Minden miniszterelnöki tárgyaláson van szó történelemről, hiszen minden mai együttműködésnek a történelem adja meg az alapját, de egyetlen találkozó során sincs ennyi szó erről, mint a törökökkel folyó megbeszéléseken – fogalmazott Orbán Viktor két hete a Parlamentben a török miniszterelnökkel tartott közös sajtótájékoztatóján.
Új Törökország
Valóban, mindkét ország súlyos geopolitikai traumát ért át a múlt évszázadban és megrendült a regionális hatalmuk. Mivel napjainkban Budapest és Ankara vezető kormánypártjai is a múlt heroizáló újraértelmezésének lázában égnek, vezetőik megalomániájától kísértve, ezért nem érdektelen, hogy egy pillantást vessünk az ankarai fejleményekre.
A 2002 óta uralkodó Erdogan elnök az elmúlt időszakban megkérdőjelezte a köztársaság alapítójának, Kemál Atatürknek a szekuláris politikai hagyatékát. A nyugatias, felvilágosult kurzust mindinkább egy regionális hatalmi pozíció kiépítésének szándéka váltotta föl, amelyet "Új Törökország" névvel illetnek. Erdogan egyre intenzívebben ad hangot abbéli ambíciójának, hogy Törökországot parlamentáris köztársaságból elnöki rendszerré alakítsa át, két hete például úgy fogalmazott, hogy az elnöki rendszer „a törökök génjében van”.
A régi idők megelevenedésének jeleként az ottomán (arab) írásjeleket egyre szélesebb körben tanítják az iskolákban. Erdogan tavaly októberben átadott, elképesztően fényűző, 1100 szobás elnöki palotája is a 11. és a 14. század között uralkodó Szeldzsuk dinasztia palotáit idézi.
Erdogan a történelem szappanoperájának új jelenetében
Az elnök napjainkra az országot az Ottomán Birodalom örökösének látja és láttatja, amely felveszi a harcot a nyugati hegemonisztikus törekvésekkel. Ha ehhez hozzátesszük, hogy Ankara működteti a NATO második legnagyobb hadseregét, mindjárt érezzük, hogy Washingtonban egyesek nem alszanak nyugodtan a kurzusváltás kapcsán.
Ha Ankara – de facto vagy de jure – a NATO teljes ignorálása mellett dönt, attól még olyan nyugati katonai infrastruktúrák vannak az országban, mint például az amerikai légierő bázisa Incirlik-ben, ahol egyes jelentések szerint az amerikaiak nukleáris fegyvereket is tárolnak. Washington egy ilyen pozíciót nem fog egyik napról a másikra szó nélkül feladni.
Csapásokat adunk, csapásokat kapunk
Az új regionális hatalmi pozíció kiépítése viszont a jelek szerint nem megy kisebb-nagyobb kudarcok nélkül. Ankara szomszédai valahogy nem igazán akarnak abból a kottából játszani, amit Erdogan elképzelt és az orruk alá tolt. A török vezetés az elmúlt években rosszul értékelte a szíriai helyzetet, és közvetve részesévé tette Törökországot a polgárháborúnak, majd az iraki konfliktusnak. A török titkosszolgálatok sötét szerepet játszanak a szélsőséges dzsihádista erők támogatásában.
Nem rendeződött a viszony Örményországgal, és nem került közelebb a ciprusi rendezés sem. 2015 egyébként is nehéz évnek ígérkezik a török-örmény kapcsolatokban. Mindkét oldal kiemelten fog megemlékezni április 24-éről. Ankara a Szövetségesek Gallipoli katonai kampányának kezdetére az első világháborúban, míg Jereván az örmények tömegmészárlására, amely szintén azon a napon kezdődött 100 éve.
A kurd kérdés teljesen nyitott, a békefolyamat a Kurd Munkáspárttal (PKK) elakadt. A kapcsolat Izraellel összeomlott. Romlott a viszony a NATO-val, és nem léptek előre az EU-csatlakozási tárgyalások. Az észak-afrikai forradalmak is zavart okoztak az erőben. Törökország azon kevés országok egyike volt, amely a Muszlim Testvériség 2013-as kiebrudalását a hatalomból Kairóban „katonai puccsként” értékelt. A két ország, valamint Erdogan és al-Sziszi kapcsolata azóta is viharos.
Az energiaelosztó nagyhatalom
Ankara szempontjából kiemelten pozitív fejleménynek tekinthető Moszkva feléjük fordulása. Putyin gyakorlatilag energia-nagyhatalmat kreált az országból a török gázfolyosó (Turkish Stream) terveivel. Az Európai Bizottság a török folyosót 45 milliárd dollárral támogatja meg és azt akarja, hogy 2019-re elkészüljön. Az új vezeték első ágát 2 év múlva építik meg, a beruházás lehetővé teszi, hogy a Gazprom 47 milliárd köbméter földgázt szállítson Európába és még 16 milliárd köbmétert közvetlenül Törökországnak.
Putyin kiáll amellett, hogy a térségnek szánt gázt 2019 után csak a görög–török határig szállítják el. A magyar kormányfő – hivatkozva a szerb miniszterelnökkel folytatott február végi tárgyalásaira – ennek kapcsán egy görög–macedón–szerb–magyar–osztrák nyomvonalat indítványoz.
Káncz Csaba jegyzete
