|
| EPA/ERIC THAYER / POOL |
Csakúgy, mint az 1881 és 1914 között lezajlott ’Hajsza Afrikáért’ kampány során, amikor az európaiak pár évtized alatt 10 százalékról 90 százalékra növelték gyarmati uralmuk kiterjedését a fekete kontinensen, most az arktikus térségért indult meg a kíméletlen versenyfutás az oroszok, kínaiak és amerikaiak között. Miképpen 140 éve, a terület leigázása most is ellenőrizetlenül zajlik, figyelmen kívül hagyva az őslakosok érdekeit és a természeti környezet érzékeny egyensúlyát. Jól jelzi az új korszak hangulatát, hogy Mike Pompeo amerikai külügyminiszter májusi beszédében az arktikus térséget „a globális hatalmi versenyfutás arénájának” nevezte.
Trump haditerve
Márpedig Washington későn ébredt, és csupán tavaly májusban jelentette be, hogy az amerikai haditengerészet feléleszti a költségvetési kiadások lefaragása miatt 2011-ben kispadra ültetett Második (Atlanti) flottát, arra hivatkozva, hogy Oroszország egyre „erőteljesebb” az észak-atlanti térségben. Az amerikai haditengerészet műveleti vezetője, John Richardson szerint a flotta feladata lesz az USA keleti partjainak, valamint az Atlanti-óceán egész északi részének védelme. Tavaly tavasszal a Pentagon nagy nehezen újraindította hadgyakorlatait is az arktikus térségben.
De a jelek szerint Európa még nem ébredt rá arra a tényre, hogy Washington a színfalak mögött kinézte magának Európa északnyugati peremvidékét és rá akarja tenni a kezét az Egyesült Királyságra, Izlandra és Grönlandra. Trump elnök számára a NATO, az EU és egyáltalán a nemzetközi szerződések zéró jelentőséggel bírnak és einstandolni akarja azt az észak-atlanti szigetvilágot, amely ránéz az arktikus térségre. Nem véletlen, hogy Trump és nemzetbiztonsági tanácsadója teljes vállszélességgel támogatja az Egyesült Királyság kizuhanását az EU-ból. Az sem véletlen, hogy Mike Pence alelnök éppen a múlt héten látogatott Izlandra, hogy az amerikai csapatok visszatéréséről tárgyaljon.
Grönland katonailag már kipipálva
Mint ahogy az sem volt véletlen, hogy Trump éppen a múlt hónapban kérte a 2 166 000 négyzetkilométeres Grönland eladását Dániától. Nem ismert széles körben, de miután a náci Németország lerohanta Dániát, az amerikai csapatok birtokba vették Grönlandot, megelőzve, hogy ott Berlin repteret építhessen és onnan esetleg amerikai városokat bombázhasson. A háború végén Truman elnök 100 millió dollárnyi (mostani áron 1.3 milliárd dollárnyi) aranyat ajánlott Grönlandért, amelyet Koppenhága elutasított.
De a két ország Grönland északi részén már a világháború alatt létrehozta a Thulei Légibázist, amely napjainkban főképp űrvédelmi feladatokat lát el, köztük az ellenséges ballisztikus rakéták észlelését. A légibázis az USA legészakibban fekvő támaszpontja és egyben az egyetlen, amely az Északi Sarkkör fölött helyezkedik el.
S noha Trump augusztusban ajtóstól akart a házba rontani, Washingtont természetesen nem tántorítja el az elképedt dán visszautasítás. Jövő évben hét fővel újranyílik az amerikai konzulátus a szigeten (1940 és 1953 között működött korábban) és az amerikai külügyminisztérium már a napokban kinevezett egy kizárólag grönlandi ügyekkel foglalkozó diplomatát a koppenhágai amerikai nagykövetségre.
Bóka János számolt be róla. 
