A PwC 44 ország több mint 52 000 munkavállalója körében végzett kutatásából - mely során 500 fős magyar mintát is vizsgáltak - az is kiderül, hogy a hazai munkavállalók mindössze 33 százaléka elégedett a munkájával, míg globális szinten ez az arány 71 százalék.
A felmérés szerint nagy felmondási hullám az elkövetkező évben is folytatódhat, mivel minden ötödik munkavállaló azt állítja, hogy a következő 12 hónapban valószínűleg új munkahelyet választ. A felmérés szerint a válaszadók 35 százaléka tervezi, hogy a következő 12 hónapban fizetésemelést kér a munkáltatójától. A bérekre nehezedő nyomás a technológiai ágazatban a legnagyobb, ahol a megkérdezett munkavállalók közel fele tervezi, hogy fizetésemelést kér, míg a legalacsonyabb a közszférában (25 százalék).
A fő motiváció a munkahelyváltásra a fizetésemelés (71 százalék), de a munkában való kiteljesedés (69 százalék) és az, hogy a beosztottak önmaguk lehessenek a munkahelyen (66 százalék) szintén dobogós helyen szerepelnek a legfontosabb tényezők között, amire a foglalkoztatottak vágynak. Az alkalmazottak közel fele (47 százalék) azt is lényegesnek tartja, hogy megválaszthassa a munkavégzése helyszínét.
„A globális átlaghoz képest a magyar munkavállalók közül kevesebben, 16 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy egy éven belül munkahelyet váltana, és a fizetésemelés kérése szempontjából is szerényebbek a mutatók, itthon a megkérdezettek 27 százaléka tervez ezzel fordulni a munkáltatójához a következő év során. A munkahelyválasztási preferenciáknál a sorrend megegyezik a globális eredménnyel, azonban itthon még fontosabb szempont a fizetésemelés, a megkérdezettek 86 százalékának elsődleges, amikor állást keres” – emeli ki a magyarországi eredmények kapcsán Bencze Róbert, a PwC Magyarország People & Organisation, HR-tanácsadási szolgáltatások igazgatója.
Kétszer annyi az elégedett munkavállaló külföldön, mint Magyarországon
Bencze Róbert szerint figyelemreméltó eredmény, hogy amíg globális szinten a dolgozók 71 százaléka elégedett valamilyen mértékben a munkájával, a magyarok mindössze 33 százaléka nyilatkozott így. A generációk között jelentős különbségek mutatkoztak itthon: a baby boomer korosztályhoz tartozó munkavállalók a legkevésbé elégedettek az állásukkal. Azonban amiatt, hogy a technológia a következő három évben elveheti a munkájukat, a Z generáció tagjai aggódnak a leginkább, kétszer nagyobb valószínűséggel, mint a baby boomer korosztály tagjai. A PwC szakértője arra is rámutat, hogy az adatok alapján az látszik, hogy a generációs különbségeket figyelembe véve a munkavállalói elégedettséggel kiemelten kell foglalkozniuk a vállalatoknak.
A felmérés számos dimenzióban mutatja a munkaerő polarizáltságát. A nők például 7 százalékponttal kisebb valószínűséggel mondták azt, hogy anyagilag méltányosan jutalmazzák őket, mint a férfiak, azonban ugyanennyivel kevesebb százalékban kértek fizetésemelést. A nők 8 százalékponttal kisebb valószínűséggel jelezték, hogy szeretnének előre lépni, és ez a kérés több esetben annyiban is maradt – a férfiakhoz képest ugyanis 8 százalékponttal kisebb valószínűséggel érzik úgy, hogy munkahelyi vezetőik meghallgatják őket.
A polarizáció szintén fontos mozgatórugója a képzettség – nagy különbségek vannak a nagyra értékelt készségekkel rendelkező és az azokkal nem rendelkező munkavállalók között. Az adatok azt mutatják, hogy a keresett készségekkel rendelkezők (a megkérdezettek 29 százaléka érzi úgy, hogy olyan készségekkel rendelkezik, amelyekből hiány van az adott országban) nagyobb valószínűséggel elégedettek a munkájukkal (70 kontra 52 százalék) és érzik úgy, hogy a vezetőik meghallgatják őket (63 kontra 38 százalék), emellett több pénzük marad a számláik kifizetése után (56 kontra 44 százalék).
A munkavállalók többsége a hibrid munkavégzést preferálja
A felmérés a koronavírus-járvány hatására jelentősen átalakult munkavégzési szokásokra is rákérdezett. A válaszadók 45 százalék-a nyilatkozott úgy, hogy a munkáját nem lehet távolról elvégezni. Azok közül, akik azt mondták, hogy a feladataikat távmunkában is el tudják látni, 63 százalékuk azt állítja, hogy a személyes és a távmunka valamilyen kombinációját részesíti előnyben. Ugyanennyien fejezték ki azt az elvárást, hogy a munkáltatójuk legalább a következő 12 hónapban kínálja fel ezt a lehetőséget. A munkavállalók 26 százaléka-a dolgozna teljes munkaidőben távmunkában, de csak 18 százalékuk gondolja azt, hogy munkáltatója valószínűleg alkalmazná ezt a modellt. További 18 százalék szerint a munkáltatójuk valószínűleg teljes munkaidős személyes munkavégzést fog előírni, amit az alkalmazottak mindössze 11 százaléka preferál.
„A megkérdezett magyar munkavállalók 30 százaléka gondolja úgy, hogy a munkáltatója részéről egy éven belül személyes munkavégzés lesz az elvárás esetenkénti home office lehetőséggel. Miközben ezt a munkavégzési formát csak a megkérdezettek 15 százaléka preferálja. A többség hosszú távon is a teljes távmunkát vagy a hibrid munkavégzést részesíti előnyben. A hazai munkavállalók többsége úgy érzi, nem végezheti olyan formában a munkáját, ahogy szeretné, több mint 60%-uk nyilatkozott úgy, hogy nem választhatja meg, hol és mikor dolgozzon, ami hosszú távon tovább növelheti a munkavállalói elégedetlenséget” – figyelmeztet a PwC szakértője.
A társadalmi kérdésekről folytatott viták a munkahelyek mindennapos jellemzői
Hasonló eredményt hozott a kutatás nemzetközi és hazai viszonylatban azzal kapcsolatban, hogy mennyire vannak terítéken a munkavállaók körében a társadalmi és politikai kérdések. Globális szinten 65 százalék, Magyarországon a pedig a dolgozók 62 százaléka gyakran vagy néha beszélget a kollégáival ilyen témákról. Ez az arány magasabb a fiatalabb munkavállalók (69 százalék) és az etnikai kisebbségek (73 százalék) körében.
Bár a vállalatvezetőket olykor nyugtalanítja, ha a munkavállalók ezeket a potenciálisan polarizáló témákat a munkahelyükre viszik, a hatás összességében pozitív. A társadalmi és politikai kérdéseket a munkahelyükön megvitatók 79 százaléka legalább egy pozitív következményről számolt be, ezzel szemben 41 százalékuk tapasztalta a társadalmi kérdésekről folytatott beszélgetések negatív következményeit. Mindkét arány jelentősen magasabb volt azoknál a munkavállalóknál, akik valamely etnikai kisebbséghez tartozónak vallják magukat.
Bencze Róbert szerint mivel a politikai és társadalmi kérdések élénken jelen vannak a munkahelyen, a munkáltatók feladata, hogy olyan környezetet teremtsenek, amely biztosítja a nyílt párbeszéd előnyeit, ugyanakkor minimalizálja a negatív hatásokat.
A felmérésből kiderült, hogy a munkavállalók különösen érdeklődnek a munkáltatójuk gazdaságra, éghajlatra és társadalomra gyakorolt hatása iránt. Az alkalmazottak fele (53 százalék) fontosnak tartotta, hogy a munkáltatója átlátható legyen a környezetre gyakorolt hatásával kapcsolatban, kétharmaduk (65 százalék) szerint az egészség és biztonság területén kritikus fontosságú a transzparencia, ezt követi a gazdasági hatás átláthatósága (60%), majd a sokszínűségre és befogadásra irányuló erőfeszítések (54 százalék).
Természetesen keresik a kis- és nagykapukat. 
