|
| Bevásárlókocsik a vasárnap zárva tartó bécsi úti Tesco áruháznál Budapesten 2015. március 22-én. MTI Fotó: Mohai Balázs |
Régi emlékek
Az üzletek minél hosszabb nyitva tartása a rendszerváltás egyik nagy eredménye volt: az addigi hiánygazdaságot, szűk áruválasztékot és rövid nyitvatartási időt felváltotta az árubőség, és a vásárlás szabadsága időben is. Nálunk a folyamat nem is volt annyira pillanatszerű, mint a többi volt kommunista országban, mert már a 80-as években folyamatosan zajlott a liberalizálás, a magán üzletek többé-kevésbé úgy tartottak nyitva, ahogy akartak.
A vasárnapi zárva tartás gondolata a régi Nyugaton, a több évtizede jólétben élő országokban vetődött fel először, abból kiindulva, hogy legyen egy pihenőnap, amikor minél kevesebben a dolgoznak. A dolog azonban ott sem vált be, népszerűtlen volt, és kisebb lépésekben a legtöbb helyen kihátrálnak belőle. A legtöbb újkapitalista ország-társunk pedig eleve meg sem próbálkozott vele.
Ésszerűtlen
Úgy tűnik, hogy a mai életforma nem egyeztethető össze egy ilyen korlátozással. A többé-kevésbé hétköznapi munkaidőben dolgozóknak leginkább mégiscsak hétvégén van idejük a vásárlásra, de ettől függetlenül is a legtöbben értelmetlen korlátozásnak élik meg, ha egy nap ki vannak szorítva az üzletekből. Ráadásul sokszor megjelentek a kígyózó pénztársorok is hétköznap esténként és szombaton, és ezek a szocializmus emlékét elevenítették fel. Az üzletek nem tudtak gazdaságosan átállni arra, hogy a néhány órás csúcsidőre sok embert alkalmazzanak.
Magát a zárva tartást nálunk is, és korábban a nyugati országokban is azzal indokolták, hogy vasárnap minél többen ne dolgozzanak. Ezzel az a gond, hogy ha a boltokat be is zárják, még mindig sok embernek kell dolgoznia, nem lehet az éttermeket, cukrászdákat, kórházakat, erőműveket, vasutat stb. is bezárni. Vannak bizonyos szakmák, és a kereskedelem is ide tartozik, ahol a munkaidő eltér a többségétől.
Megoldható máshogy is
Ugyanakkor törvényileg szabályozható, hogy ez mégis lehetőleg minél embernek legyen kényszer. Elő lehet írni magas pótlékot az adott napra, ami mindjárt vonzóvá teszi sok munkavállaló számára a vasárnapi munkát hétköznapi pihenőnappal, anélkül, hogy kötelezően elő kelljen neki írni. Ha magas a bér, mindig van önként vállalkozó. Attól a gazdagságtól még messze vagyunk, hogy senki ne vállaljon ilyesmit.
Volt egy másik érv, miszerint vasárnap az emberek ne vásároljanak, hanem foglalkozzanak bármi mással. Nos, ez már egy nagyon idejétmúlt felfogás, a 21. században senki nem viseli jól, ha az állam szabályozni akarja szabadidejének eltöltését. Aki vasárnaponként kirándulni szeret, ezután is fog, aki templomba akar menni, ugyanúgy megteheti. Igazából senkinek nem káros a vasárnapi nyitva tartás, és nagyon keveseknek nyűg csak. A többség örül neki. Jó dolog, hogy egy éves tesztelés után belátják ezt a döntéshozók.
Ahogy Franciaország, Lengyelország és Magyarország jelezte, ők sem fogják megszavazni az EU-Mercosur szabadkereskedelmi megállapodást. 
