Nem zárható ki, hogy az orosz-amerikai kapcsolatokban az 1962-es kubai rakétaválsághoz hasonló helyzet alakulhat ki, amely "a diplomácia, a külpolitika teljes kudarca lenne", de van még idő, hogy a felek a megpróbáljanak ésszerű alapon megegyezni - jelentette ki Szergej Rjabkov orosz külügyminiszter-helyettes újságíróknak az MTI tudósítása szerint.
A politikus bejelentette: Oroszország nem hiszi, hogy előre eldöntetett a NATO-elutasítás a keleti bővítés leállításának szavatolása ügyében, épp ellenkezőleg.
"A mostanra kialakult helyzet az euroatlanti térség mély válságának és egy potenciális konfliktusnak a helyzete, és az emberek tisztában vannak azzal, hogy ez így nem mehet tovább" - mondta a miniszterhelyettes.
"Mi ésszerű alternatívát kínálunk azzal szemben, ami történik. A jogi garanciákat többféleképpen lehet formába önteni, de ezeknek szerződéses garanciáknak kell lenniük. Ezek nem lehetnek sem ígéretek, sem szavak, sem politikai dokumentumok. Most minőségileg új helyzet alakult ki, következésképpen másképp kell tekinteni rá és másképp kell megoldani" - fogalmazott.
Hangsúlyozta, hogy Oroszország a fenyegetésnek a határaitól történő eltávolítását tekinti feladatának. Ez szerinte azt jelenti, hogy meg kell akadályozni a katonai tevékenységet a határai közelében, azt, hogy ellenfelei katonai és haditechnikai szempontból birtokba vegyék az érintett területeket és vizeket, ami egyre gyakrabban fordul elő.
Mint fogalmazott, Moszkva azt nem javasolja a NATO-nak, hogy a keleti bővítésnek véget vető biztonsági garanciamegállapodás részeként rögzítsék bizonyos országok esetében az állandó semleges státuszt, ahogyan az 1955-ben Ausztria esetében történt.
"Azt akarjuk megértetni, hogy nekünk, Oroszországban, globális értelemben van szükségünk jogi garanciákra" - hangoztatta.
Rjabkov szerint Moszkva számos, más típusú orosz magatartáshoz szokott nyugati ország számára irritáló tényezővé vált amiatt, hogy szerintük "túl sokat enged meg magának" saját érdekeinek védelmezésével. Mont mondta, ezek az államok ürügyet és alkalmat keresnek az Oroszországra gyakorolt nyomás növelésére.
"Az amerikai külpolitika eszköztárában Oroszországgal szemben nem maradt más csak a zsarolás, a fenyegetés és a szankciók. De nem ez az a nyelv, amelyet felfogunk" - hangsúlyozta Rjabkov.
Leszögezte, hogy Moszkva kész az egyenrangú párbeszédre, de arról szó sem lehet, hogy a gyengeség jeleként értelmezhető egyoldalú engedményeket tegyen az Egyesült Államoknak vagy az Európai Uniónak. Kifejezte reményét, hogy Washington és szövetségesei nem fogják átlépni az orosz fél által világosan meghatározott "vörös vonalakat", ami segít majd elkerülni a további konfrontációs spirált.
"Szilárdságot kell tanúsítanunk, ez történik most. Ha egyesek Oroszország közelében vagy Oroszországtól távol némi meghökkenést vagy remegést éreznek, az talán csak annak az eredménye, hogy tévesen fogják fel a mai európai helyzetet és azt a szerepet, amelyet Oroszország játszik" - tette hozzá.
Rjabkov nem zárta ki annak lehetőségét, hogy Moszkva és Washington ismét kapcsolatba lép majd Ukrajna ügyében, de hozzáfűzte, hogy erről nem született megállapodás.
Vlagyimir Putyin orosz elnök december 1-jén, az új nagykövetek megbízólevelének átadásakor kijelentette:
"Az Egyesült Államokkal és szövetségeseivel folytatott párbeszéd során ragaszkodni fogunk ahhoz, hogy konkrét megállapodásokat dolgozzunk ki, amelyek kizárják a NATO további keleti előrenyomulását és a bennünket fenyegető fegyverrendszerek telepítését az Oroszországi Föderáció területének közvetlen közelében."
"Nekünk pontos jogi garanciákra van szükségünk, mert nyugati kollégáink nem teljesítették szóbeli kötelezettségvállalásaikat. Mindenki tud azokról a szóban adott biztosítékokról, amelyek szerint a NATO nem fog kelet felé terjeszkedni. De ennek az ellenkezője történt. A jogos orosz biztonsági aggályokat lényegében figyelmen kívül hagyták. És most is figyelmen kívül hagyják őket" - fogalmazott az orosz elnök.
Az orosz elnök egy csütörtöki eseményen úgy fogalmazott, "nagyon emlékeztet a népirtásra", ami a most a Donyec-medencében történik.
Az uniós tagállamok Ukrajna lőszerszükségletének több mint 50 százalékát képesek fedezni. 
