A nagy kereskedelmi láncok kétszámjegyű béremeléseivel kapcsolatban nemrég taglaltuk, hogy mi a munkaerőhiány legfőbb oka, és hogy lehet ezt megoldani. A lényeg az volt, hogy ma már egy hatalmas, nyitott övezetben vagyunk, ahol a munkaerő úgy vándorolhat, mint régebben itthon országon belül, miközben a nálunk elérhetőnél 3-4-szer magasabb bérek vannak már a szomszédban is. Így érthető, hogy aki tud, megy, így a megoldás nem lehet más, mint hogy a hazai nettó bérszínvonal addig emelkedik, amíg a különbség olyan szintre csökken, hogy lelassuljon az elvándorlás. Számításaink szerint ez legalább az átlagos nyugat-európai nettó bérek 40 százaléka.
Ukránok jönnének?
A munkáltatóknak ez nyilván fájdalmas, hisz ez a következő évekre óriási béremelési nyomást fog jelenteni, amit ki kell tudni gazdálkodni. Ezért érthető módon több más tényezőt is megvizsgálnak, amivel munkaerőt lehetne vonzani a piacra, illetve egyes, most még kevéssé hatékony ágazatban hogyan lehetne csökkenteni a munkaerő igényt.
Elsőként megvizsgálják, lehet-e más országból munkaerőt bevonni. Példaként Lengyelországot említik, ahol 1 millió ukrán dolgozik, úgy számolnak, hogy népességarányosan nálunk ez 250 ezer fő lenne. A kárpátaljai magyarok persze kiesnek, miután ők állampolgárságot kapnak, így máris mennek tovább a jobban fizető helyekre, pedig ők a nyelvtudás miatt eleve könnyen beilleszkednének. A lengyeleknél annyival is egyszerűbb a helyzet, hogy az ukrán nyelv igen közeli rokona a lengyelnek (a lengyel megszállás évszázadaiban (kb. 1370-1720 között) az orosz nyelvet érő lengyel hatások hozták létre az ukrán nyelvet, sőt magát az ukrán népet).
Járulékok szintje
A MGYOSZ maga is elkerülhetetlennek tartja a reálbérek jelentős emelését, de azt szeretnék, ha ez nem jogszabályi úton, hanem tárgyalásos, megegyezéses alapon történne. Emellett megemlítik, hogy a munkabérre rakódó terheknek is csökkenni kéne, erre ráadásul az erősen emelkedő reálbérek időszakában lenne is lehetőség. Végezzünk egy gyors számítást a dologgal kapcsolatban. Ma a nettó munkabérre 93,2 százalékos teher rakódik, míg ugyanez a velünk egy súlycsoportban lévő Csehországban, Szlovákiában és Lengyelországban 60-70 százalék. Így nyilvánvaló, hogy a miénken nagyot kell csökkenteni, hogy versenyképesek legyünk.
Az arány csökkenése két módon történhet: vagy a járulékokkal, adókkal együtt a kiadásokat is csökkentjük (ez szóba se kerül az egészségügy és a nyugdíjhelyzet jelenlegi szintje miatt), vagy pedig úgy csökken a járulékok aránya, hogy a reálbér emelkedésével nem arányosan nő a járulék, hanem kicsit kisebb mértékben. Ez azt eredményezni, hogy a járulékbevétel még mindig dinamikusan nőne, csak nem érné el a teljes béremelkedés mértékét. Nem is kell neki, miután a nyugdíjak távolról sem nőnek a bérekkel együtt, és az egészségügy kiadásait sem kell ekkora ütemben növelni, még akkor sem, ha közben zajlik az egészségügyi dolgozók dinamikus bérfelzárkóztatása.
Egy kis számolás
Nézzünk konkrét számokat. Tegyük fel, hogy a következő években a nettó bérek összesen 50 százalékos emelését kényszeríti ki a piac (feltételezzük, hogy nem változik jelentősen a forintárfolyam, vagy nem szállnak el még jobban a bérek a gazdag EU tagállamokban). Ebben az esetben, ha nem változna semmi, ugyanennyivel nőne meg a nyugdíjkassza, az egészségügy valamint a költségvetés bevétele, miközben nyilvánvaló, hogy nincs szükség erre.
Számoljunk azzal, hogy ebben az esetben, vagyis összesen 50 százalékos béremelésnél, az állam lemondana a járulékok növekményének egynegyedéről. Így bevételei még mindig 37,5 százalékkal nőnek, miközben a nettó munkabérekre rakódó teher a mai 93,2 százalékról kereken 70 százalékra mérséklődne, a munkáltatóknak pedig csak 43.75 százalékkal nőnek a kiadásai, miközben a munkavállaló 50 százalékot kap.
Közmunka és költségvetési szektor
Ez persze csak egy elképzelés, gyors Privátbankár számítás, de más számokkal, mértékekkel is lehetne operálni, itt most a folyamat lényegét akartuk érzékeltetni. Térjünk most vissza arra, mik még a gyáriparosok elképzelései. Fontosnak tartanák, hogy a közmunkából sok embert visszairányítsanak a normál szférába. Ez is érthető, hisz a közmunkát a magas munkanélküliség időszakában, kényszerből hozták létre, így szerepe most már erősen csökkenhetne. Egyúttal a közmunkán lévők átképzésére is nagyobb hangsúlyt helyeznének.
Ugyancsak csökkentené a gyáriparos szövetség a költségvetési szférában dolgozók számát, és az így felszabaduló munkaerő a magánszektorba áramolhatna. Ez elvileg a kormány elképzeléseivel is összhangban van, és külön előnye lenne a költségvetés terheinek csökkentése, ami a munkára rakódó terhek, adót csökkentését is lehetővé tenné. Végül, ami megint csak több előnnyel is járna: fokozni szeretnék a hazai vállaltok termelékenységének növelését, akár EU-s, akár központi fejlesztési programokkal, hogy csökkenjen az adott ágazatok munkaerő igénye. Hol vagyunk még attól, hogy mindent átvegyenek a robotok, és állampolgári jogon járó alapjövedelmen kelljen gondolkozni…
Az európai uniós csatlakozás óta robbanásszerűen nőtt az élelmiszerimport Horvátországban – írta a Jutarnji List című horvát napilap a horvát statisztikai hivatal adataira hivatkozva. 
