Önkéntes száműzetés?
Azt jóformán mindenki tudja, hogy Angela Merkel az NDK-ban, vagyis a kettéosztott Németország szegényebb és kommunista rendszerű keleti részében élt a német egyesítésig, vagyis 36 éves koráig. Az viszont megdöbbentő, hogy nem az NDK-ban, hanem az NSZK-ban született, Hamburgban. Hogy került onnan az NDK-ba?
Itt jön egy elképesztő fordulat: Merkel apja fogta magát, és önként átment az NDK-ba, mikor lánya egy hetes volt. Ez tulajdonképpen felfoghatatlan cselekedet, hisz addigra már jól látszott a különbség a két ország között. Az NSZK-ban már pár éve zajlott a gazdasági csoda: jólét még ugyan nem volt, de 10 százalék fölötti ütemben nőtt az ország gazdasága, miközben az NDK Walter Ulbricht kommunista diktatúrája alatt sínylődött.
Mindenki az ellenkező irányba ment: egyre többen hagyták el az NDK-t, idővel már milliók, végül ezért kellett 1961-ben felhúzni a falat. Kiürült volna az ország, ahogy az egykori vicc mondta, az utolsó lekapcsolja a villanyt. A leendő kancellár szülei pedig az ellenkező irányba mentek, apja az NDK-ban vállalt lelkipásztori állást.
Névváltások
A következő dolog, amit kevesen tudnak: a kancellár nem Merkelként látta meg a napvilágot és nőtt fel, hanem Angela Kasner volt az eredeti neve. Akkor változott Merkelre, amikor 1977-ben hozzáment egy egyetemi évfolyamtársához, Ulrich Merkelhez, és felvette a nevét. A házasság mindössze 5 évig tartott, de Angela a válás után megtartotta férje vezetéknevét. Később újra férjhez ment Joachim Sauerhez, de ekkor már nem vette fel a Sauer nevet.
Merkel édesapja Horst Kasner volt, nagyapja pedig Ludwig Kasner, aki eredetileg Poznan városában lakott, és a lengyel Kazmierczak nevet változtatta Kasnerre 1930-ban.
Ifjúkor az NDK-ban
Angela tehát egy hetes korában lett keletnémet, ott járt iskolába, úgy nőtt fel, mint az összes többi NDK-s gyerek. Tagja lett a Freie Deutsche Jugendnek, ami ugyanaz volt, mint nálunk a KISZ. Ez természetes, hisz mindenki tagja volt, enélkül továbbtanulni sem lehetett. Ami viszont már különlegesség, hogy már egyetemista korábban komoly funkciót vállat a szervezetben: agitprop titkár lett.
Egy érdekesség még középiskolás korából: nagyon jól megtanult oroszul, országos versenyt is nyert, és külön díjakat kapott matematikából és oroszból. Így most mindkét nyelven jól megértik egymást Putyinnal, aki az NDK-ban szolgált, mint KGB-ügynök, és tökéletesen megtanult németül.
Teréz anya
Az egyetemen fizikát tanult, majd fizikusként dolgozott Berlinben, 1978-tól 1990-ig. Pályáján jól haladt, aztán 1989 novemberében jött a sorsdöntő nap, amikor leomlott a fal. Merkelt ekkor kezdte érdekelni a politika: az év utolsó napjaiban csatlakozik a Demokratikus Ébredés nevű mozgalomhoz. Az egyetlen, NDK-ban tartott szabad választások után szóvivő lesz a kormány mellett, majd az ország egyesülése után a mozgalom a CDU-ba olvad. Itt fedezi fel Kohl Kancellár Angela Merkelt, és rögtön miniszterré teszi. A politika felé fordulástól az egyesült ország miniszterségéig így bő egy év telik csak el.
Innen már mindig az élen volt, és így lett kancellár, ráadásul már a harmadik ciklusát tölti. Vajon mi lehet az oka, hogy időközben a német nép anyukája lett, akit külföldről Teréz anyának néznek? Miért pont ő volt az, akit Ciprasz görög miniszterelnök megpróbált lehúzni? És vajon miért történt, hogy afgánok, szírek, koszovói albánok és még ki tudja kik mind az ő szárnya alá igyekeznek, kezükben a képével, és nevét skandálva?
Nem Führerin
És a legnagyobb kérdés: miért nem vette észre eközben, hogy itt valami nagyon nem stimmel? Talán az NDK-s múltat követő hirtelen jött, majd hosszan tartó hatalom zavarta meg a tisztánlátását? Miért gondolta, hogy ha beenged 1 millió embert, akkor nem jelentkezik majd újabb 100 millió, és hogy az érkezetekkel nem lesz semmi gond? És vajon miért nem lázadtak ellene korábban a politikustársak, mikor látták, hogy finoman szólva böszmeséget csinál? Végül is nem Führerin, akinek minden szava parancs, hanem demokratikusan választott kormányfő, akit a pártja, a koalíció, a parlament kontrollál.
Hogy ez összefügg-e múltjával, vagy egyszerűen csak személyiségének része, függetlenül a körülményektől, azt még sokáig fogják szociológusok, pszichológusok, történészek kutatni, mielőtt választ lehet erre adni. Addig is el kell oltani a tüzet, úrrá kell lenni a menekültválságon, vele vagy nélküle.
