Donald Trump (EPA/JASON SZENES)

Tudja, Pelikán elvtárs, egyszer majd kérni fogunk magától valamit – ez „A tanú”, Bacsó Péter 1969-ben készült filmje egyik szállóigévé vált mondata. Lehet, hogy Donald Trump amerikai elnök is hasonló helyzetbe lavírozta most magát, amikor az októberben elfogyó amerikai adósságplafon december közepéig történő meghosszabbítását érte el az amerikai szenátusban.

A dologgal az egyik baj, hogy csak átmeneti. Nem takarították fel a sörösdobozt az útról, csak odébb rúgták, azaz időlegesen a szőnyeg alá söpörték a problémát. A másik, hogy Trump saját párttársainak egy része ellenében demokrata párti, tehát ellenzéki képviselőkre, „az ősellenségekre” is támaszkodott. Ennek messzemenő következményei lehetnek.

Nem díjaznák a csődöt

Az adósságplafon elérése azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy az USA központi kormányzata durva megszorító intézkedésekre kényszerül, például hivatalokat zárnak be, közalkalmazotti bérek maradnak kifizetetlenül. Erre már volt példa korábban is, és sem a társadalom, sem a tőzsde nem díjazta.

A plafon elérésének elodázását volt, aki pozitívan értékelte azzal, hogy így jut idő más intézkedések, mint például az adóreform előkészítésére. Mások szerint éppen ellenkezőleg, az adóreform tartalma és mértéke még inkább kérdésessé vált, a tőzsdék pedig csúnya turbulenciák elé néznek.

Trump eljátszott egy adut?

A svájci média egyik tudósítása szerint a demokraták most december közepéig komoly alkupozícióra tettek szert, avagy zsarolási potenciálra, pluszhatalomra. Adóreform, mexikói fal, 2018-as költségvetés vagy bevándorlási politika, fenyegetőzhetnek majd azzal, hogy nem fognak hozzájárulni az adósságplafon tovább emeléséhez. Trump egy komoly adut játszott ki idő előtt, kótyavetyélt el.

Eközben saját pártjának, a republikánusoknak ez olyan volt, mint egy arculcsapás. A szakértők most azon vitatkoznak, hogy Trump tudta-e, mit csinál, vagy sem. Például lehet, hogy naiv volt, és a hurrikánkárokat akarta gyorsan enyhíteni a költségvetésből. Az adósságplafon kitolásának ugyanis a hurrikánkárosultak megsegítése volt az egyik fő indoka.

Oda a Trump-rali veleje

A Seekingalpha befektetési oldal egyik szerzője például úgy véli, Trump megegyezése a demokratákkal labilissé teheti a tőkepiacokat. Az adósságplafon emelése ugyanis a két nagy párt közötti, a gazdaságélénkítő célzatú adócsökkentést is magában foglaló megegyezéscsomag része lett volna.

Aminek így egy fontos része elveszett, így kérdésessé vált, hogy az adócsomagnak mi lesz a tartalma, mikor jön, ha elfogadják egyáltalán. Ezért esik a dollár és emelkedik az arany erőteljesen tegnap óta. (Bár tegnap az EKB is ülésezett, annak is lehetett hatása.) Az amerikai részvénypiac tavaly év vége óta főleg Trump adóreform- és más gazdaságélénkítő elképzeléseik miatt emelkedett szépen.

Ez már választási kampány?

Ám Trump lépésében némi logika is lehet. Nyilván népszerűséget növelő, fontos momentum, hogy tud-e hatékonyan és gyorsan segíteni a hurrikán károsultjainak, és 2018-ban lesz majd egy sor kerületben időközi választás. Ilyenkor az elnökök kevésbé érdekeltek a nagyívű, hosszú távú törvénykezésben, inkább látványos eredményekre van szükségük.

Emellett a verzió mellett szól az is, hogy a megállapodás sajtója szokatlanul jó lett, egyesek arra vetemedtek, hogy Trumpot demokratikus elnöknek nevezzék. Ezúttal nemcsak a Trump-párti, jobboldali sajtó dicsérte meg.

Trump, a megosztó

A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint Trump ezzel erősítette pozícióit saját pártján belül is, mert megmutatta, hogy nincs mindenben feltétlenül párttársaira utalva.

Egy megint másik értelmezés szerint Donald Trump a mestere annak, hogy kijátssza egymás ellen az embereket. Lehet, hogy most ezt játssza el a két nagy párttal, a republikánusokkal és a demokratákkal is?