München belvárosában ezekben a napokban úgy tűnt, mintha a lakosság fele külföldi lenne. A sétálóutcában alig lehetett német szót hallani, nagyon sok volt a turistának látszó ember, és nagyon sokan látszottak nyilvánvalóan muzulmánnak, sok nő viselt legalább egy fejkendőt, vagy az egész testét burkoló hagyományos öltözetet.
Miután azonban a vakáció ideje Bajorországban augusztus, ráadásul augusztus 15-e ünnepnap volt, és hosszú hétvége lett, az is igaz, hogy sok helybéli elutazott, valósággal kiürült a város. Számos boltra, étteremre kikerült a felirat, hogy a dolgozók augusztus végéig szabadságon vannak.
A külföldiek jelenléte egyes városrészekben sokkal nyilvánvalóbb, mint másutt. Egyes utcák tele vannak török, arab kisüzletekkel, éttermekkel, nyilvánvalóan elsősorban a muzulmánok részére, ahogy a halal (az iszlám előírásainak megfelelő) megnevezésre utaló feliratok hirdették. Más városrészekben viszont alig látni külföldieket.
A müncheni ingatlanárak, köszönhetően a gazdasági fellendülésnek és a bevándorlásnak közismerten az egekben vannak, a külföldiek vélhetően nem mindegyik környéket engedhetik meg maguknak. Ahogy a tömegközlekedésben is érezhetően nagyobb a külföldiek súlya, a németek nagyobb arányban tudnak maguknak autót vásárolni. Némelyik metrókocsi közönségének talán a fele is külföldiekből állt. Még a németnek kinéző emberekről is gyakran kiderült, ha megszólaltak, hogy olasz turista vagy kelet-európai vendégmunkás.
Ennek ellenére, a turistákkal legalábbis, a helyiek jól kijönnek. Ha egy turista megáll valahol tanácstalanul egy térképpel a kezében, jó eséllyel két percen belül megáll valaki, és megkérdezi, segíthet-e. Szinte az emberre tukmálják a helyiek a segítséget, az egyik ráérő nyugdíjas egyenesen el akart bennünket kísérni az egyik műemlékhez, szinte már túlzásba viszik a kedvességet.
Azt a kedves népszokást is őrzik még, hogy az éttermekben ahol üres hely van, minden további nélkül le lehet telepedni egy idegen asztalhoz. Jó eséllyel megpróbálnak szóba is elegyedni az emberrel, így tudtuk meg, hogy idős szomszédaink évtizedekig Hévízre jártak a reumájukat kezeltetni, de ma már nem vállalkoznak a hosszú útra. A társadalom elöregedése a magyar turizmusnak sem tesz jót.
Meglátogattuk azt a helyet, ahol néhány héttel korábban egy iráni származású, szélsőjobboldali eszmékkel a fejében élő fiatalember lövöldözni kezdett. (Végül összesen tíz halálos áldozatot követelt.) A helyszínen augusztus közepén is zászlók, fotók, gyertyák, plüssállatok, virágok (köztük egy magyar zászló is). Az áldozatok többsége külföldi volt, több muzulmán és fiatalkorú. Az emberek meg-megálltak, nézték a fotókat, a tárgyakat, a fejüket csóválták, mintha nem is akarnák elhinni, hogy ez megtörténhetett.
Muzulmánokat szép számmal láttunk a múzeumokban, például a királyi palotákban is, a legtöbbször családostul, gyermekekkel látogattak el, mint sok más ország polgárai.
Félnek-e a németek? Valószínűleg igen, de a szélsőjobbtól is, nemcsak a menekültektől. A fokozott rendőri jelenlét mindenesetre nem volt feltűnő, bár néha váratlan helyeken bukkantak elő, kis utcában, parkban vagy egy emlékműnél. Sok rendőr valószínűleg civilben járőrözik, ahogy a müncheni lövöldözésnél is kiderült.
