Rövid, de annál izgalmasabb videót tett közzé hétfőn az ukrán haderő 1020. légvédelmi rakétás ezrede. A leírás szerint ezen egy Sting S elfogódrón látható, amely egy orosz Geran-5 sugárhajtású öngyilkos drónt semmisít meg.
De miért nagy szám ez? Az iráni Sahed drónok oroszok által továbbfejlesztett, sugárhajtóműves változatai (ilyen a Geran-5 is, amely a többi Sahedhez képest már inkább egy kisebb cirkálórakétára, mintsem az eredeti, deltaszárnyú iráni drónra hasonlít, de „beltartalma” nagyon hasonló a többi változatéhoz) komoly fejfájást okoznak az ukrán légvédelemnek.
Az eddig rendszeresített és a hagyományos, propelleres meghajtású orosz drónok ellen meglehetősen hatékony elfogódrónoknak ugyanis a sugárhajtású Geranok túl gyorsak, a légvédelmi rakéták viszont drágák és amúgy is fogyóban vannak. Egyedül még a nyugati vadászgépek és az azokhoz kapott levegő-levegő rakéták azok, amelyekkel ezeket az orosz fegyvereket meg tudták állítani. De most már ezek a rakéták is fogyóban vannak, miközben a pilótákra és a harci gépekre is veszélyes terhelést rak az akár naponta tucatszámra érkező orosz drónok vadászata.
Ha tehát lenne olyan elfogódrónja Ukrajnának, amely hatékony a sugárhajtású Geranok ellen, az hatalmas fegyvertény lenne, amely kicsorbítaná az oroszok mostanában talán legveszélyesebb fegyverének élét.
Nem áll össze a kép
De miért használjuk a feltételes módot? Hiszen itt a felvétel: a Sting S belecsapódik az orosz drónba. Lapunk figyelmes olvasói azt is tudhatják, hogy múlt hét végén maga Zelenszkij elnök posztolt arról, hogy sikeres elfogást hajtott végre egy új fejlesztésű, tesztelés alatt álló ukrán fegyver egy sugárhajtású orosz drón ellen. Akkor nyilván erről a légvédelmi eszközről van szó, nemdebár?
Lehetséges. A Sting S-ről azt tudjuk, hogy ezt a Wild Hornets ukrán dróngyártó cég fejleszti, pontos specifikációját egyelőre nem közölték. Korábbi változatai 25-35 kilométeres hatótávolsággal rendelkeztek, végsebességük pedig nagyjából 280 kilométer per óra volt. Egy augusztusi beszámoló szerint a Wild Hornetsnél sikerült feltornászni a végsebességet 315 kilométer per óra körülre – ami szép teljesítmény.
Csakhogy a sugárhajtású drónok ennél is sokkal gyorsabban repülnek. A Geran-4-es nagyjából 450, az 5-ös pedig egyenesen 600 kilométer per óra környékén, mégha nem is pályájuk minden egyes pontján. Könnyű belátni, hogy egy 300 kilométer per óra körül repülő tárggyal nehéz levadászni egy másfélszer-kétszer olyan gyorsan haladót.
E probléma megoldása lehetne az, ha az elfogódrónok nem hátulról, hanem szemből próbálnák meg eltalálni a támadó drónokat – csakhogy ez nagyon nem egyszerű feladat, és minden bizonnyal a jelenleginél sokkal fejlettebb irányítószoftvereket igényelne.
Mindenesetre a fenti felvételen az ukrán drón bizony hátulról találja el a Geran-5-öt.
Mi több, a Wild Hornets állítása szerint ez nem valami egyszeri, véletlen alkalom volt, hanem a Sting S-ek az elmúlt napokban „számos” Geran-5-ös és „nagyjából egy tucat” Geran-4-est semmisítettek meg. Azt is elárulták, hogy az elfogókat a cég Hornet Vision Ctrl elnevezésű irányítórendszerével vezérelték az operátorok, amely lehetővé teszi, hogy akár több száz kilométeres távolságból távirányítsák őket. Közölték azt is, hogy jelenleg a bevetési tapasztalatok értékelése zajlik, és ha ezzel megvannak, illetve elvégezték a szükséges finomhangolást, készen állnak a Sting S-ek sorozatgyártásának gyors felfuttatására.
Megszépített igazság?
De mi lehet az igazság? Elképzelhető, hogy a Geranok repülésük bizonyos szakaszában – például manőverezéskor – elég lassan repülnek ahhoz, hogy egy propelleres drón is képes legyen utolérni őket. Az sem teljesen elképzelhetetlen, hogy a Wild Hornets mérnökei kitaláltak valamit, amivel sokkal gyorsabbá tették a Sting S-t, de a fizika azért nagy úr, csodák pedig nincsenek.
Fotó: Wild Hornets
És hát persze nem ez lenne az első alkalom, hogy egy háborúban álló ország vagy akár egy publicitásra és befektetésekre vágyó cég nem a teljes igazságot közli. Ha nincs is a Wild Hornetsnek a sugárhajtású Geranok ellen hatékony eszköze, attól még a világ – és Oroszország – gondolhatja azt, hogy van, ugyebár?
Az mindenesetre biztos, hogy az ukránok gőzerővel dolgoznak egy sugárhajtású drónok ellen is bevethető elfogódrón kifejlesztésén. Ha sikerülne nekik erre megbízható megoldást találni, az hatalmas, akár a háború alakulására is komoly hatással járó fegyvertény lenne.
Azt is tudjuk, hogy egyszerre több ilyen projekt is fut Ukrajnában. Zelenszkij elnök szombaton például egy másik új fejlesztést is reklámozott, amelyet szavai szerint már „sikeresen bevetett” az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SzBU). A közzétett kép alapján ez egy deltaszárnyú, sugárhajtással ellátott modell, következésképp sokkal könnyebben érhet el olyan sebességeket, amelyekkel valóban befogható és levadászható egy Geran 4-es vagy 5-ös drón. Erről a modellről azonban még kevesebbet tudunk, mint a Sting S-ről, így például azt sem, a tesztelés milyen szakaszában járnak, mikorra lehet reális a tömeges gyártása és mennyibe kerülhet egy ilyen drón.
Zelenskyy showed a new Ukrainian interceptor drone against jet-powered Shaheds. pic.twitter.com/92mCg52CDx
— MilitaryNewsUA(@front_ukrainian) September 19, 2026
Az idő viszont sürget: augusztusban ukrán adatok szerint Oroszország 2800 sugárhajtású drónt lőtt ki ukrán célpontokra a júniusi 350-hez képest. Ezzel párhuzamosan az ukrán légierő elfogási hatékonysága az ellenséges drónok esetében a korábbi 90 százalék felettről 60 százalék körülre esett vissza.
A tél pedig közeleg, és ha Donald Trump amerikai elnöknek mégsem sikerül összehoznia egy energiaipari tűzszünetet, akkor az orosz drónok fő célpontjai között újra ott lesznek az ukrán energetikai létesítmények – csak ezúttal nem biztos, hogy lesz mivel megállítani őket.
Folyamatban van a részletes elemzés. 
