támogatásokkal melléjük állnak a kormányzatok, mert az ő érdekük is a szén továbbhajtása: a hatalmas készletek miatt ezen az úton tudnak olcsó energiát kínálni az állampolgároknak, akik cserébe a szavazatukkal fizethetnek. És a szénnek nem szab határt a természet, mint a megújuló energiaforrásoknak: a szélerőmű nem képes áramot termelni, ha nincs szél, a napelemek tehetetlenek napsütés hiányában, szénből viszont még mindig rengeteg van a föld alatt.

Szénkontinens

Főleg Ázsia országai függnek a széntől. A világ népességének fele itt él, így ezen a kontinensen ennek megfelelően óriási az energia-éhség. Az igények kielégítése miatt Ázsia már ott tart, hogy a globálisan felhasznált szénenergia háromnegyedéért felel. És ez így lesz a jövőben is: az épülőben lévő, vagy még csak a tervasztalon létező szénerőművek több mint háromnegyede Ázsiban készül. Ez nem kevés: 1200 darabot jelent.

Indonézia fokozza a szénbányászatát, Vietnamban tisztítják a terepet az újabb erőműveknek, Japán pedig, a 2011-es fukusimai katasztrófa után visszatért a szénhez. A legdurvábban azonban Kína használja a szenet. A világ szénfogyasztásának feléért egyedül ők felelnek, több mint 4,3 millió főt foglalkoztatnak szénbányákban az országban. Kína 2002 óta 40 százalékkal növelte a világ szénkapacitását.

"Háromszor is újra kellett számolnom. Azt hittem, elrontottam. Ez őrület."

- mondta Carlos Fernández Alvarez, a Nemzetközi Energia Ügynökség vezető elemzője.

Made in China

Pár éve egy röpke pillanatra úgy tűnt, trendforduló jön Kínában. Az óriási méreteket öltő légszennyezés lépéskényszerbe hozta az országot, és így ma már ők a világ vezetői a nap- és szélerőművek létesítésében. Ennek ellenére a szénerőműveket is tovább építik, több belengetett szenes projektet pedig ahelyett, hogy leállítottak volna, csak későbbre halasztottak. A kínai szénfogyasztás, bár lassabban, mint korábban, de tavaly nőtt, és minden jel arra mutat, hogy a 2018-as mérleg is növekedést mutat majd.

Kína ráadásul exportálja is a széniparát: Kenyától Pakisztánig 17 országban kezdtek szénerőmű-építésbe. Japánban is így járnak el: a japán cégek által fejlesztett szénprojektek közel 60 százalékát az ország határain kívül valósítják meg - többnyire japán bankok finanszírozásával. Ez főleg Délkelet-Ázsiában erős, a világ egyik utolsó szegletében, ahol még csak most van terjedőben a szénipar. Vietnamban is külföldi cégek építik a szénerőműveket, elég nagy léptékben: egy 1600 kilométer hosszú tengerparti szakaszt szórnak tele komplexumokkal, túlnyomórészt kínai és japán cégek.

A szénipar nemcsak globálisan, de helyileg, kicsiben is ártalmas. A New York Timesnak egy Nghi Son-i asszony mesélt ingerülten arról, hogyan lett elviselhetetlenebb az élete, amióta a környéket is elérte a szén. A Hanoitól délre fekvő halászfaluban jelentősen megváltozott a dolgok megszokott menete, amikor működésbe lépett az első - japán hátterű - szénerőmű. A közelében álló házak egyszerűen befeketedtek a szénportól, és a fák is elkezdtek kipusztulni. Az erőmű számára fel kellett húzni egy új, ipari kikötőt is, ami viszont ellehetetlenítette a helyi halászokat. Aki a faluban él, tetőtől talpig bebugyolálva jár, ha az utcára megy, annyira száll mindenütt a szénpor, amit a szénszállító teherautók csak tovább kavarnak.

Vietnamban a hetvenes években még alig volt áramellátás. Ma már ez nem okoz gondot, és az energia 36 százaléka szénből származik. A kormány előrejelzése szerint 2030-ra az aránya 42 százalékosra nő a vietnami energiamixben. Hogy legyen mivel etetni az erőműveket, addig 90 millió tonna szenet kell majd importálni. A Vietnamban használt erőművek java része régi, különösen szennyező technológival működik, melyek kapcsán több befektető is megígérte, hogy a jövőben nem fogja pénzelni.

Vietnam azt kommunikálja, hogy sikerülni fog betartani a párizsi klímaegyezményben foglalt emissziócsökkentést, de ugyanezt üzeni India és Kína is. Ám ezeket a korlátokat az országok szabták meg saját maguknak, és pusztán ezek elérése nem lesz elég a klímaváltozás visszafogásához. Donald Trump ráadásul megígérte, hogy ki fogja léptetni az USA-t, egy újabb nagy károsanyag-kibocsátót a párizsi egyezményből. A decemberi, Katowicében tartandó klímacsúcson az Egyesült Államok ugyanúgy a szén mellett fog felszólalni, mint tette azt tavaly, a bonni találkozón.

Pedig közben az USA-ban is hanyatlik a szénipar, hiába ígérte meg Trump, hogy ismét felvirágoztatja, és hiába intézte el, hogy az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal puhítsa fel a szénerőművekre vonatkozó emissziós szabályait. A földgáz olcsóbb a szénnél, így ma már a szénnel megegyező, 31 százalékos részt hasít ki az államszövetség energiatermeléséből. Kína ráadásul büntetővámokkal sújtja az USA-ból származó importszenet a kereskedelmi háború miatt. 2010 óta 200-nál is több szénerőmű zárt be az USA-ban, a szénfogyasztás hanyatlik. A szénbányászat pedig annak ellenére leszállóágban van, hogy a Trump-kormányzat első 18 hónapjában 4 százalékkal bővülni tudott.

A legdurvább szénország

Ahol ezzel ellenben igazán fellendülőben van a szénipar, az India. Telangána államban öt éve még rendszeresek voltak az áramszünetek, ami komoly feszültséget szült a lakosok között. A bizonytalan ellátást először napelemekkel próbálták megoldani, ez egy röpke időszakra Telangánát tette meg az ország vezető napenergia-termelőjévé. A megújuló energia azonban nem volt elég biztos megoldás, így végül itt is a szénhez nyúltak. A állam áramellátása most folyamatos.

Indiában a szénbányák többsége állami tulajdon, csak úgy, mint a szénerőműveké. Narendra Modi indiai miniszterelnök a zöldenergia nagy barátjaként igyekszik pozicionálni magát, ám ezzel egyidejűleg a kormányzata felgyorsította, és megkönnyítette az iparnak - így a széniparnak is - a környezetvédelmi engedélyek beszerzését. Épülnek is a szénerőművek országszerte. Ajay Bhalla energiaügyi államtitkár szerint 50 gigawattnyi plusz szénkapacitást biztosító erőmű van épülőben - köztük sokat az öregebb, szennyezőbb komplexumok leváltására szánnak.

Bhalla szerint a szénnek egyhamar nem fog leáldozni az országban, legalábbis addig, amíg nem lesz olcsó és hatékony megoldás a szél- és napenergia tárolására. A szén most 58 százalékot tesz ki India energiamixében. Bhalla elmondása szerint nem kifejezetten az a szándéka, hogy ennyi szenet használjon, de egyszerűen muszáj neki.

A Nemzetközi Energia Ügynökség adatai szerint tavaly 4 százalékkal nőtt meg Kína szénkibocsátása, Indiáé pedig 13-mal.

(via New York Times)