A cikk eredetileg laptársunk, az Mfor.hu oldalán jelent meg.
„A gyerekek nagyon várták már a találkozást, hiányoztak nekik az élő kapcsolatok, ugyanakkor kicsit tartottak is az iskolától. Jól érzékelhető, hogy a gyerekeknek vissza kell szokniuk az iskolába” – jelenti ki a névtelenséget kérő általános iskolai tanár, hiszen sajnos az egészségügyhöz hasonlóan az oktatásban is külön engedély után nyilatkozhatna, ha egyáltalán engedélyeznék ezt számára.
A gyerekek attól tartottak, hogy minden tantárgyból folyamatos számonkérések lesznek, de náluk kifejezetten intézményvezetői kérés volt, hogy az első hét ne a tananyagról szóljon, hanem az emberi, főleg a tanár-diák és a diák-diák kapcsolatokról. (Egy édesapa nyílt levélben pont erre kérte a pedagógusokat).
„Azt tapasztaljuk, hogy főleg a nagyobb diákok közül egyesek nehezebben élték meg az online időszakot. Nem a rossz körülményeik, hanem lelki beállítottságuk miatt, vagy mert a szülőnek kevés ideje jutott rájuk. Velük gyógypedagógus vagy iskolapszichológus foglalkozik. Ők elsősorban 7-8. osztályosok, akiket több beszélgetéssel kell/kellett kimozdítani a „minden mindegy” lelkiállapotból.”
Sokaknak okoz gondot visszatérni a hagyományos időbeosztáshoz is. Hiszen már nem lehet hajnali 3-ig online játszani a barátokkal, mert reggel kelni kell. A digitális oktatásnál pedig volt olyan nap, amikor 10 órakor kezdődtek az órák, s páran még akkor sem voltak ott a kezdésnél.
Iskola- és pedagógusfüggő a számonkérés
A lapunknak nyilatkozó pedagógus azt mondja, iskolája válogatja, hol, milyen szigorú a számonkérés. Szintfelmérés ugyan nem volt, de évfolyamonként és gyerekként is különböző tudást tapasztalnak, ezért náluk azóta is mértékkel kérnek számon, a kollégákkal egyeztetve heti 4-5-nél nincs több. Ismétlés, pótlás, felzárkózás, év végi lezárások időszaka van.
„Az már biztosan kijelenthető, hogy az online oktatás lehet egy kiegészítő, helyettesítő módszer, de a jelenléti oktatás hatékonyságát még messze nem képes elérni, ezt tudomásul kell venni” – mondja.
A márciustól májusig tartó időszak ugyanis kétségtelenül azzal a hátránnyal is járt, hogy a jelenléti oktatásban azt át kell ismételni.
„Arra építeni nem lehet, hogy ezt online tanultuk, biztos tudjátok. Alapozásnak, vagy kezdetnek jó, de közel sem az a színvonal, mint a jelenléti oktatás, és ezt be kell kalkulálnia mindenkinek”.
Pedagógusfüggő például, ki milyen osztályozási metódust követ ebben a speciális időszakban. Egyesek az online oktatás alatt is folyamatosan osztályoztak, de a kisebb óraszámú tantárgyaknál, ahol nem fért bele a számonkérés, ott most muszáj megtenni. Más tanároknak elég volt, ha egy házi feladatot jó minőségben határidőre visszaküldtek a gyerekek, amit teljes értékű jegyként beszámítottak.
A legsérülékenyebb osztályok
Az elsősöket leszámítva minden évfolyam már másodszor találkozott az online oktatással, de hogy ezt mennyire fogják a távolabbi jövőben megszenvedni, arra csak később fog fény derülni.
„Mégis, két évfolyam helyzete talán a többieknél is nehezebb. Elsősorban a második osztályosok sorsa kérdéses, hiszen tavaly, elsős korukban csöppentek bele a digitális iskolába, stabil írás- és olvasástudás nélkül, majd másodikban, amikor ennek pótlása, ismétlése zajlott, ismét kaptak egy online oktatást” – emeli ki az egyik legnagyobb hátrányt a szakember.
A hetedikesek szintén nehéz helyzetben vannak, hiszen jövőre felvételiznek, és idén eltérő minőségű oktatásban részesültek. Az is igaz, hogy ez mindenkit érintett, és az idei felvételinél is tapasztalható volt, hogy ha valami nehéz, akkor az országosan mindenkinek az. Ettől függetlenül nem lesz könnyű nekik a jövő tanév, s ha esetleg ismét bekövetkezne egy online időszak ősszel vagy télen, akkor fokozottan jelentkeznek majd a szülői háttérből adódó különbségek: az, hogy kit, mennyire tudnak a családban támogatni, felkészíteni, s ekkor rendkívül módon felerősödik majd a szülői felelősség.
Meghosszabbítják-e a tanévet?
Hogy mire lesz elég a hátralévő idő pedagógusoknak és diákoknak egyaránt? Miközben roppant kevés időre térhettek vissza a diákok az iskolapadba, a tanár szerint a magyar közoktatás komoly problémája, hogy túl sok tananyagot próbál bezsúfolni egy adott időszakba.
„A legutóbbi Nemzeti Alaptanterv (NAT)-módosítás kitűzött célja pont az volt, hogy tananyag- és óraszámcsökkentéssel próbálják tehermentesíteni a diákokat, de ebből szinte semmi nem valósult meg” – jelenti ki.
Így a pedagógusoknak két megoldás között kell lavírozniuk: az egyik, hogy stabil, megbízható, maradandó tudást biztosítsanak, és ennek érdekében a diákokkal minél többet ismételjenek, főleg matematikát vagy idegen nyelvet, ahol hangsúlyos az ismeretek egymásra épülése. A másik, hogy a NAT előírása szerint haladnak, ami megszabja, hogy adott időben hol kell tartani. E két pólus között kell egyensúlyozni a magyar oktatásban, ami nem mindig sikerül.
„A lelkiismeretes pedagógus inkább az első módszert választja még akkor is, ha következő év elején a lemaradás ledolgozásával kell majd kezdeni és a saját problémája lesz, hogyan oldja majd meg” – vélekedik a pedagógus, aki a nehezen teljesíthető követelmények ellenére nem hallott még a tanév meghosszabbításáról.
Mint mondja, az ehhez hasonló információk az utóbbi egy-másfél évben hamarabb kerülnek ki a sajtóba, mint hogy arról belső körökben tájékoztatást kaptak volna: gondoljunk itt akár az online oktatás kezdetére vagy feloldására, amelyek hamarabb jelentek meg a politikusok nyilatkozataiban, mint szakmai körökben.
Az előzetesen várthoz képest korábban megismerhetők lesznek majd. 
